Óvónők, milyen típusú szülőket nem kedveltek?

gondozónő vagyok, de azokkal nem vagyok kibékülve magam miatt akik kötekednek, vagy támadásnak vesznek mindent (pl. amit az első is ír, de van aki azon háborog ha kérek váltás ruhák vagy kiakad ha pisis lett a bodyja, így szatyorba teszem...).

a gyerek miatt meg a leszarom típust. akit nem érdekel a gyereke, azért van velem, hogy ne otthon legyen, hogy zárás előtt 2 perccel jön és hosszasan arról beszél, milyen sorozatokat nézett meg ma, miközben a gyereke borzasztóan náthás, szenvedett egész nap mert nem porszívózhatom ki az orrát... az ilyenektől a falra mászom, de azért mert nem érdemli meg a gyerek.

Óvónő vagyok, és alapvetően azokkal a szülőkkel van gond, akik az ellenséget látják bennünk, és azt hiszik, csak ártani akarunk nekik és a gyerekeknek. Nem is mondom, hogy "nem kedvelem őket", egyszerűen csak nagyon nehéz egy gyümölcsöző, a gyermek érdekeit szem előtt tartó szülő-pedagógus kapcsolatot kialakítani, ha a másik azt nézi, hogy éppen mivel akarod megszívatni. A másik nehéz eset a tipikus okoskodó szülő, aki mondjuk még csak nem is pedagógus, csak hobbi szinten érdekli a pszichológia, és ettől úgy érzi, jogában áll szakmai véleményt alkotni a kollégáról. Tudod, ezek az esetek amiatt nehezek, mert a mindkét típus a rosszat látja benned, az egyik azért, mert esetleg neki nem tetsző szakmai véleményt fogalmazol meg a gyermekéve kapcsolatosan, a másik pedig megkérdőjelezi a szakmai kompetenciádat. Hála Istennek, én még ilyen szülőkkel közvetlenül nem találkoztam, de az oviban, ahol dolgoztam (most gyes-en vagyok), ott más csoportokban voltak ilyen hozzáállású szülők.

Néha jó lenne, ha a szülők elhinnék, hogy emberként és pedagógusként a lehető legjobbat szeretnénk a gyerekeknek, és azt, hogy az iskolában sok-sok sikerélményük legyen, kiegyensúlyozott, vidám gyerekek és aztán majd felnőttek legyenek, akik mosolyogva gondolnak vissza az óvodás évekre.

nekem azokkal,akik a haverjuknak tekintenek.lehet csacsogni lazán,akár tegeződve,de azért úgy gondolom,hogy a tisztelet kijár.én szeretem megtartani a 3 lépés távolságot-mert ,bár nem vagyok olyan öreg,de a gyermeke óvónője vagyok,nem az ő barátnője.biztos velem van a gond,de zavar,ha az apuka hello-zik,az is,ha úgy beszél velem,mintha a s...ből rángaott volna elő

bánt,ha nem érti meg,hogy 25-30 gyerekre nem lehet egyszerre figyelni,és bizony a legnagyobb jóindulattal is előfordulnak balesetek.

imádom a munkámat,de néha az állandóan intézkedő szülőkkel nehezen birkózom meg.úgy gondolom,az óvodában az óvónő,otthon meg anya hozza a döntéseket.

még egy valami szokott zavarni-pl kirándulásnál zacskó(ropika,keksz..stb)-és eteti a kisunokáját,mikor megkérjük,hogy ne hozzanak semmit,viszünk amire szükség van-gyümöcs,viz..stb

Kedves óvónők!

Kérdésem lenne,elnézést az offért.

Mit tegyek olyan helyzetekben amikor megkérdezem az óvőnőt,hogy a fiam vihet-e be játékot? Ők azt mondják nem szeretik,a miértjét értem,és csak azért akartam engedni a gyereknek mert váltig állította,hogy más vihet be.Ezek után nem engedtem semmit,és lám 2 nap múlva látom,hogy xy két kisautóval megy be,a másik meg nagy traktorral.Ugyanez az alvó plüssel.Most akkor mit tegyek,és mit mondjak a fiamnak aki kérdően néz rám,hogy ha nekik lehet,neki miért nem? Értem én,hogy más szülő mondjuk leszarja az óvónő kérését,véleményét,de az én gyerekem jön ki belőle rosszul.

Kedves Anyuka!

Ebben a helyzetben két dolgot lehet tenni. Az egyik, hogy te magad is letojod a szabályokat, és az óvónénik kérését. Én mondjuk, ezt nem tenném.

A másik, hogy tapintatosan szólsz az óvónéninek, hogy a múltkori beszélgetésekkor megállapodtatok abban, hogy akkor nincs játék bevitele. De a gyermeked azt látta, hogy mások visznek be, és ez neki rosszul esik. Szeretnéd megkérdezni, hogy most akkor hogyan tovább, foglaljanak következetesen álláspontot és azt kérnéd, hogy úgy is legyen.

Nálunk én azt csináltam, hogy alvós plüsst, cumit, rongyit alvásidőre mindenki behozhatott. De szabadfoglalkozás alatt viszont nem lehet behozni őket, mert van elég játék a csoportszobában és így nem lesz veszekedés sem. Illetve ha az imádott játék, rongyi megsérül, lássuk be, az felbecsülhetetlen értékű a gyermeknek. Ezt kiküszöbölendő a legjobb, ha csak a gazdája kezébe kerül, ezt pedig szabadfoglalkozás alatt nem tudjuk megoldani.

Én sem óvónő vagyok, de óvodákba járok ki fejleszteni. Konkrét eset nem is olyan régről: Anyuka viszi be a kisfiút oviba, aki lázas... óvónéni szól, hogy lázas a gyerek, haza kéne vinni, nem maradhat így oviban... Anyuka válasza: majd hoz be lázcsillapítót! És még neki állt feljebb, amikor óvónéni közölte, hogy nem kér lázcsillapítót, a gyereket vigye haza...

Másik eset, ami már velem történt... egy szülőpár, akiknek a gyermeke fejlesztésre és külön iskola előkészítő kiscsoportos foglalkozásra szorul, olyannyira nem értett velem egyet a gyermekükkel kapcsolatban, és csak a rosszindulatot látták bennem, a segíteni akarás helyett, hogy fenyegetés (a szülő engem...) és rendőrségi ügy lett belőle...

Ez elég hajmeresztő? :)