Olyan mértékü hiszti, hogy szinte már magán kívül van, tanács?
Sokszor már úgy néz ki h mindjárt elájul,nincs magànàl,úgy ordít,mintha vmi rohama lenne.2 és fél éves múlt a nagyobbik lányom,és egy
ideje félelmetes amit mûvel.Pl nagy örömmel indulunk el h megyünk mamáék,és amikor odaérünk elkezd üvölteni h nem szàll ki a kocsiból,àtmegyünk a szomszédba,elvan,aztàn menjünk haza,kakàlni kell,hazaérünk,ordít h
nem akarok hazamenni,utközben tegyél le vegyél fel,mint aki azt semtudja mit akar,mit beszél,mint aki nincs magànàl.
kkocsibó
Még nem szobatiszta,pedig szól,de nem hajlandó csak a pelenkába és csak a nappali közepén.A kakálást sokszor visszatartja mert van kellemetlen szorulásos élménye.
Tegnap a járszótéren elkezdett sírni,de nagyon,h pisilnije kell,menjünk haza,pedig ott
volt rajta a pelenka.Itthon ha csak pisil is ott kell gugolni ette
Mellette.Bocs a hibákért,telóról szenvedek.
Ja és nem mehetek töle 2méternél messzebb,mert azonnal ordít.Mellette ott van a másfél éves kislányom,aki után futni kell egész nap,mert fedezné fel a világot,hol az asztal tetejéröl kapom le,hol a szokàsos amit lehet kiken,kiborít,szóval vele is foglalkoznom kell,meg hát fôzés,háztartás stb,miközben a nagyobbik egész nap ordít mindenért,és ha csak pelenkàba pisil is sír h fogjam a kezét,segítsek stb.Azonnal ordít milyest nem lát.
Biztos h nem fertôzés,hanem lelki okai vannak,mert a pisilés csak egy példa,mondhatnék még 100at,csak úgy simán is elkezdi h idejössz,megfogod a kezem?És azt ne is írja senki h mert nem foglalkozok vele eleget,mivel pont h a kicsivel foglalkozok kevesebbet mert egész nap az ö kezét fogom,mert ha nem,meg ha nem az van amit ö akae akkor elkezd ordítani,rendszeresen felkelti a kicsit akàrhànyszor elalszik nem tud fél órát pihenni.100%-osan magának akarna,de ez nem megy.Mindkettö kicsi még,nem egy a bioritmusuk,sem a temperamentumuk,vérmérsékletük,mindenbenkkülönbözöek,kivéve egyet h mindkettö csak magànak akarna,de a nagyobbik mégjobban.
De mit tudjak tenni?Mindent kitalàl,csak h ne mozduljak mellöle.
Köszönöm szépen kedves utolsó,Te sokat segítettél. :)
Reménykedtem h lesz vki aki értelmes választ ad,nem azt. h vigyem orvoshoz.
Minket sem egyböl az orvoshoz vittek meg pszihológushoz 20-30-40éve,ezért is gondoltam megkérdezem itt ez mennyire nem normális helyzet
Nem, ez téves megközelítés. Erre nem "szokik rá" a gyermek. Az én kislányom is ilyen, amikor a kisebb kb fél éves lett, ő pedig másfél éves, akkor kezdődött, és mindjárt a legnagyobb intenzitással. Amikor a kisebbet pl pelenkáztam az ágyon, neki rögtön hoznia kellett egy játékot, ölembe kellett ülni, ha nem hagytam, jött az önkívületig üvöltés, hiszti. Ilyenkor letekertem magamról, befejeztem a kisebbel való foglalkozást, addig normál hangon beszéltem a nagyobbhoz. Majd az ölembe vettem, próbáltam megfogni, megölelni, mert ilyenkor dobálta magát, beszéltem hozzá halkan, volt, hogy elvonultam vele egy nyugodt, csendes helyre. Addig magyaráztam neki, simogattam, míg megnyugodott. Most is féltékeny, de csillapodott valamelyest, van, hogy elég hamar lenyugszik, ha megkérem, várjon mellettem egy percet, leül, és kivárja a sorát. Sok türelem, és határozott nyugodtság kel. A gyereknek egy kiegyensúlyozott támaszt kell látnia benned, mert ő abban a frusztrált helyzetben, ami kiváltja belőle a "hisztit", igazából fél, tanácstalan, és segíteni kell neki.
Kitartást.
Ja és ha kell ő mellé állok vitás kérdésben, nem csak a kicsit védem. Igazságosság, következetesség.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!