Figyelemzavarral kapcsolatban segitenetek?

De sajnos ez ADHD. Ugyanis az egy összetett probléma, attention deficit, hiperactiv disorder, ez a rövidítés. Van akinek az egyik, van akinél a másik az erősebb, van akinél meg minden tünet ott van. De ha jobban megnézed, azért biztos vannak jelei a hiperaktivitásnak is, sajnos ezek együtt járnak. Ha másban nem, akkor a finommozgásokban.

Nekem mindkét gyerekem adhd-s. A lányom inkább figyelemzavaros, neki a magatartásával nem volt soha probléma. De folyamatosan jár keze-lába, ő az a gyerek aki pl. mindig leejti a ceruzát az órán, és a tanár megőrül már tőle. De mindig babrálnia kell valamivel. Fejlesztés ki van írva neki már 6 éve, nem sokat ér. Pszichiáternél jártunk, de csak begyógyszerezné. Szerintem nem érdemes vele foglalkozni, járjon fejlesztésekre, aztán majd beérik, és neked meg el kell fogadni, hogy nem lesz kitűnő tanuló. Attól még lehet boldog ember. Egyébként a lányomnak 127-es IQ-t mértek, és 4,5 az átlaga 7.-ben, szóval semmi sincs veszve. De alsóban nagyon rosszul tanult. Mindenképp türelmes, elfogadó tanítónő kell, aki ismeri, hogy mi ez, és nem alázza meg naponta. Mi emiatt váltottunk is iskolát. Persze ha nem lenne ez a probléma, akkor simán lehetne kitűnő tanuló, de a matek meg a helyesírás az sajnos még mindig gond.

A fiam a másik véglet, ő már az elején is jó tanuló volt, de neki inkább a magatartás a gond. Sokszor jár ez a dolog beszédértési zavarral is, a fiamnak az is megvolt. Óvodában 3 éven át hordtuk heti 2-szer fejlesztésre magánúton, az nagyon sokat használt. Most is ki van neki írva, de azt látom, hogy már nem nagyon tudnak vele mit kezdeni. Nem is akarnak, az állami fejlesztés nem sokat ér. Őt is hordtam pszichológushoz, de többet ártott, mint használt, én erről mindenkit lebeszélek.

Szerintem a támogató szülői háttér a legfontosabb. Fogadd el, hogy ilyen, és ne piszkáld érte, és ha az óvoda, iskola meg mondogatja, hogy rossz gyerek, akkor azt csak kritikával szabad elfogadni. Persze az sem jó, ha a gyereket a tanár ellen neveled, de nem biztos, hogy minden úgy volt, ahogy ők látják. Nekünk azt mondta a pszichológus, hogy ne büntessük soha azért, amit az iskolában csinált, legalább az otthon legyen neki menedék. A másik tanácsa meg az volt, hogy legyen a tetteinek következménye. Vissza is kérdeztem, hogy akkor ezt a kettőt hogy lehet összeegyeztetni?! Beírnak neki, hogy rosszul viselkedett, én meg hagyjam szó nélkül? Nem könnyű helyzet ez.

Beszédészlelési problémára meg Gósy Mária: Beszédpercepciós modulok című könyvet ajánlom. Mi ezt csináltuk otthon évekig a gyerekkel, napi 10 perc, és nagyon látványos a javulás.

Igen, sajnos nagyon nehéz az ilyen gyerekkel. A külvilág meg csak azt látja, hogy anyuka sík ideg, és ordibál a gyerekkel, aztán persze egyből meg is van a vélemény, hogy azért ilyen a gyerek, mert otthon gond van. Pedig valójában fordítva van a helyzet, azért ideges otthon mindenki, mert ilyen a gyerek. Nekünk amikor először vittem a fiamat pszichológushoz azt mondta:

-Az ilyen típusú gyerek házasságokat szokott szétverni.

Na, köszi a biztatást De amúgy minden bejött, amit mondott, azt is mondta, hogy normális ember lesz belőle, de addig a szülők sok haja szála fog kihullani. 3 éves korában én is el voltam keseredve, de most azért már látok reményt arra, hogy normális életet tud majd élni. A párkapcsolat az biztos nagyon nehéz lesz neki.

Pozitív megerősítés nagyon fontos a gyereknek, ha mindig csak azt hallja, hogy ő rosszul viselkedett, akkor nem fog megváltozni. Ha valami jót csinált, akkor azért nagyon dicsérd meg. A fiamat is nagyon lehet dicsérettel motiválni, a kritikát a mai napig nem fogadja el.