Hogy álltok a nagyszülőkkel?

A férjem szülei szerint a gyerekei feleselősek, hisztisek, neveletlenek és folyton kapja, kapjuk emiatt az ívet. Nem részletezem miért, időnként viszik őket magukkal ide-oda, nélkülünk, és mikor onnan hazajönnek, hallgatjuk keresztbe a panaszkodást: a lányok a mamáékra, hogy túl vaskalaposak, cseszegetősek, a nagyi a csajokra. És persze mi vagyunk a hibásan a mama szerint. Nem hisztisek (sőt, én sokkal rosszabb voltam anno), tisztelettudóak, de tény, hogy véleményük azért van. Nem mondhatják ki. Múltkor le lett szidva a nagyobbik, mert elmondta, hogy nem izlett az éttermi kaja amit ettek. Én nem vagyok az édesanyjuk, de nagyon is jó fej csajok, szerintünk a mai világban ritkaság számba menően önállóak, kedvesek, szófogadóak, de nem fogom gondolatok ellen drillezni őket. A nagyszülők meg elvárják a nagybötűs Tiszteletet a semmire is, nem tudom, mintha az elmúlt kort akarnák visszahozni, amikor ők voltak gyerekek. Párom szerint anno gyerekkorában tök jó fejek voltak pedig. Mostanság őt is csak beszologatva cseszegetni bírják. És persze egy szót se szólhatok, mert legyek hálás, ők legalább elviszik őket ide oda. (Nem mi kérjük, nem is a lányok).

Hogy viszonyultok ahhoz, ha nagyszülő-unoka konfliktus van?