Oviban milyen gyakran kérdezitek az óvónőket a gyerekről? Mondanak maguktól is valamit?

Minden nap elmondják, amikor találkozok velük. Igaz, ez sajnos ritkán van, mert olyan korán viszem és olyan későn hozom el őket, hogy többnyire az összevont csoportos óvónővel találkozom.

Én nem mehetek be a csoportszobába, ők elvileg nem hagyhatják ott a többi gyereket, így csak akkor tudok velük beszélni, ha kihívom valami konkrét kérdés miatt, de ezt csak akkor teszem, ha fontos.

Játszik, barátkozik, elveszi azt a játékot a másik elől, amit ő is kinézett magának, aztán egy kis megbeszélés az óvónénivel, hogy ezt hogyan kellene (kivéve, ha már tök jól beszélget és tud kérni, de három évesen még azért ott van és bele is fér a dolog, hiszen nem egymással, hanem egymás mellett játszanak, az összefonódás maximum tárgy körüli). Jó esetben az óvónéni játszik velük, rajzolgatnak-maszatolnak, versikéznek. Kábé erről szól a kiscsoport egy átlagos napja. Nem lehet huszongyerek szüleinek egyesével elmesélni, hogy Katika ma kettőt lépett jobbra, utána vágott egy cuki arcot és ellépett inkább jobbra. Nagy élmény anyának, apának, főleg ha első gyerek, hogy miként fejlődik és mégis miként nyilvánul meg, sokat nevet-e vagy csak ücsörög csöndben, de ezt képtelenség átadni. Csak, ha valami kirívó történik. Ha jól érezte magát, akkor azt mondják el, ha valami történt, akkor meg azt, és kiscsoportban legyen ez elég. Később meg már ő maga is mesélni fog.

Persze, jó lenne, de azért az mégiscsak fontosabb, hogy a többi gyerekre vigyázzon az óvónő, minthogy velem beszélgessen.