3 éves kislányom drasztikusan sír az oviban, előtte semmit baj nem volt a bölcsiben, mi lehet az oka?

Nekem ugyan még nincs gyerekem (babát várok), de én ugyanezt csináltam ovis koromban. Ovicsere volt a megoldás.

A családban én voltam az egyetlen, első unoka akkor még, nemhogy a nagyszüleim éltek, a dédszüleim is többen, ellehet képzelni, hogy mennyire voltam központban a családban és én ezt igényeltem is, a mai napig családközpontú vagyok nagyon.

Szóval a régebbi óvodámnál nem volt megoldott, hogy ne kelljen ott aludnom, nem tudott senki értem jönni, én ovisként nem tudtam, nem szerettem délután aludni, egy voltam a sok közül (városi ovi) nem tudták ki vagy mi vagyok, nem is foglalkoztak különösebben velem. Ovis kaja számomra ehetetlen volt, a menzás, menüs kajákat azóta sem szeretem.

Onnantól, hogy reggel nagy nehezen ott hagytak, vörös fejjel bőgtem délutánig.

Aztán átvittek egy másik óvodába, abban a (nagy)községben ahol a dédimamám is lakott, konkrétan a kert végénél volt az ovi, 8-tól délig voltam ott, sokszor ebédnél sem, amikor kinn voltunk játszani dédim sokszor lejött a kertvégébe olyankor odafutottam pár perce. Az óvónők nem voltak jobbak, egyet kivéve, ő nagyon aranyos volt, igazi óvónő, mert némelyik csak az eleven fára mászós, ugrabugra "igazi gyerek" gyerekekről vesz tudomást, az "ilyeneket", mint én csak csesztetni tudta, mert én inkább babáztam 1-2 barátnővel vagy csak simán hintáztam, mint fára másztam, meg hógolyóztam.

Szóval nekem egy tündéri óvónő segített és az, hogy nem kellett egész nap ott lennem.

Suliban nem voltak ilyen problémáim, és azóta sem semmi beilleszkedési vagy ismerkedési problémám, ugyanúgy jártam bulizni, voltak barátnőim, párkapcsolataim, mint bárki másnak, de úgy általában elmondható, hogy mindig a korosztályomnál idősebbekkel jöttem ki jól, barátnőim is nagyrészt 4-5 évvel idősebbek, munkahelyen kolléganőim akikkel jóba vagyok szintén.

28N