Hogy állítod meg a hisztis viselkedést, hogy neveled le róla egyszer smindenkorra?

Hát én ismerek anyukát, aki nagyon szuper szülő, a gyereke irtó nehéz, és remekül kezeli. Nyilván az ő gyereke is hisztis, vagy csapkod, vagy bunkó, de anyuka 7 év alatt kiismerte annyira, hogy szépen tudja kezelni, és észre is veszi mindig.

Másik anyuka gyereke is irtó nehéz, hisztis, csapkod vagy bunkó, de anyuka füle botját se mozdítja, ha azt hallja, hogy "hozz tejet" hoz neki tejet, ha a gyerek odacsap, van, hogy nem is reagál, illetve hagyja, hogy bántson állatokat, rovarokat, puhatestűt, és mikor megkérdezem, akkor ő azzal jön, hogy az ő gyereke ilyen, ő nem tehet róla.

Meg persze vannak az eleve nyugisnak született gyerekek, szerintem ők kevésbé érzékenyek a stresszre.

Nekem 2 adhd-s gyerekem van. A fiamat már 3 évesen elvittem kivizsgáltatni, mert annyira hisztis volt, hogy mindenkit kiborított maga körül. Akkor megkaptam a pszichológustól, hogy azért ilyen, mert én rosszul kezelem. Akkor bele is nyugodtam, ez van, sz.ar anya vagyok. Ilyen vagyok, szegény gyerekem. Aztán anyámtól, a bátyámtól is folyton ezt hallgattam: Semmi más baja sincs, mint hogy te vagy az anyja!

A végén már nekem kellett volna kezelésre járni ezek miatt.

És aztán a húgomnak született egy gyereke. Amikor hazajöttek a kórházból, a gyereket lerakta, aztán aludt. Amikor éhes volt, akkor nyekergett egy kicsit, de a húgom már ezen ki volt akadva. Hallotta volna az enyémet! Újszülött korában napi 3-4 órát aludtam maximum. Az ő gyereke azóta is mintagyerek, de már eldöntötte, hogy nem lesz neki még egy gyerek, mert milyen nehéz! A bátyám meg kijelentette, az ő gyereke azért ilyen, mert nyugodt, én meg sík ideg voltam. Ja, persze, csak ugye el kéne tudni dönteni, hogy mi volt előbb a hisztis gyerek, vagy a fáradt, ideges anyuka.

Amúgy nálunk is inkább az vált be, hogyha láttam, hogy kiakad valamiért, akkor próbáltam megnyugtatni, megölelni. Amikor elborult az agya, akkor sem szép szó, sem kiabálás nem használt. Előbb le kellett nyugtatni. Sajnos az óvodában is folyton büntették, csak ártottak neki, nem tudtam megértetni velük, hogyha állandóan sarokba állítják, attól nem fog megjavulni.

De azért lesz ez jobb is, ne aggódj, most már egész elviselhető, sőt, az idén megkaptam a tanítónőtől, hogy ritka jól nevelt gyerek, szóval azért előbb-utóbb lesz eredménye a nevelésnek. Csak hát ők ilyen gyerekek, és nem olyanok, hogy leteszed, aztán ott elvan.

Leírnád ezeket az építő jellegű kérdéseket? Engem is érdekelne.

Nálunk a szigorú rendszer betartását ajánlották, főleg az esti rutinnál. Értsd: mindig ugyanaz, ugyanúgy, ugyanakkor, pici változtatás se legyen.