Kezelhetetlen gyerekhez gyakorlati tanács?
3 és fél éves a fiam, kezelhetetlen. Tudjuk, hogy baj van, elindultunk az úton. Nevelési tanácsadóban kettő alkalom után a pszichológus gyógypedagógushoz irányított, jelenleg időpontra várunk. A pszichológus azt mondta, hogy nem nevelési hiba de nem is pszichés baja van. Nyilván diagnózis nincs, nem tudjuk konkrétan mi a baj.
Szeretnék tanácsot kérni problémás gyerekek szüleitől. Gyakorlati, a mindennapokat megkönnyítő apró dolgokra gondolok.
1 Csúnya beszéd. Ütöttem a szájára, próbáltam figyelmen kívül hagyni, próbáltam elviccelni, mintha rosszul hallanám,próbáltam büntetni, beszélgetni vele, semmi hatás.
2 verekedés. Nővére 15 éves, őt, az apukáját és a kutyát folyamatosan bántja. Engem valamiért nem. Az ütések legtöbbször kivédhetetlenek mert hátulról váratlanul üt. Ha megfogjuk a kezét sír, ordít. Utóbb mindig azt mondja csak viccelt. Egyszerűen nem érzi vagy érti, hogy ez másoknak fáj, olyan mintha nem érezne sajnálatot, szánalmat. Ezzel kapcsolatban is bevetettünk már mindent, semmi hatás.
3 játék. Nem lehet vele játszani. Puzzle, építőkocka, könyv nem érdekli. Gyurma, rajz, festés pár percig köti le, de szinte mindig garázdaság a vége, kiboritja a vizet, falra rajzol stb. Autókkal szeret játszani de csak ő irányít. Kint nagyon szeret lenni, mindent szeret, motor-bicaj-homokozó-csúszda-mászóka-labda, bár kint is sokat kell fegyelmezni.
És a fegyelmezés.... Semmi nem hat. Ütni nem szeretném bár előfordul, hogy rácsapok de ez inkább jelzés értékű. Ha kiabálok ő vissza. Ha elveszem ami fontos neki vagy nem engedem mesét nézni büntetésből, ordít valameddig aztán csinál mást. Ha beküldöm a szobájába rögtön kijön, bocsánatot kér, megígér mindent. Hiába küldöm vissza újra és újra kijön. Annyi rosszaságot csinál, hogy folyton büntetésbe kéne lennie. Egyáltalán nem fogad szót.
Teljesen tanácstalan vagyok. Kikészít mindenkit a családban.
Nyilván vannak jobb napok, tud nagyon normális lenni de inkább nem.
43 éves nő vagyok, ő a harmadik gyerekem. Tehát van tapasztalatom, nem kezdő anyuka vagyok de ez a kisfiam padlóra küld.
Az jó ha sírdogált a tarzanon. Nagyon jó jel.
A lényeg, hogy nagyon rá kell hangolódni az érzelmi fejlesztésére. Lehet hogy tényleg csak kicsit gyengébb empátia ügyben, nem feltétlen hiányzik belőle.
Nezzétek meg a Cocot abban a halálról meg elmúlásról is szó van, meg az Inside out-ot abban meg a különféle érzelmekről van szó, egyébkén pedig tök jó mesék.
Amikor esetleg bántja a tesóját vagy a kutyát, próbald meg azt, hogy az első reakciód nem az idegesség felé, hanem a vígasztalás, empátia és szeretet kimutatása afelé akit ő bántott. Pl rácsap a kutya hátára, menj oda a kutyához, öleld meg, babusgasd, mondd neki hogy tudod hogy fáj, de minden rendben lesz, utána meg próbáld elmondani a fiadnak, hogy fájt a kutyusnak, miért bántotta, stb stb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!