Testvérféltékenységet hogy keteljek 10 és 4 éves testvérek között?

én azt csinálnám,hogy amikor kettesben vagytok,akkor vele is beszéld/kérdezd meg ugyanezt amit itt leírtál. azaz tegyél fel kérdéseket: pl.: kicsim miért érzed úgy hogy keveset vagyok veled hiszen a lehető legtöbbet foglalkozom veled..

Vagy elmondod őszintén hogy nagyon nagyon szereted őt,de nagyon nehéz neked amiért féltékeny a húgára,pedig semmi oka rá.

Szóval a lényeg hogy őszintén beszélj az érzéseidről

"az utóbbi időkben viszont valami elromlott"

"van egy egy év alatti babánk is"

Én valahol itt látom az összefüggést.

Hogy egyetlen testvérrel osztoznia kellett a figyelmen, azt még elviselte, de ez (legalábbis most) sok neki.

A babával gondolom elsősorban mégiscsak te foglalkozol, nem a férjed.

Mennyire voltak a gyerekek felkészítve a harmadik testvér érkezésére? Örömmel várták?

A megoldásra nemigen van tippem, de nem szégyen pszichológushoz fordulni. Inkább most, mint amikor a gyerek 18 éves lesz és teljesen ellenséges mindegyikőtökkel.

Dehogynem kötelességed!

Ti nem olvastátok az apasági szerződést? Az anya kötelességei is le voltak benne írva, idézni nem tudom, de valami olyasmi volt, hogy a gyerek testi lelki fejlődésének biztosítása meg a tőlem telhető legtöbb vagy valami ilyesmi, anyára és apára nézve is!

Majd egyszer visszanézem.

A szülő kötelessége, hogy támogassa a gyerekét anyagilag is,érzelmileg is.

Hogy végigülje az előadásait, hogy eljárassa valami hobbira, hogy annyit adjon, amennyi futja.

Nem onnan tudja a gyerek, hogy szeretik, hogy megadnak neki alapdolgokat, mi ezért vállaltuk és ez kötelesség is, azon a színvonalon tartani, amin mi élünk.

Onnan tudja, hogyha kijön az óráról megdicsérik, beszélgetnek vele, megölelik, ha anyuka ideges próbálja visszafogni magát a gyereke érdekében, hogy meghallgatja a gyereket, hogy keresi az alkalmat, hogy időt tölthessen vele kettesben..

Aki számonkéri a gyerekén, hogy miért nem elég neki, ha végigüli az előadását, az érzéketlen és nulla empátia szorult belé! Komolyan elismerést vársz, mert elmész a gyereked előadására? Ráadásul nem is egyedül..

A 3. gyerek lesz a gond.

Mivel egy anyuka nem tud 3 gyereket ellátni érzelmileg kielégítően, mert egy igényei is hatalmasak(ez minden anyára igaz), ezért kell alkalmat teremteni, hogy a gyerekek megfeledkezhessenek az anyjuk hiányáról, átterelődhessenek másra.

A nagy járjon táborba, foglalkozásra, a középső úszásra vagy oviangolra, addig a kicsinek tudsz adni egy teljes anyát nyugiban.

Szépen zsonglőrködd ki a dolgot, hogy egyik se unatkozzon vagy gondolhasson rád, miközben a másikkal vagy.

Egyébként személyiségfüggő, kinek mennyi kell az anyjából, ezért nem lehet okolni egy gyereket, nem tehet róla és teljesen természetes.

Mellesleg a 10 éves változó korban van, ilyenkor természetes, hogy jobban igényel a megszokottnál.

Hogyha nem bírod, vezess egy táblázatot, hogy a nagy beírhassa, mikortól meddig voltál vele és hányszor, és hányszor voltál a többiekkel!

Vezesse azt is, hány kedves dolgot mondtál neki, hányszor ölelted, pusziltad meg, ezekre mindig hivatkozhattok, emlékeztethetitek egymást, a nagy meg leköti magát!