Hogyan neveljem meg a 3 éves gyerekemet, hogy ne legyen ennyire eleven?

Először is azt kell megértened, hogy nem a te gyereked eleven, hanem minden gyerek. Rengeteg energiájuk van, amit valahol muszáj levezetniük. Erre jó a játszótér, a sok séta, de ekkora gyerekeknek már sportok is vannak, pl úszás, gyerekjóga. Mindennapra kell jusson valami, ami be van építve a napirendbe, amivel kalkulálhat, amiért érdemes neki türelmesen kivárni pl amíg vásárolsz.

Talán a 4-es válaszoló volt (akinek a 21 hós babája van), aki szerintem nagyon korrekten összefoglalta, hogy mi a teendő. A jelszó a következetesség. Ha valamit egyszer kijelentettél, akkor legyen betartva, bármilyen rosszul esik is. És igen, nem a mozgással érdemes “zsarolni” a gyereket, mert akkor is tele lesz energiával, ha a fejed tetejére állsz, de attól nem lez baja a gyereknek, ha egy rossz viselkedésért nem jár az almalé, vagy nem álltok meg vhol vmit megnézni stb, ezt már te tudod, hogy mi az, ami nélkül el van a gyerek, de azért szereti.

Igen, van az embernek egy pár jó sz*r hete, de ez a pár sz*r hét később nagyon sok kellemetlenségtől fog megkímélni.

A nagyszülőkkel meg tessék leülni és lefektetni előttük a szabályokat! Nem kötelező egyetérteniük, de ha úgy érzik nem tudják/ akarják betartani őket, akkor nem lesz unokázás. Te vagy a főnök, mivel te vagy az anyja.

Ha az agressziójára agresszióval válaszolsz, ne csodálkozz, ha nem érti, mi ezzel a gond. Te vagy a szülő, a felnőtt, példát kellene mutatnod. Azzal, ha visszaütsz, csak azt kommunikálod neki, hogy az "nyer", aki nagyobbat tud ütni.

Próbálj meg következetes, kiszámítható lenni. A gyerek nem hülye, csak még keveset tapasztalt. Eszetlen csapkodás helyett próbáld meg neki egyszerűen elmagyarázni, hogy miért nem viselkedhet így, és hogy mi lesz a következménye annak, ha nem úgy viselkedik, ahogy azt te elvárod tőle. (például nem viszed magaddal a boltba, ha vállalhatatlanul viselkedik)

Szia, nem vagy egyedül, az enyémre is rájön a hoppáré, pedig mát nemsokára három és fél lesz.

De ahogy viselkednek, az sajnos teljesen életkori és normális, viszont most nagyon meg kell szabni a határokat, mert a későbbiekben ebből fogtok élni már. Sokat segít, ha előre megbeszéljük minden alkalommal, hogy mi lesz, meddig fog tartani, és mit csinálhat utána, ami izgalmas, és amiért érdemes próbálkoznia rendesen viselkedni. A boltba egy jó félévig nem vittük el egyedül, azt gondolom, hogy a 2,5 éves kor erre nettó alkalmatlan időszak. Vagy ketten voltunk rá a férjemmel, vagy valamelyikünk egyedül ment. Ha ketten voltunk vele, kapott bevásárlólistát és saját kosarat, akkor a bevásárlás negyedét a fiúk végezték, es volt izgi feladat, a többit meg én a másik nagy kosárba közben.

Olyat nem csinálok, hogy abbahagyom vele a vásárlást, mert azzal magamat szívatom azt meg nem akarom. :DDD Viszont simán leszedem a bringájáról a mai napig, ha messzebb megy egyedül, mint ahogy megbeszéltük előzőleg. Akkor egy darabog gyalogol, és később visszakapja, nem kell hazáig talpalnia. Azt ne várd, hogy egy hét alatt minden tuti lesz, újra és újra és újra meg kell ismételni következetesen, hogy ha nem fogad szót, akkor ez és ez van. És ötvenedjére is előfordulhat még ordenáré hisztéria, ha mondjuk fáradt, éhes, szomjas, és ezek keverékei. Még évekig nem bízhatsz benne, hogy juhé, kész van, de ha valami nem tetszik, azt soha ne hagyd annyiban. Vopt olyan, hogy ki akarta csavarni a kezét az enyémből. Ilyenkor nem engedem, és annyira tépi, hogy természetesen fáj neki. Ilyenkor is elmondom neki, hogy ezt nem én okozom, hanem ő magának, és ha nem tépi, nem fog fájni, mert én aztán biztos nem engedem el. Utcáról, játszóról jöttem már a hónom alatt vele, miközben ordított, de engem abszolút nem izgat, ki mit gondol, ha beígértem, hogy még egy homokdobálásnál indulunk, akkor ez lesz. Szerintem ez használ, így tanulják meg, hogy nem beszélünk a levegőbe, és vannak következmények.

A társalgás is nagyon fontos. Én bevallom, mindig is összetett mondatokban beszéltem a gyerekemhez, és állandóan. Szerintrm ezbis azboka, hogy nagyon hamar elkezdett beszélni, és gyorsan jöttek nála is a bonyoluktabb szerkezetek. Okosak ők, adninkell nekik az esélyeket, mindent magukba szívnak, de a "helyes viselkedés", önfegyelmezés nagyon komoly, összetett idegrendszeri feladat, azt tényleg nehéz elsajátítani. Ezért kell folyton ismételni a szitukat, és reagálni.

Egy gyerekkel nekem is sima liba volt a fiammal. Jött a nehéz terhesseg, baba.

A kislány nem alszik, kemény hisztis akaratos.

Na most már a fiú sem az a jól nevelt gyerek. Kevesebb idő jut rá.

Sokat vitáziok vele, de kitartok.

Amit nem tudtam bele nevelni vagy nem sikerült majd az óvó nénik segítenek.

Nekem segitseg nincs.

Szoritsatok, hogy kibirjam 😄😄😄