Aspergeres gyerekek szülei, mik voltak a tünetek gyermeketek 2,5 éves korában? Legjellemzőbb

2,5 éves korban semmi nem volt igazán gyanús, talán annyi, hogy nem szívesen volt gyerekek társaságában, nem játszott velük, de ebben a korban ez elég gyakori, ilyenkor még maximum egymás mellett játszanak, de nem egymással, ő annyiban volt talán másabb, hogy azt sem szerette, ha a közelében van másik gyerek. Elég dacos, akaratos volt, és elég erősen megmaradt a szeparációs szorongás is, de ezek is mind előfordulnak neurotipikus gyerekeknél is.

Akkor kezdett igazán gyanússá válni, amikor 4-5 éves korában még mindig látványosan kerülte a gyerekek társaságát, sőt, elkezdett félni tőlük, az óvodában csak az óvónénikkel és a dadussal állt szóba. Semmilyen tipikus "gyerekes" dolgot nem akart csinálni, nem játszott, a "hisztik", dührohamok egyre durvábbá váltak, és rosszul aludt, rengetegszer felébredt. Elkezdett különös dolgok iránt érdeklődni, már-már mániákusan rápörgött ezekre a témákra.

Az óvoda javaslatára elmentünk a pedagógiai szakszolgálathoz, hogy felmérjék, de persze semmit nem állapítottak meg. Nem nyugodtunk bele, elmentünk magánpszichológushoz, akiben felmerült az autizmus gyanúja, ezután mentünk az Autizmus Alapítványhoz kivizsgálásra, ők adtak diagnózist. Ekkor már 6 éves volt. Most 7 éves, normál, integráló iskolába jár, ahol kap fejlesztést is.

nekünk ugyan nincs hivatalos diagnózisunk, de vannak autisztikus tünetei, és sajnos jönnek újabbak.

De 2,5 évesen senki a világon nem fogja neked megállapítani, hogy autista, hacsak nem erősen szellemi fogyatékos is mellé.

Barátnőm fia sajnos elég súlyos,de nekik is csak legyintett a gyerekorvos még 3 évesen is, hogy nem beszél.

Nem beszélt, csak mutogatott, kezével repdesett, mindent a szájába vett, megrágott, a játékkal nem játszott, csak dobálta őket, nagyon válogatós volt az ételekben, leginkább csak folyékonyat evett (leves, tápszer, tej), kínszenvedés volt egy-egy etetés.

Viszonylag hamar észrevettük, hogy valami nem stimmel, a korabeli gyerekek viselkedése nem ilyen volt, ezért elvittem védőnőhöz, gyerekorvoshoz, de nem vett komolyan, azt mondta semmi gond, majd kinövi ezeket a tüneteket. Nem nőtte ki, ezért 3 éves kora előtt pár hónappal elvittük gyermekpszichiáterhez, ott kaptuk meg a diagnózist.

A körzetes oviba pár hetet járt csak, szörnyű volt neki is, az óvónő és dajka már az elejétől fogva teherként tekintett rá, mielőbb ki akarták onnan piszkálni, nem foglalkoztak kellőképpen vele. Minden nap végig kellett hallgatni, mennyire nem volt a gyerek aznap sem jó és hogy ez így nem fog menni stb., nem vártuk meg, hogy kirakják, magunk írattuk át speciális oviba, ahol kedves, hozzáértő óvónőktől, dajkáktól, autizmusának megfelelő fejlesztést kapott. Rohamtempóban kezdett fejlődni a beszéde és az értelme. Nem is volt kérdéses, hogy speciális iskolában fog majd tanulni. Most már felsőtagozatos nagyfiú, 4-5-ös tanuló, imádja az idegennyelveket, a számítástechnikát. Az iskolai színjátszókör és a történelmi szakkör tagja. Vannak furcsaságai persze, de elég jól lehet vele együttműködni a mindennapokban.