Nagyszülők és hiperaktivitás. Segítség! Már nem tudom, mit tehetnék még?

Nagyon nehéz dolgod van, nem irigyellek. Az apukádat vélhetőleg nem tudod megváltoztatni, talán ha megteheted, kevesebbet kellene találkozniuk addig a kislányoddal, amíg ő nem lesz egy picit idősebb - a hiperaktivitási problémák kamaszkorra azért enyhülnek.

Barátok... talán a sulin belül kellene keresgélni, még azon az áron is, hogy messzebb van, nem a szomszédban, hogy bármikor átugorhassatok, de lehet, hogy vanna ott is hasonló problémával küszködő szülők és gyerekek, akiknek szintén jót tenne a társaság. Biztosan megoldható, hogy időnként összejárjatok...

Költözés esetleg? Tudom, hogy az nem egyszerű, de hátha megoldható, mondjuk közelebb az iskolához.

Nagyon nehéz... nekem asperger szindrómás a kislányom, szerencsére a szüleim maximálisan elfogadják a helyzetet és támogatnak mindenben. Ők utánaolvastak ennek a problémának - talán ez segíthet apukád esetében is, hogy ha látja, hogy nem a gyerek rossz, sem ő, sem Te nem tehettek a dologról, akkor elfogadóbb lenne... de nem biztos, mert bizony én is sokszor hallom kívülállóktól, hogy "csak nevelés kérdése" - nekem nem merik mondani, de amikor más szülőkről, gyerekekről beszélnek így ismerősök, akkor azért felmerül bennem, hogy lehet, hogy a hátam mögött ugyanezt mondják...

Szoktam is mondani, hogy töltsenek el egyetlen napot egy ilyen gyerekkel, és meglátják, hogy milyen az életünk...

Egyébként a lányom még ovis, az óvónők nagyon elfogadók és együttműködők, de sajnos nem tudnak mit kezdeni a gyerekkel. :( Mi eleve speciális iskolába visszük majd. Én nem vagyok Waldorf-párti, de vannak jó alapítványi iskolák, ahonnan pár év után akár át lehet menni "normál" iskolába is. (A Waldorf nekem egy picit "zsákutcának" tűnik ebből a szempontból, de tudom, hogy van, akinek bejön.)

Amikor még nem volt kivizsgálva a kisfiam,hogy miért olyan nehezen kezelhető,akaratos,túlmozgásos,nyughatatlan,akkor az én apukám is volt,hogy velem ordított,hogy most azonnal vigyem innen a gyereket,mert nagyon el lett rontva a nevelése és ezt nem lehet már kibírni,ne kívánjammár,hogy ők szenvedjenek az én félresikerült nevelésem miatt...

Aztán később kiderült,hogy hiperaktív,ezért viselkedik annyira szélsőségesen ahogy,elkezdtek utánnaolvasni a szüleim,tájékozódtak rádióműsorból,tévéből,merőben más hozzáállást tanusítanak mint azelőtt,már tudják,hogy nem direkt viselkedik úgy ,hogy az másoknak zavaró legyen.

A Waldorfban a felvételizésnél nem okozott gondot a hiperaktivitás ,félek,hogy minket emiatt nem vesznek fel?

Jövőre megyünk iskolába (7 évesen) és én is a Waldorfban gondolkozom,mert ott minden gyermeket saját magához mérten kezelnek,nem egy általános norma szerint kell megfelelniük.