Mit tennétek a helyemben?

Hosszú történet lesz ami ma kicsúcsosodott, és kíváncsi lennék kívülállók véleményére mit tennének a helyemben. Ma délután mentem a fiaimért délben az oviba. Két kisfiam van az egyik végzős nagycsoportos, a másik kicsi kiscsopis. Egy csoportban vannak, vegyes csoport. Sajnos a 4 év alatt ez a 3-dik csoportunk. Egyik csoportváltást se én akartam az élet hozta így. Az első csoportváltás azért volt a nagyobb gyereknél, mert az óvónő kimosta a gyerek száját szappannal. Egy másik kisfiúét is, az ő anyukája lejelentette, és rögtön átraktak minket másik csoportba. Egyik napról a másikra. Hétfőn, még ide jártunk, kedden már másik csoportba. Nagyon jó csoportot fogtunk ki, szintén vegyes csoport volt. Kisesebb fiam alig várta az ovit, de beiratkozásnál derült ki, hogy nem maradhat a nagyobb mert csak 2 nagycsoportos maradna a vegyes csoportba így nem felkészíthető iskolára. Én ragaszkodtam, hogy együtt legyenek, hisz alig várták. Átraktak minket a mostaniba. Az első perctől éreztem, hogy nem ez a mi helyünk, sok dolog nem tetszett, de nem szóltam sose addig a pontig míg azt nem éreztem, ezt nem hagyhatom szó nélkül. A gyereket nem kellett beszoktatni szinte egyszer voltam bent 20 percet vele, közölte mehetek haza mert zavarom :-D Lelkes volt tetszett neki, de pár hét után elkezdte mondogatni az esti fürdéseknél, hogy őt nem szeretik az óvónők. Reggel viszem őket,ebéd után hozom. Ott vagyok időbe hallom a hangulatot. Valahogy sose sikerül nem kiabálós,számonkérős, parancsolgatós hangnemen kívül megütni semmit. Rendszeres, hogy a másik gyereknek, be kell köpni a társait ez mit,csinált az mit csinált,stb. ez sem tetszett,de úgy voltam vele húzzuk ki ezt az évet. Ma mentem érte ebédre, és az első dolog ami megcsapta a fülem zárt ajtón keresztül remekül hallani mindent ,mert örökké emelt hangnem zajlik odabenn... a fiam panaszolta a szomszéd kislány, hogy lemorzsázott a földre... majd fel akart állni a kisfiam ebéd végén és kijönni hozzám. Igaz, hogy figyelmetlen volt, nem vitte ki a tányérját, szinte rákiabált az óvónő, hogy mit képzel ott maradt a pohár, és a tányér. Visszament és csóri ahogy vitte ki lesett a vizespohár amibe még volt víz. Belelépett. Erre a két óvónő kánonban ordítani kezdett, hogy nem lehet igaz, mért lép bele, széthordja stb...a hangnem kritikán aluli volt. két másik anyukával ültünk kit nem egyedül hallgattuk. Sírva fakadt a kisfiam, nem az a tipikus hiszti sírás, hanem félt, kétségbe esett kiabált utánam, hogy anya anya...! Ekkor bekopogtam, a gyerek ugrott az ölembe, zokogott, hogy nem direkt ejtette le poharat véletlen volt. Mondtam semmi baj,bárkivel előfordul. Annyira ideges voltam. Kiment a gyerek a többiek bevonultak a mosdóba. Bekopogtam az óvónőhöz, és kértem ha legközelebb ilyen történik, legyenek kedvesebb egy fokkal másabb hangnemben beszélni a gyerekkel, mert fél a fiam. Nem arról van szó, hogy neki ne kelljen kivinni a tányért, de ez az ordítás szidás, számonkérés szerintem túl ment egy olyan szinten ami egy 3 éves gyerekkel szemben megengedhető. Erre jött a válasz, hogy ez az én hibám, mert fél éve jár közösségbe a gyerek ,és elfelejti kivinni a tányért, én túl elnéző anyuka vagyok, és egyébként is nem való közösségbe a fiam menjek a jegyzőhöz kiíratni! Mondtam, hogy a fél évből kb a a felét itthon voltunk betegen, valószínű a gyerek nem hülye, de tévedhet, és uram bocsáss, hogy esetleg lassabb mint a többi más ütemben fejlődik. Elegem ,van az állandó kiabálásból ami kihallatszik,és a proszos nevelésből, hogy összeszorított térdel ülhetnek csak aszathoz pl. Erre a válasz az volt, hogy én nem hallhattam mi történt odabent, az nem úgy volt, és csak azért kiabáltak a gyerekkel, mert féltette el ne csússzon a vízen . Persze ez a szó ,hogy el ne csússz nem hangzott el,csak a szidás hogy kiöntötte ,és leesett a pohár. Mondtam, ha én ilyen hallássérült vagyok, amit még a sarkon is tisztán hallott a többi hallássérült akkor én ezt a vitát befejezem. Ezután jött, hogy mit képzelek, hogy nem hallgatom őt meg, mondtam rossz a hallásom, nincs idegem vele vitatkozni, és csak kiabált az óvónő a folyosón, és mondta mondta, hogy mit képzelek, hogy múltkor hallotta, hogy megkérdeztem a kicsit, hogy segített kifújni az orrod az óvónéni? Én nem tisztelem az ő munkáját, mert állítólag egész nap az én zöldtaknyú gyerekem orrát fújatja ki... stb... Soha,de soha nem hordom a gyerekeket betegen oviba sőt, annyira utáljuk az oviba járást, hogy amikor lehet kiveszem őket, és én igazolok. Ma betelt a pohár. A férjem kint várt minket kocsival. Remegtem az idegtől, mikor kimentem mondta menjek vissza azonnal az igazgató nőhöz, mert ezt be fogjuk jelenteni. Nem az a megoldás, hogyha valaki valamiért szólni mer, hogy rögtön ő a szar anya, és miatta van minden... visszamentem, és ő már bent volt az igazgató nőnél. Nem mentem be. Hazajöttünk felhívtam a titkárságot kértem időpontot az igazgató nőtől. Vele nem tudtam beszélni, de 1 hét múlva kaptam csak. Egyrészt elkeserítő, hogy 1 hetet kell erre várni, másrészt kíváncsi volnék, ti mit lépnétek. Van még 3 hó kb az oviból. Most ovit váltani 2 gyerekkel, macerás. Szeretném, ha visszakerülhetnénk a régi csoportunkba, de per pillanat nem érzem, hogy nyugodt szívvel vinném be a gyereket, ezért míg ezt a helyzetet nem tisztázzuk nem is viszem őket. Bocsi hosszú lett...