Szólnátok az anyukájának (vigyázat, hosszú)?

Röviden: Anyukához korban kozelebb állok, mint a "gyerekhez", aki már fiatalfelnőtt korban van, több éve ismerem. Voltak mindig is "kisebb" problémák (egyből ütne ha valami neki nem tetszik, vagy nem érti), majd az utóbbi időben elkezdett engem egyre többet keresni, aminek próbáltam eleget tenni. Végül ő is érezte, hogy nincs kapacitásom az ő problémáira. Többször találkoztunk, mesélt nekem a (zűrös) életéről, amibe (mint utólag látom), sikerült egy adag valótlanságot is belecsempésznie, hogy minél jobban megpróbálja elérni a célját (eszközként használhasson).

Legutóbbi alkalommal, mikor már érezte, hogy az életében nem tud menekülési útvonalként felhasználni, és nem vagyok számára több egy olyan személynél aki olykor meghallgatja őt, több "tanú" láttara számon kért, hogy miért nem foglalkozom vele annyit amennyit ő szeretne... Nagyon durván agressziv volt, féltünk hogy meg fog ütni, ordított, szóban nagyon erőszakos, becsmérlő, rágalmazó volt. Nagyon ellentmondasos volt a viselkedese is, egyszóval félelmetes volt.

Mikor ketteseben találkoztunk folyamatosan kérleltem, hogy mondja el a szüleinek (akik egyébként ismernek), hogy együtt vagyunk, tudjanak arról, hogy jó helyen van, beszélgetünk, de nagyon tiltakozott, volt hogy azt kamuzta nekem, hogy beszelt velük, minden rendben, de utólag elmondta, hogy nem beszélt velük.

Én vagyok az "okos", hogy nem tájékoztattam egyből a szülőket, mikor velem volt a "gyerek", de féltem, hogy elveszti a bizalmát, és nem tudom pozitív irányba húzni... Teljesen mindegy, mert legnagyobb igyekezetem ellenére sem tudtam, de ez már egy másik téma.

Azután a bizonyos nap után, mikor nem tudta magát kontrollálni, még többször keresett, nem akarja megszakítani a kapcsolatot, viszont én igen. Hiába az ismerettség, a barátság, veszélyesnek tűnik, olyan problémái vannak, amihez én porszem vagyok, simán eltapos. Többször írtam neki, hogy meg fogom vele szakítani a kapcsolatot, mert ez nekem így már nem fér bele, de "hívogat", ő szeretne diktálni. Mikor legutóbb mondtam neki, hogy beszélni fogok a szüleivel, ordított a telefonban, és hogy ne "basszam fel az agyát" (sosem viselkedett így), úgy csinált, mintha senki lennék az életében, ne szóljak bele, ugyanakkor meg akar tartani, az nem az ő hibája volt hogy úgy viselkedett ahogy, nem kell arról beszélnem senkivel, róla senki ne beszéljen.

Ha idáig eljutottál kedves olvasó az olvasásban, köszönöm, hogy elolvastad, a kérdés:

"A gyerek" heves tiltakozása ellenére felkeressem a szülőt, és elmondjam nekik (valahogy a gyereket nem kiadva) a megtapasztalásaimat? Illetve, hogy kerülni fogom a gyermeküket? Félek attól, hogy a fiatal dühében, megkeres (tudja hol lakom) és kárt tesz bennem (erőfölényben van), hiszen egy hazugsághegyet rombolok le ezzel, elutasítom a személyét, és még a terve sem jött be, amiért keresett (utólag állt össze).

Lehet okom félni tőle? Vagy hagyjam így és ha majd keres akkor szóljak a szülőnek? Vagy soha ne szóljak, csak verné idővel az ajtót, mert nem tud elérni, majd a rendőrségnek?

Ugyanakkor, ha én lennék a szülő, nagyon rosszul esne, hogy nem tájékoztatnak a gyermekem "állapotáról", főleg hogy ismerősi körömben van a személy.... (Egyébként régen nem beszéltem velük leginkább a fiatal miatt, de ők érdeklődnek, másokon keresztül felőlem)

A legjobban az tart vissza, hogy félek, hogy tesz velem valamit a fiatal, sajnos voltak elég fura megnyilvánulásai, és szedeget/használ is valamit (gondolom ettől is lehet ilyen)... Ki szeretnék minden ilyenből maradni...

Ti hogyan döntenétek? Esetleg valako volt már hasonló helyzetben?