Normális ez az ovónő?

"Ti tényleg azt gondoljátok, hogy még soha nem fordult elő, hogy egy pedagógus kipécézett magának egy gyereket?"

De előfordulhat.

De arra mérget vehetsz, hogy ezt nem vallja be a szülőnek!

Nekem meg ez az otthoni szitu irreális :) Az én gyerekeimnek akármit mondhatott az óvónő, otthon ugyanúgy élték a kis életüket, sose bújtak a sarokba akkor sem ha az oviban meg az lett volna az elvárás...

Életszerűtlen hogy egy 3 éves így visszafogja magát otthon...

Szólni fogok óvónéninek, az összepakolással így hasson a gyerekemre. Hogy otthon is működjön, mert óvónéni azt mondta...

Nekem is furcsa a sztori, hogy óvónéni mond valamit a gyereknek az óvodában, amit még otthon is alkalmaz, majd "értetlenül néz" az anyjára, amikor az rákérdez...

Ilyen 3 éves gyerek nincs...

Ez a sztori bűzlik. Nekem 4 gyerekem van, és hallottam érdekes történeteket. De ez nagyon sántít...

Ha ovoneni kipecezte volna a kisfiadat, ahogy te gondolod, nem fogja bevallani neked. Ez a viselkedés nem egy 3 éves gyerek reakciója erre a helyzetre.

Szerintem neked nem szimpatikus a pedagógus, és most igazolást keresel arra, miért nem megfelelő a kisfiad számára. Ha egyáltalán van vmi valosagalapja ennek a sztorinak...

Nem tudom igazán, hogy mire keres választ a kedves kérdező, mert távból úgyse tudjuk eldönteni, mit mondott az óvónőjük, és bírák se vagyunk.

Az óvodások vagy felpörögnek otthon, miután az oviban némileg szabályokhoz is kell alkalmazkodni és rengeteg gyerekhez; vagy ha valami trauma éri, akkor szintén vagy felpörög, vagy a sarokban gubbaszt.

Nézzünk két esetet: traumatizált, vagy pedig nem az.

De valahogy nehezen tudom elképzelni akár átlag, akár fogyatékkal élő 3 évesről, hogy miután traumatuizáltan maga elé mered, ha ránéz a felnőtt, akkor a 3 éves bánatos szemekkel a felnőttre nézne panaszosan.

Négy éves kortól előfordul ilyen, de a 3 évesek még életkorilag sokban hasonló tüneteket mutatnak, mint az idősebbek közül a magasan funkcionáló autisták (ezért aztán 3 éves kortól még nehéz ilyet diagnosztizálni), nevezetesen nem beszédes általában a tekintetük hosszan kitartva, és legtöbbször csapongóak, figyelemtartásuk alacsony. Traumatizáltan vagy zokog, vagy csendesen magába fordul a három éves, vagy váltakozik nála.

Négy éves kortól más sokesélyes a kimenetel, de 3 évesen nagyjából ezek a lehetséges következmények.

Ha meg nem traumatizált, akkor az ovi után vagy átlagosan viselkedik, vagy felpörög inkább. Hacsak nem kifejezetten introvertált, amivel semmi gond nincs, de a 3 éves akkor is impulzív nagyon és csapongó, szemkontaktusa nem olyan, ahogy a kérdező ecseteli hatásosan. Szóval a kedves kérdező valamit nem úgy közöl itt, ami a valóságnak megfelelne, féligazság, vagy az egész nem stimmel.