Akik visszatartják, visszatartották a gyereküket, nem bánták meg?

Az előttem válaszoló nagyon jól megragadta a lényeget:

"Szerintem kisebb rossz egy iskolaérett gyereket visszatartani, mint egy iskolaéretlent iskolába küldeni."

Ezt kell szem előtt tartani, hogy a gyereknek mi lesz a jó, nem az, hogy én mit szeretnék, vagy mit fog szólni a szomszéd Marika néni, hogy 8 évesen lesz elsős a fiam. Kit érdekel? Az a lényeg, hogy a gyerek boldog és kiegyensúlyozott legyen.

Én is visszatartottam a fiaimat, és nem bántam meg (már gimisek). Hadd játsszon az oviban, amíg lehet, mert aztán minimum 12 éven keresztül csak tanulni fog, aztán munka, ilyen felhőtlen, nyugodt élete csak most van. Add meg neki a lehetőséget.

Jó nektek, komolyan!

Az én gyerekemet meg menekíteni kellett az oviból egy óvónő miatt. :(

A nev.tan-ban iskolaérettnek minősítették, így 6 év 2 hónaposan kezdte.

Nem bántam meg, most másodikos, imádja, jó a közösség, minden oké. (Bár a lenullázott önbizalmán még nem sokat tudtunk javítani...)

Az én fiam is nyolc éves lett októberben, mikor iskolát kezdett. Későn indult a beszéde, pösze volt, bizonytalanul különböztette meg a hangokat pl. nem hallotta, hogy a fű szóban az őzike vagy az űrhajó hangja van-e (ez logopédiai feladat volt, és nehezen ment), és masszív szótalálási nehézségei voltak. Nehézkesen fejezte ki magát, sokszor alapvető szavakon kellett hosszasan gondolkodnia, amiket egyébként ismert. És a ceruzával is hadilábon állt szegénykém. Mindez jó átlagos intelligencia mellett.

Nem volt alkalmas az iskolára még közel hét évesen se. Nem bukott volna meg (talán), de keményen megszenvedte volna az elsőt, abban biztos vagyok.