Vajon a normálison belül különc a gyerek, vagy lehet valami eltérés?
Fiam 3 év 4 hónapos. Úgy érzem, mindenképp segítségre van szükségünk vele kapcsolatban, csak nem tudom, milyen irányban tapogatózzunk.
2 éves kora óta bölcsis, ott nincsenek gondok vele, jól eszik, jól alszik. A fejlődése normális volt, mindent az előírt időkereten belül csinált, egyedül annyi "furcsaág" volt a mozgásfejlődésben, hogy 6 hónaposan kapaszkodva felállt. Jártunk vele tornára, mert picit ferdén tartotta a nyakát, de nagy gond nem volt. Többemberes baba volt. Értelmes, érdeklődő, korán kezdett beszélni.
Ami most gond: sokszor ingerlékeny, hisztis, de elég durva hisztik vannak mostanában. Vannak érthetetlen agresszív dolgai, velünk és néha idegenekkel is. Ugyanakkor máskor meg félénk (pl nem meri megkérdezni a gazdit, hogy megsimogathatja-e a kutyát). Valakivel első pillanattól fogva barátságos (pl. ha szerelő jön, az nagyon érdekli). Verbálisan is sokszor agresszív. Orvosi vizsgálat egy rémálom vele, annyira zavarja, ha vizsgálják. A közlekedésben nagyon fegyelmezetlen, iszonyatosan kell rá figyelni, pedig tudja a szabályokat, de dacból/poénból átmenne a piroson. Úgy látom, hogy más, mint a többi gyerek. Pl. koncerten a többi gyerek ugrál a zenére, ő elmélyülten hallgatja. Olyan, mintha meg lenne illetődve.
5 hónapos a kistestvére, ez nagyon megviseli, ezt kezeljük, ahogy tudjuk, de pl az orvosi vizsgálatokon való viselkedése azelőtt is fennállt. TV-t, tabletet nem nézünk (csak kivételesen pl ha beteg és ágyban kell maradni), figyelünk a kiegyensúlyozott étkezésre és igyekszünk elegendő alvást biztosítani. Van napi rutin, este mesét olvasunk.
Semmi baj nincs vele. Teljesen átlagos viselkedés egy 3 évesnél.
Minden gyerek más.
Normális 3 éves.
A gondok akkor vannak, ha nem dacból, poénbó, dühből csinál vagy nem csinál valamit, hanem azért mert nem érti.
Mondok egy példát:
Gyerekemmel egy palatetős biciklitároló mellett állunk. Kerítés túloldalán kocsik. Fogja a fiam a kavicsot, látom a mozdulatán, hogy el/ki akarja dobni. Rászólok, hogy ne dobja el. A mozdulat még mindig megvan, de néz rám, nem érti, miért ne tehetné. Mondom, hogy pl ott vannak a kocsik és ha eltalálja valamelyiket, akkor kárt tesz benne. megérti, fordul. Mondom (vagy 3x) ne dobja el! Miért? Mert arra járda van, jöhet bárki, megsérül, de teljesen mindegy, a kavicsot nem dobáljuk csak úgy az utcán.
Ja, oké, érti. Fogja és feldobja a palatetőre (a másik oldalon persze leesik, szerencse, hogy senki nem volt ott). nem érti, hogy miért volt ez baj, hiszen ő nem dobta oda, ahova kértem, hogy ne, figyelt is, vigyázott is, stb.
Vagy:
Szólok, hogy lassítson, a zebránál álljon meg, várjon meg, körülnézün együtt megyünk át. Visszakiabál, oké, érti. Megvár, étmegyünk, szalad tovább. Mire észbe kapok, már a következő kereszteződés közepén az úton szed fel valami botot. Jaaa, hogy azon sem szabadott volna egyedül átmenni? De pláne középen megállni, vacakolni akármivel.
Na, az ilyesmi baj.
A tied csak dackorszakos (ráadásul baxxa a csőrét, hogy megoszlik a figyelem, és nem lehet megszabadulni a tesótól, ha már ráunt)
A baj az,hogy sok szülő,és a rendszer egy bizonyos sablon szerint szeretné a gyerekeket,és abba a sablonba akarja belegyömöszölni,azt nem nézik,hogy mindegyik külön egyéniség és jellem.
(Az erdőben sincs 2 egyforma fa)
Nincs vele semmi baj.
Miért baj, ha a 3 éves követ akar eldobni, és helyet keres ennek?
Megérti, miért nem szabad, vált is irányt, figyeli a reakciód, megérti miért nem szabad oda, ahol emberek vannak, ezért oda dobja, ahol nincsenek(magasra)?
Szerintem ez egy teljesen átlagos gyerek reakció, egy szóval nem mondtad, hogy ne dobja és tegye zsebre, nyilván nem fogja ezt tenni, csak az egyik irányt tiltottad.
Szerintem a gyerek kreatív, értelmes, szófogadó pláne egy 3 éveshez képest!
Az átlag 3 éves csakazért is eldobja, esetleg hisztibe kezd, ha rászólnak, vagy elkezd szaladni, hogy kapd el és vedd el tőle, ha már nem engeded.
Az a gyerek, aki próbálkozik, értelmesebb a társainál.
Szerintem a kérdésben szereplő gyerek is teljesen rendben van, egyébként a tánc nem jön belülről, az enyém is csak azért kezdett, mert ezt látta tőlem, amúgy 1,5 évesen is fülig érő szájjal hallgatta nevetve, de a mozgást utánozva sajátította el(az elején csak pörgött zenére)
Az én gyerekemnek is volt durva hisztis korszaka. Volt, hogy rendszeresen megütött, ha nem tetszett neki valami. Szerencsére már leszoktattuk erről.
És a zenés műsoroknál ő is megilletődik, nem mer beállni ugrálni, táncolni.
Eszembe nem jutott volna azon gondolkodni, hogy ez nem normális.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!