Izgulós, lámpalázas gyerekemet hogyan segíthetem?

Szerintem ez ilyen tulajdonság, túl sokmindent nem lehet rajta javítani. Valaki vagy izgulós, vagy nem. Én is ilyen voltam, így nem is vállaltam főszerepeket, csak olyanokat ahol csapatban vagy a háttérben lehettem, vagy csak másodpercekig voltam én a középpontban. Így azért könnyebb volt. De feleléseknél változatlanul mindig elfogott a pánik.

A mai napig inkább másra testálom az ilyen feladatokat, pedig már 29 éves vagyok.

Szerintem megpróbálni elkerülni vele a nyilvános szerepléseket.

Ha nem akarja, ne legyen kötelező neki. Ez egy elkerülhető dolog, nem olyan mint egy témazáró dolgozat, amit muszáj, ha tettszik, ha nem.

A gyereknek kicsi az önbecsülése, azt gondolja, hogy nem képes rá, vagy, hogy probléma ha hibázik.

Èn a lányaimat beszoktam állítani a tükör elé és el kell mondaniuk, hogy okos vagyok, ügyes vagyok, szép vagyok. Ezt többször átbeszéljük, és a legfontosabb, hogy eröteljesen a tükör elött ezt elmondják maguknak.

A másik biztosítani a gyereket, hogy ha megakad, ha nem tudja, ha kihagy valamit sem történik semmi, egyszerüen tovább kell mondani. Egy modell is ha elesik a kifuton egyszerüen feláll mosolyog és tovább megy.

A „nyilvános szereplésbe” beletartozik a felelés is, vagy csak az iskolai előadások pl.?

Ha csak az utóbbi, akkor én is azt gondolom, ezzel együtt lehet élni, nem mindenki exhibicionista. Ha szűkebb körben, ismerősök előtt is feszeng, az már nem annyira jó valóban.

Remek pszichodráma szakkörök vannak, azok nagyon jól tudják oldani ezeket.