Milyen mértékű hiszti fogadható még el?

Kicsit vedd lazábban a dolgot! Pl. ha nem akar felöltözni akkor, jó majd felveszem én a ruhádat. És láss is neki. Az enyém korszak itt még bejön (3 éves kor után már nem nagyon) így irigy lesz és azonnal kiveszi a kezedből a ruhát. És a végét jól el lehet viccelni, hogy nem is jó rám ez a ruha. Vagy felveszed a zoknit a kezedre és várod hogy szóljon hogy azt nem oda kell. Jaj, persze elfelejtettem, de buta vagyok, és már kész is a nagy kacaj, és még a végén segíteni is fog neked! Vagy nem akar kezet mosni, akkor addig nincs kaja, vagy te mosol előbb kezet és megeszed az ebédjét. Hidd el kapkodni fogja magát mint a kisangyal. Ha megvan a motiváció és ő is érvényesítheti az akaratát (egy bizonyos szintig ugye) közreműködik majd. És fontos hogy ki legyen fárasztva nem csak testileg hanem szellemileg is.

sajnso én elhiszem,hogy nehéz viccesen hozzáállni,de mégis sokat segít az biztos.Az én fiam nem születésétől kezdve ilyen,ő alapjában egy nyugodt kiegyensúlyozott kölyök,de a dackorszak az őt is megviseli.visít,toporzékol.a múltkor egy ilyen toporzékolásakor,úgy elkapott a nevetés,le guggoltam elé és mondta,hogy ha ennyire toporzékol baromira fog fájni a lába és sánta lesz nézd csak igy fogsz menni és elkezdtem bicegni,ettől ő úgy meglepődött,hogy ő is elkezdett nevetni.én őszintén megmondom,hogy a rugdosást pl egyszer csinálta,akkor folyamatosa,akkor ráhúztam a lábára,azóta sem.nem olt nagy ütés,de pont akkora hogy érezze valami nem jót csinált.nem vagyok verés párti,de bizony néha egy kézrácsapás,egy kis fenék paskolás,megteszi a magáét főleg ha pontosan érzi,anya nem ilyen most tényleg gáz van,nálunk legalábbis ez van.megérzi ha túl feszítette a húrt.De ha születésétől kezdve nehéz eset,kérdezz rá az orvosnál,hogy vajon mi lehet a probléma és hogyan tudnál neki segíteni.és szedj te is valami vitamint,vagy feszültség oldót,mert ez az elsődleges olaj a tűzre náluk,ha megérzik,anya feszült,ideges,ők is azok lesznek.

Az én fiamnál nyávogósabb nincs a Földön, komolyan....:) fúúú! 2,5 éves, de szerintem 2 éve ez megy....a környezetem szerint megfelelően kezelem, talán szigorubb is vagyok, mint kellene. Ugyhogy a hisztit, a felesleges nyávogást nem tűröm. Hiába néztem levegőnek és voltam semleges, rá lell komolyan szólnom, hogy abbamaradjon. Megfigyelted, mikor nyávognak? Főleg, ha nincs program két percig:) mondjuk aktiv jàték közben semmi baja:) a fiam nem játszik egyedül, nem jellemző, mindenbe bevon. Nálatok is ilyen erősen igénye van feléd?

Ötletet én nem tudok, csak azt leírni, hogy mi is benne vagyunk nyakig a dackorszakban. Én hagyni szoktam kitombolni magát, ha esetleg a földön fetrengene, aztán leguggolok mellé, megkérdezem, mi a baj, halkan, kedvesen beszélek, és megölelgetem, hogy minél hamarabb vigasztalódjon meg. Nekünk ez beválik, de persze csak bizonyos helyzetekben. Csak akkor, ha a gyerek is nyitott rám,é s nagyon felhúzta magát, sír.