Mindent elhisztek fenntartások nélkül a gyermeketeknek?

Adott egy áldott jó ovónéni és egy élénk fantáziájú a világot éppen megismerő gyerek.

Valószínűleg úgy van ahogy leírtad. Valamilyen kontextusban előkerült ez a szó, amit a gyerek megjegyzett, mert még nem hallotta vagy tetszett neki és ezért elsajátította, ízlelgeti.

Szerintem nálatok semmi probléma nincs. Még ha azt is mondta az ovónéni direktbe a gyereknek hogy "kerge vagy kisfiam", ami nem valószínű, akkor sincs semmi.

Amúgy nagy tévhit hogy a gyerekek nem hazudnak. Egy bizonyos életkor után rájönnek hogy lehet és milyen mókás. Eleinte persze átlátszóak ezek nagyon, de idővel profivá válhatnak. Ez is egyfajta ismerkedés a világgal, az emberi kapcsolatokkal, kommunikációval stb.

De a ti esetetekben szerintem nem hazugságról van szó. Egyszerűen csak nem tudja hűen visszaadni a szituációt, amiben hallotta ezt. A felnőtt pedig ezer forgatókönyvet lejátszik, és persze a legrosszabbon aggódik.

Egyik ismerosom kisfia egyik naprol a masikra kezdett el fullenteni 3-4 eves kora kozott, es nem is akarmit. Anyukajanak azt hazudta sirva, hogy az apja megverte. Az anyukaja meg is ijedt, mert nem tudta hova tenni a dolgot, de az apukabol ezt nem nezte ki, mert az apuka imadja a gyereket. Ra is kerdezett az apukanal, termeszetesen tagadta. Aztan par napra ra az apjahoz ment oda sirva, hogy az anyja megverte.

Aztan voltak meg huzasai, pl a szomszeddal talalkozott a lepcsohazban, mert epp indultak az anyukaval kutyat setaltatni, de a kosfiu elore ment es talalkozott a szomszed nenivel a lepcsohazban, es egybol ujsagolta neki, hogy ma egyedul van otthon.

Termeszetesen csak elenk a fantaziaja, nincs semmi baj a kisfiuval, nem eszeveszett hazudozo, csak gondolom feszegeti a hatarokat :D

Akkor tegyük tisztàba:

1, egy 3-4 éves gyerek sosem!!! hazudik

2, a pici gyerek mindig őszinte, az a felnőtt hibàja, ha később nem lesz őszinte( kivéve a kisiskolàskor előtti rövid időszakot (kb 5-6 éves kortól 7-8 éves korig)ill a kisiskolàskor elejét, na ott màr direkt hazugsàgok vannak)

Sokféle gyerek van sokféle habitussal ìgy minden szituàciót màsként élnek meg.

Pl meggyleves az ebéd, a gyerekek 90%-a erre nem fog emlékezni, 5% igen, mert jó emléke van a levesről,szintén 5% aki azért emlékszik, mert rossz emléke van a levesről, a maradék 10% pedig màst fog mondani a meggyleves helyett és szentül kiàll majd az igaza mellett, hogy màrpedig húslevest evett.

Miért?

Mert a kisgyerekek összemossàk a valósàgot a fantàziavilàggal. Nem tudjàk pontosan mi az igaz. Ez egy tanulàsi folyamat, ilyenkor a szavaknak varàzserejük van, amivel életre kelthető/ újra àtélhető szàmukra a szituàció amiben az a szó vagy szavak elhangzottak. Ezért fontos ebben a korban a mese.

Aki azt mondja, hogy hazudik a 3 éves gyereke az konkrétan h.lye. Ez még csak nem is füllentés.

De azzal, ha a gyerek tudtàra adjuk, hogy nem hiszünk neki vagy ezt éreztetjük vele,abból a normàl fejlődése helyett egy téves úton indul el,ahol az igazsàg màr nem lesz fontos. Hiszen ő igazat mond, de nem hisznek neki, akkor egyértelmű, hogy azt kell mondani amit elhisznek. Ebben a korban az érzelmek a fontosak nem az amit mond, illetve nem pontosan az amit mond, hanem ahogyan mondja/eljàtsza az eseményt. Mert minden ilyen eseménynek van valósàg alapja, hiszen nem hazudik a gyerek.

Tehàt ebben az esetben feltételezem elhangzott az ovónéni vagy a dadus szàjàból ez a mondat. Amiben azon kìvül, hogy valóban nem szerencsés a gyereket minősìteni, semmi fura nincs. Vmit gondolom nem tett meg vagy pont nem megfelelően és kapott egy visszajelzést,amit ìgy dolgoz fel. Az pedagógusról meg annyit, hogy senki sem tökéletes, de nem is ettől függően lesz vki rossz vagy jó óvónéni.

"Minden ilyen eseménynek van valóság alapja"

Aha. Egyszer a gyerekem azt mondta, nem kapott ebédet. Kérdezem az óvónőt, hogy komoly, nem kapott a gyerek enni? Dehogynem. Borsó főzelék volt, amit nem szeret, így az óvónő csak megkerdezte, megkostolja e és amikor német mondott, adott neki pörköltet főzelék nélkül. De volt a meztelen tornazos ügy is, amikor az "anya, meztelenül kellett tornaznunk " történet "valóság alapja" konkrétan az volt, hogy egy kisgyerek nem hozott torna ruhát, így ő a fehernemujeben tornazott. Lehetne még sorolni. Ez mind hazugság, ha nem is tudatosan, nem haszonszerzes miatt, így ennek külön neve van, a konfabulacio.

A gyereknek nem kell mindent elhinni.

Nálunk a kisfiam azt mesélte büszkén az ovónőnek, hogy ő egyedül ment oviba, de útközben megharapta egy kutya. :)

Azt hittem rosszul hallok 😄

Szerintem kicsit felfújod, úgysem fogod tudni kinyomozni, hogy kicsúszott-e az óvónéni száján ez a minősítés és ha igen, hogyan. Lehet, hogy már ő sem emlékezne rá. Az is lehet, hogy a fiad máshol hallotta, akár mesében, hogy valaki rossz és most azt játszotta szerepjátékként és keverte azzal mondjuk, hogy az óvónő azt mondta, "ne rosszalkodj".

Egyébként szoktak hazudni a kicsik is - bár ez nem biztos, hogy ez a jó szó, mert nem álnokságból teszik. De keverhetik a valóságot a képzelettel vagy bármi mesével, másik történéssel, aztán kiszínezhetik, átírhatják a valós történeket, hogy érdekesebb legyen és persze fényezhetik vagy sajnáltathatják is magukat valamilyen cél érdekében (szeretet, elismerés, jutalom, babusgatás...). Ez 2-3 éves kor körül még inkább olyasmi, hogy maguk is elhiszik, vagy nagyon szeretnék, ha igaz lenne (és kb. ezzel "varázsolnak"), aztán egyre tudatosabb. Fantáziától, beszélőkétől is függ, aztán később persze már neveléstől, példától, hogy milyen indíttatásból (pl. félelem, bűntudat), mennyire és milyen sűrűn lesznek "hazudósak".