Mit tehetnék? Óvodában dolgozom, s van egy gyerek aki talán túlságosan szeret, és szerintem ennek anyuka nem örül. Többi lent.

Ha nem gond, hogy én is hasonló szemszögből tudom csupán véleményezni ezt, akkor válaszolok.

Nem vagyok se anyuka, se apuka.

Más szakmákban is jellemző a szakmai féltékenység. Amiről meg írsz, az bár nem konkrétan szakmai féltékenység, de van átfedés avval, bizonyos szempontból.

Szerintem hozd szóba óvatosan a szülő előtt, kedvesen, és határozottan, tömören, pl így:

"Bocsásson meg, kedves anyuka, lehet, hogy téves a benyomásom, de ha esetleg bárki is neheztelne rám amiatt, amiről nem tehetek, nevezetesen, hogy vannak gyerekek, akik rajonganak egyes felnőttekért - az nem az én hibám.

Minden gyermek irányába igyekeztem és továbbra is igyekszem hasonló figyelmet szentelni, kivéve, ha aktuálisan rászorultabb egy gyermek, pl betegség, vagy más, különösen indokolt okból. De egyébként egyenlő bánásmódban részesítem a gyermekeket."

Irányadóként írtam egy megoldási ötletet számodra.

Pár szó a szülőkkel való együttműködés kapcsán:

Ezerféle gond tud sajnos megjelenni a szülőkkel való kommunikáció során. Minden szülőnek más a "hepp"-je, nyűgje (más az, ami eleve indokolt, pl a gyermek ételallergiája, stb), de az óvoda valamiféleképpen szolgáltatás is, a szülőknek mint igénylőknek meg kell felelni egy szintig.

Ellenben nem kell az esetleg fennálló szülői negativizmust eltűrni, hanem időt kell szakítani a megbeszélésre, érdekegyeztetésre.

(És természetesen a szülő meg köteles elfogadni az adott óvoda nevelési programját, ha egyszer odaadta a gyermekét.)

Minden szülő és nevelő máshogyan nevel, persze van átfedés ezek között, de tök egyformán egyikőjük se. Ez is egyes szülőkben negatív hozzáállást szül. Ami olyankor pláne indokolatlan, ha a szakember ellenében negatív a szülő.

Nem azt mondom, hogy szakember nem tévedhet. Ráadásul vannak, akik inkompentesek a gyermekneveléshez, mégis kézhez kapták pedagógus diplomájukat.

De kompromisszumra mindkét részről törekedni kell.

Ez utóbbival csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy száz más ok is problémaforrás szokott lenni szülő és óvodai dolgozók között, de tenni kell a kompromisszumok eléréséért.

(A túlkapás viszont más kategória, nem arról írtam nyilván.)

Itt olvastam már hasonlorol, ott meg asszem a nagynénivel fárasztotta anyukát a gyermek.minden rajzot akármit neki szánt, rajongva üdvözölte, stb.

Ott is csak az volt fáraszto hogy a gyerek mindig ugyanazt kántálja. Semmiféle ellenérzést nem támaszt nagynéni iránt, hanem a gyereknek ez a szokása kicsit az ember agyára tud menni amikor egy dolognál leragadnak. Legyen akármiről/akárkiről szo.

Pl a babocas mese is fáraszto tud lenni egy idő mulva ha mindig ugyanazt kéne mesélni.

Ez életkori mulo sajátosság, értelmes szülő nem akad ki rajta, de fáraszto tud lenni pl századjára is ugyanazt hallgatni.

De pozitiv hogy szereti ovonénit :)

"az nem az én hibám" - ezt az ötlet soromat korrigálom erre:

"nem rajtam múlik, a gyermek spontán kifejezi érzelmeit, ami természetes".

Ugyanis nem hiba az, hogy a kisgyermek egyes felnőtteket jobban kedvel, másokat kevésbé. Ez sokszor átmeneti, ha nem is mindig.

De senki sem hibás ebben, se a felnőtt, akiért rajong, se a gyermek.

Ez se nem hiba, se nem jó tett - önmagában nézve.

Bár persze lehet emögött adott esetben pozitív felnőtt hozzáállás (érzi a gyermek, hogy megértő vele a felnőtt, stb),

más esetekben meg lehet emögött negatív felnőtt hozzáállás (pl pedofil általi csábítás).

Ezen egy normális embernek nem szabadna megsértődnie, inkább örülnie, hogy ilyen gondoskodó óvónéni van.

Az, hogy a gyerek otthon is az óvónénit emlegeti, az már az anyukának a szegénységi bizonyítványa, hogy nem tud a gyerekével olyan minőségi időt tölteni, hogy az emlékezetes legyen a kislánya számára. Valszeg nem kapja meg otthon azt a figyelmet és törődést, amit az óvónéni és az egész óvódai közeg ad neki. Ezen anyukának kellene változtatnia, nem az óvónéninek.

Az egyetlen lehetőség lenne megbeszélni anyukával, csak a beszélgetést nem tudom elképzelni.

- Szia Gizi anyukája, észrevettem, hogy olyan csöndes vagy velem. Valami baj van? Segíthetek?

- Igen, bajom van. A lányom téged jobban szeret, folyton téged emleget.

Na itt áll meg nálam a tudomány, hogy mit válaszolnék (vagy mit hallanék szívesen anyaként az óvónőtől), mert vagy azt válaszolod, hogy "akkor elutasítóbb leszek a lányoddal, hogy ne szeressen jobban" vagy "nem tudom miért, talán többet kellene vele foglalkoznod, hogy veled is szeressen lenni". Na, most mindkét válasz halott ötlet, mert még jobban elmélyülne anyuka haragja.

De maradjunk abban, hogy ez az anyuka baja. Ha probléma számára, hogy a lánya szeret óviba járni, akkor vegye ki, és vigye egy olyan oviba, ahol morcos, ideges óvónők vannak. Ennyi.

A gyerekek ebben a korban bármiért képesek rajongani, ez nem jelenti azt hogy az anya iránt erzett szeretetét bármi is felül tudná írni.

Ez sehol nem az anya szegénységi bizonyítványa. Ez a gyerekek heppje hogy óvodásan találnak maguknak kedvenc dolgot

Bár még bölcsődés, de rajong a két gondozóért, aminek mi rettentően örülünk. Néha hülyeségeket mond róluk, de az már a fantáziája szüleménye, ráadásul a logikai bukfencek miatt könnyen rájövünk, hogy nem valós dolgot mond.

A helyedben én azt tenném, hogy többet beszélgetnék a gyerekkel az anyukájáról, akár kicsit túlmagasztalva is. Mivel az utánzás ilyenkor nagyon megy, anyuka is vissza fogja hallani. Őszintén dicsérgess olyan dolgokat az anyukáján, amit tényleg pozitív vonásnak gondolsz. Szép a haja, nagyon kedves, nagyon szereti őt, alig várja, hogy délután találkozzanak, stb.

Ezzel egy pozitív üzenetet ültetsz el a fejében és kára biztos nem fog származni abból, ha jobban "ráragad" az anyjára. Ráadásul te is pozitívan jössz ki a dologból, hiszen a "Marika néni azt mondta, hogy te nagyon kedves és csupaszív vagy, te vayg a legjobb anyuka!" - akkor már a szülő is vigyorogva fog másnap megjelenni.

Egyszerűen csak hozd szóba gyakran az anyukáját, vagy kérdezgesd róla. Minősíteni csak pozitívan szabad. Ha azt mondja, hogy "anyu sokat kiabál velem", akkor válts témát és tereld pozitív irányba: "és mivel szokott kedveskedni? Megölel/sütit süt/játszik veled/stb.?" Nem személyes jellegű dolgokat is kérdezhetsz: Mi az anyukája kedvenc színe, ruhája, szereti-e a kutyákat, mit csinálnak este otthon, mit szeret a legjobban az anyukájában.

A vezérhangya úgyis elindul a gyerek fejében és többet fog azon gondolkozni, hogy milyen jó tulajdonságai vannak az anyjának.

Nyílt konfrontációt nem javaslok, érzelmi alapú konfliktust lehetetlen érveléssel megoldani, ilyen az emberi természet.