Hogy győzhetném meg a feleségem, hogy nem az ő hibája?

Borzasztó lehet egy fogyatékos gyerek. Én is kudarcnak èlném meg és pont nem vigasztalna, ha "boldog idióta".

De tehetni nem tehet róla.

Utolsó, a szülők legfőbb vágya, hogy boldog legyen a gyerekük és minél több dolgot legyen lehetősége átélni az életben.

Nem az, hogy orvos legyen vagy ügyvéd, barna vagy szőke és 99 legyen az iqja vagy 140. Éljen sokáig szenvedés nélkül és nagyrészt valósítsa meg az álmait(nem lehet mindenki űrhajós).

Egy középsúlyos értelmileg sérült felnőtt képes lesz önálló, enyhén támogatott életre(vannak erre programok támogatott lakhatással(társbérlet), napi 1x felügyelettel, fog tudni munkát vállalni, kap támogatást, lehet szerelmes, szexelhet, lehet családja, baráti köre, kisállata), ha pedig boldog típus, akkor aztán ezeknek mind nagyon fog örülni és nem lesz önmarcongoló önpusztító tömegpusztító, mint sok egyéb sérüléssel élő ember.

Inkább legyen a gyermekem boldog értelmileg sérült, mint (ön)gyilkos hajlamú depressziós.

Szerintem sokkal rosszabb, ha végignézed tehetetlenül, hogy a gyereked meg akar halni és ezért mindent elkövet, minthogy nem lesz agysebész.. Persze ezt egy aspergeresnek magyarázhatod, ha annyira fontos neki a tanulmány és az iq, mert ilyen beállítottságú, sosem fogja megérteni, mert ő másban látja a dolgok értelmét..

Nem mondtam, hogy sérült gyereket nevelni szuper. Azt mondtam, hogy sokkal szerencsésebb a sérülése sok más sérülésnél vagy akár személyiségzavarnál.

Ha látod hogy lehetne rosszabb, az kicsit vigasztalja az embert és utána lehet értékelni a jó dolgokat..

Nagyon nehéz a helyzet, mert a feleségnek pont abból nem jutott elég, ami a gyerekének megvan, és fordítva, így értékelni sem tudja és valószínűleg olyan életet épített fel, ahol a társas vidámkodás, baráti kör, közös esték, programok, nevetés, segítőkészség, együttérzés, szociális skillek, örülni a semminek nincs meg, nem lát bennük akkora értéket, mint a számára adott, de egyébként nem túl nagy jelentőséggel bíró iqban..

Minek okolná magát, amikor a gyerekének NEM ROSSZ?

Ezt kellene logikusan felépíteni neki, hogy a gyereke boldog és az is lehet később is!Elővezetni az élet különböző területeit pontokba szedve, amikben sikeres lehet(nem csak munkában van siker), lesz vagy 20. Leírni mellé a támogató, segítő programokat, közösségeket, ismerősöket, mindent, majd készíteni egy listát, hogy mit nem élhet át azért, mert így született..

Kb semmi sem lesz ott. A munkájában lehet sikeres, fog majd tudni jól teljesíteni(szőni, takarítani, vinni, felszolgálni bármi), annyi, hogy ki van lőve egy rakás munkahely, de az az átlag embereknek sem biztosított. Fog találni társat, valószínűleg nem barbi kinézetű doktorált lány lesz, de az emberek nagyrészének nem olyan van. Kedves lesz, segítenek majd egymásnak, néha veszekednek, kibékülnek, de fog tudni szeretni és fogják őt is. Lehet gyereke, egészséges gyereke is! Élhet társbérletben napi 1-2xes ellenőrzés mellett államilag támogatva önállóan. Lesz saját keresete, igaz nem túl sok, de az emberek nagyrésze nem keres túl sokat.

Lehetnek barátai, fog tudni számolni, írni, olvasni, csak jó nehezen és csúnyán, de sokan írnak és olvasnak rosszul.

Nagyon oda kell tenni magatokat amíg gyerek, az önállóságot muszáj megtanulni, és akkor ez felnőttként mind adott lesz számára. Dolgoznak segítő appokon, szerintem mire rászorul, sokkal több lehetősége lesz az önálló élet kialakításában.

Én nem vagyok aspergeres, de én is teljesítményorientált ember vagyok, és tudom, hogy nagyon nehezen viselném.

Ez a "lehetne rosszabb is", ez nekem sosem szimpatikus, inkább bűntudatot kelt, mint vigaszt. Szerintem fontos, hogy lehessen valaki csalódott és szomorú, és ne azt hallgassa, hogy bezzeg másnak rosszabb, hanem tényleg kifejezhesse a bánatát. Persze ha autista, akkor ez már alapból is nehezebb neki.

Én egy ilyen esetben a tudományos részere alapoznék a vigasztalásban, hogy mért NEM az ő hibája, milyen cikkek stb támasztja ezt alá.

12. Meg látod, nekem nem az a legfőbb vágyam, hogy egy boldog "yolo"-alak legyen. Én tipikusan a gyökér vagyok, aki azt szeretné, hogy ötöst hozzon a gyerek, magabiztos legyen és sikeres, és a megtakarítást a lakásán kívül azért is gyűjtöm, hogy mehessen a világban bármilyen egyetemre.

Ahogy magam esetében is jobban szeretném ha a cikkem magasabb impaktos lapban jelenjen meg, minthogy eljussak bárhová vagy beszélgessek egy jót.

Ez van. Van ebbe az irányba önkritikám és igyekszem nem tolni a maximalizmust a gyerekekbe, mert tudom, az hová vezet.

Mert a depresszió írtja a sikert, képtelenné tesz koncentrálni, kitartani, elhatározni, megvalósítani, el vagy foglalva azzal, hogy magadat sajnálod és minden más lényegtelenné válik.

Látod aki így van beállítva, hogy a saját terveit nyomja a gyerekre(lehet, hogy színész akar majd lenni, vagy cukrász), az csak akkor fogja érteni, ha a gyerekével ilyen történik.. Ha majd naponta úgy jön haza, hogy utálja magát, utálja a világot, minden nap sír és hiába viszed orvostól orvosig, le fog esni, hogy mekkora érték a belső egészég az ambícióhoz képest.

Ha hasonlóan látod, mint a kérdező felesége adhatnál tippet neki, mert egy tragédián kívül biztos van ilyen, amivel megfordulhat a látásmódja.

Egyébként a rosszabb másoknak nem úgy jön ki, hanem úgy,” hogy ez az én gyerekemmel is történhetett volna” ezt az érzést, gondolatot kell megragadni.

A depresszió azért az esetek többségében kezelhető. És multifaktoriális, következménye is a kudarcoknak, nemcsak oka.

Leírtam már, szerintem mi segíthet a kérdezőnek. Másrészt egy értelmi fogyatékos gyerek olyasmi, amihez "jogod van", hogy fájjon, akár örökké. Nekem ez segítene a legtöbbet, ha tiszteletben tartják ezt és nem tömik a fejem bullshitekkel, hogy mennyivel jobb így, mintha önálló, értelmes felnőtt lenne, csak mert van olyan, aki önálló, értelmes és boldogtalan.

16. Sarkítasz ám nagyon. Az ambíció is belső érték, és a cukrászság is ambíció. De egy középsúlyos értelmi fogyatékos nem lesz cukrász se.

Én se vagyok karrierista. Imádom, amit csinálok, nem a pozíció érdekel, hanem a feladatok motiválnak.

És ez elég fontos a boldogsághoz is. Nem tudok mást mondani, minthogy tapasztalatom szerint a sikeres emberek boldogok és nem vmi rivaldafényt értek a siker alatt, hanem hogy tényleg beteljesülnek vki vágyai, megbecsülik, kreatívan élhet stb.