Bántja a fiunk az óvónőket. Mi lehet a megoldás? Hogyan szoktathatnánk le erről?
Fiunk most kezdi az ovit. Sajnos ha valami nem tetszik neki, akkor csapkod, pofoz, az ember haját tépi. Egy időben nagyon durva is volt a helyzet, mivel a beszéde is lassan indult be, ezért voltunk szakértői bizottságnál is, ahol megállapították, hogy valóban nagy a lemaradás, fejlesztést javasoltak, ez volt fél éve. El is járt, szépen megindult a beszéd, ott nagyon okosan is viselkedett, és végre az agresszív viselkedése is szinte teljesen eltűnt. Most van az ovis beszoktatás és minden kezdődik elölről. Amikor ott hagyjuk, akkor ordít, rugdos, csapkolódik. Ha megnyugszik és később mondjuk az óvónéni megsimogatja a fejét dicséret képpen, akkor ellöki a kezét és kiabál vele, hogy hagyjál. Ha segíteni akarnak neki bármiben, akkor is ugyanez durcásan. Ha vigasztalni próbálják, akkor is csak ellöki magától az óvónők és elrohan egy sarokba egyedül. Ha megyünk érte, akkor örül nekünk, azt mondja, hogy nagyon jó az ovi, sokat játszik és már délután várja a másnapos. Egyszerűen nem értjük a viselkedését. Azt se értettük, hogy korábban miért volt agresszív, itthon ugyanis nem ezt látta. A férjemmel imádjuk egymást, szeretettel fordulunk a másik felé, nincs testi agresszió, kiabálás. A fiunk viszont már egy évesen is dühkitörésekkel szenvedett. Mindenki azon a véleményen volt, hogy a beszéd lemaradása okozta ezt, mert értelmileg érettebb volt és frusztrálta, hogy nem tud beszélni. És el is hittük, mert ahogy 4 hónapja megtanult beszélni nagyon ügyesen, úgy ezek a dühkitörések elmaradtak. Egyébként értelmes, okos gyerek. Számol és érti a számok értelmét (pl kapott születésnapjára 3 kinder tojást, eltettük, hogy egybe ne egyen meg, egyik nap megérett egyet, másnap is egyet és mondta, hogy megevett kettőt, de még egy van), énekel, mondókázik, szerepjátekozik, mesét is mesél, mozgása is szuper. Akaratos, de azért szót lehet vele érteni, nincs cirkusz öltözésnél, hajmosásnál stb. De az óvodában brutális a helyzet. Ma például rendet kellett rakni, sokat segített, az óvónő megsimogatta a kezét és megdícsérte, erre elkezdett vele kiabálni, hogy buta és hagyja békén, és kirohant az öltözőbe, vissza se akart menni. Amikor próbálunk vele beszélni ezekről, mondjuk neki, hogy nem szabad, az óvónéni csak segít, és szereti, oda lehet hozzá bújni stb, akkor az a válasz, hogy ő aput és anyut szereti, az óvónénit nem.
Mit tegyünk? Félünk, hogy ki kell venni az óvodából?
Azt senki ne mondja, hogy még kellene nevelni, mert mondom, hogy nem látta ezt se tőlünk, se tv-ben. Abszolút pozitívan beszéltünk mindig az óvodaról, óvónőkről és így is gondoljuk (egyik óvónéni még az én óvónénim is volt). Ha minket bántott, akkor sem röhögéssel intéztük el, mindig rászóltunk, volt következménye. Szakemberhez se tudom hova vihetnénk. Látta több gyerekorvos, neurológus, pszichológus, gyógypedagógus, logopédus és mindenki véleménye egyöntetű. Nagyon okos, aranyos gyerek, korának megfelelő fejlettséggel, figyelme terhelhető, leköthető, dacos, de csak amennyire minden 3 éves.
válasza:
válasza:"Nagyon okos, aranyos gyerek, korának megfelelő fejlettséggel, "
Én pedig a pápa vagyok. Ha igaz lenne, akkor nem úgy viselkedne, ahogy a kérdésben írtad. Vissza maradott, neveletlen gyerek. Minél előbb beismeritek, annál előbb lehet 3 éves gyerek szintjén az 1 éves helyett.
válasza:az én gyerekem is kezdett haragudni(habár bölcsibe szoktatásnál) az addig kedvelt gondozókra, miután már nem mehettem be. ő is úgy volt vele, hogy "rabolnak" el anyától.
nálunk egy szitter segített és mutatta meg neki, hogy attól ő még szeretve van, hogy anya nincs jelen. ezek után örömmel ment a bölcsibe is. (a gondozók viszont ezt nem tudták elérni, de a szitter miatt már elfogadott másokat is ezek után, hogy rá vigyáznak)
válasza:Anno amelyik gyerek ilyen volt, azt odahaza úgy megverték, hogy öreg nagypapa korában is megemlegeti. Nem orvos kell neki, hanem egy brutális verés, hogy megtanulja, hol az ő helye.
Lehet nyugodtan lepontozni, nefélj visszakapjátok kamatostul.
válasza: válasza: válasza:Pedig igaza van, engem is úgy elseggeltek amikor kiszöktem orrhonról (4 év van köztünk húgommal, ő éppen csak megszületett), mint annak a rendje. Soha többet eszembe nem jutott ilyet csinálni és nem utáltam se anyámat se apámat.
Az edzőm fogott egy botot és ha valamilyen mozdulatot rosszul kiviteleztem, rám vágott egyet (azért itt ne brutálisat képzeljetek el). Minden lépésemre figyeltem és pár évvel később ennek köszönhetően a világot bejártam versenyről versenyre, EB VB dobogókkal.
Divatos a "vigyük pszichológushoz" a gyereket, meg hasonló felfogás, csak nem ér semmit. (Legalábbis az én környezetemben nem vált be sehol)
válasza:Erről beszélek, 22:48, 22:49, nem lehet mindig szép szóval, mézeskaláccsal nevelni a gyereket, abból csak az jön le neki, hogy ő valamiféle kiskirály, és úgy fújdogál a passzát, ahogy neki jólesik. Az ilyeneket látom üvöltve toporzékolni az áruházak játékosztályán, amikor követelik anyukától a háromszázezres Plésztéjsönt, szerencsétlen szemüveges, sápadt "kidz-having-kidz" jellegű anyuci meg töri a fejét, hol bszta el a nevelést.
Én speciel 85-ös évjárat vagyok, a mi korosztályunk igenis tisztelte az óvónőket és a tanító néniket is, nem vonult be másnap a fél család improvizált szülői értekezletet tartani pofonokkal. Ha az egyik óvodai gyerek csúnyán beszélt, igenis fel lett képelve, és este anyucitól-apucitól kapta a párját. Ha udvariszünetben köpködött, poénból felrúgta a kukákat, verekedett, vagy rajcsúrozott órán, apuka úgy megrakta odahaza mint a máglyát, plusz nem volt tévé/számítógép/édesség/akármi egy hétig. És működött a dolog, a gyerek megtanulta, mit szabad, és mit nem.
És tudjátok, mit mondok? SOKKAL jobban jár a gyerek, ha anyutól-aputól kapja a leszidást vagy a pofonokat, és nem elkényeztetett ficsúrként/úrinőként kerül ki a nagybetűs Életbe, ahol már nincs szeretet, megértés, és tolerancia, ami visszafogja az atyai kezet. Ha felnőttként is ilyen rongy mentalitással fog élni, embertársai nagy része nagyon nem fogják jó szemmel nézni, ha hozza magával az otthon "jól bevált" viselkedésformát. Ha a munkahelyen nekiáll hisztizni, úgy vágják ki mint a közmondásos négylábú állatot szarni. Ha a kocsmában csúnyát szól valaki másra, akkora maflást fog kapni, hogy Záhonynál állítja majd meg a sorompó. És lehetne még folytatni a sort. Egyszóval: a saját érdekében NAGYON jó, ha megtanul igazodni a társadalmi normákhoz.
Jöhet a lepontozás nyugodtan, azt én is tudok...
válasza:Köszönöm a válaszokat!
Nem neveletlen, mióta tud beszélni, bárhova el lehet vele menni, tud viselkedni. Voltunk étteremben többször, egy esküvőt is végig ült csendben (templomot is), boltban sincs hiszti, hogy ezt akarom, azt akarom. A többi gyereket sem bántja, sőt mindig ő az ölelgetős játszótéren, baráti társaságban is. Persze próbálgatja az akaratát, de az utóbbi hónapokban nem így ment mint az oviban.
Megverni meg nem fogjuk, nem is értem egyesek szerint hogy lehetne egy 3 éves gyereket pálcával meg bottal verni...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!