Hogy győzzük meg a szülőket?

Feleségemmel kb. két éve egy számunkra furcsa család szomszédságába költöztünk. Japán apa és újfent várandós székely-magyar anya lakik együtt 2 félvér kisfiúkkal és az özvegy japán nagymamával. Mindegyikük (európai típusú !) keresztény és rendszeresen járnak templomba. Rendkívül különösnek találjuk a feleségemmel ezt a kombinációt. A nevelési módszereikkel pedig egyáltalán nem értünk egyet. Eddig kétszer is szemtanúi voltunk az udvaron annak, hogy az apa elfenekelte a kisebbik, 6-7 év körüli fiút. Az anya pedig nem szólt közbe, sőt karbatett kézzel állt mellettük és úgy látszott, hogy még egyet is ért a férjével. Annyit sikerült megtudnunk, hogy az egyik verést azért kapta szerencsétlen, mert iskola után engedély és szó nélkül elcsavargott és senki nem tudta hová tűnt. Az egész család őt kereste késő délutánig, amíg haza nem tévedt. Ráadásul tönkretett ruhában, ami nemrég lett és nem kevés pénzért vásárolva. Én nem tudom, hogy Ázsiában mi a szokás, de szerintünk erőszak nélkül is meg lehetett volna oldani a dolgot pl. egy higgadt, alapos elbeszélgetéssel. Ráadásul az apa még orvos is. Így főleg több esze lehetne vagy legalább az európai neveltetésű magyar anyának, aki mellesleg ápolónő volt a szülés előtt. Úgy tudjuk, hogy itt, a "sógoréknál" tilos a testi fenyítés, ezért gondolkodunk a feljelentésen. Feleségemmel nem bírtuk megállni és szóvá tettük a dolgot az "otószánnak" de ő csak annyit mondott, hogy nem ok nélkül tette, amit tett és nem minden apróságért teszi, valamint nem agyonverte, és utána elmagyarázták a gyereknek, hogy miért kapott ki. Szóval törődjünk a saját családunk dolgaival. Nézzük csak meg, hogy manapság sok fiatal hogyan viselkedik, mennyire tiszteletlen, zűllött és milyen sorsra jut, akinek a szülei mindent megengednek és nem nevelik meg rendesen. Mondanom sem kell, hogy a nejemmel szóhoz sem jutottunk a döbbenettől. A japánokat pedig eddig egy udvarias, nem túl szókimondó népnek gondoltuk. Beszéltem már a többi szomszéddal is erről, de ők a közel 8 év alatt egy rendes, tisztességes családnak ismerték meg őket, akik láthatóan törődnek egymással. Társadalmuknak pedig hasznos tagjai és sosem volt még velük problémájuk a helyieknek. Adakozni is gyakran szoktak a rászorulóknak. A gyerekek oktatására állítólag rendkívül odafigyelnek, már most, ilyen fiatalon 3 nyelven beszélnek folyékonyan (német, japán, magyar székely dialektussal) , illetve angolul, valamint olaszul is tanulnak. Az osztrák szomszédok érezhetően kedvelik, sőt sokra tartják őket. Szóval tőlük is megkaptuk a kotnyeles jelzőt és már nem is morgeneznek olyan lelkesen nekünk. Tényleg csak mi reagáljuk túl az egészet ? Esetleg próbáljunk meg finoman beszélni a magyar anyával is ? Vagy kérdezzünk meg több helybélit, gyülekezeti tagot vagy a tanárokat ? Családommal mi úgy gondoljuk, hogy a gyerekeiket túlterhelik, összezavarják ezzel a sok nyelvvel. A verést pedig egyáltalán nem tartjuk elfogadhatónak, mert az bántalmazás, a gyerek megalázása. Még egy pofont sem helyeselünk, nemhogy 6-8 ütést a fenékre, miközben az apja térdén fekszik. Legutóbb annyit számoltunk.