Miért muszáj a megnem született, és megszületett gyerekről is többeszes szám 1. személyben beszélni?

Idétlenül hangzik.

Miért nem lehet azt mondani hogy "Pistike végre bilibe kakilt?" Vagy "Sikerült végre elérnem hogy Pistike bilibe kakiljon"? Ebben még benne is van az anyuka befektetett energiája.

Irritáló, sajnos sok anyuka csinálja..

Bár kapálózni ellene fölösleges, nem hinném hogy leszoknak róla.

Engem irritálni nem irritál, egyszerűen csak furának tartom, és néha nehéz megállni, hogy ne nevessem el magam rajta. (Szóvá viszont nem tenném, nem akarok senkit megbántani.)

Amikor olyat mondanak, hogy "már átalusszuk az éjszakát", vagy "szeptembertől bölcsibe megyünk", azt még jobban megértem, mert végül is ha a baba nem ébred már fel, akkor az anyuka is átalussza az éjszakát, a bölcsibe meg ő is megy majd, mikor hozza-viszi a gyereket.

De amikor olyat mondanak, hogy "már szobatiszták vagyunk" / a "kedvencünk a sütőtökpüré" / "hisztisek vagyunk, mert jön a fogunk" / "már ki tudunk mászni a rácsos ágyból" stb., akkor időnként nagyon össze kell szednem magam, hogy ne nevessem el magam (mondjuk lehet, hogy azért, mert nagyon vizuális típus vagyok, és ilyenkor akaratlanul is előttem a kép, ahogy az anyuka mindezt csinálja).

3-as. NEM hangzik aranyosan, csak annyit jelent, hogy az anyuka elég buta. Semmi szerepe nincs abban az anyukának, ha a gyerek bilibe kakil. Legfeljebb annyi, hogy ráülteti. De ez a gyerek érettségétől függ, amit az anyja nem tud befolyásolni. Ahogy azt sem, hogy mennyit eszik a kisgyerek, vagy feláll-e.

Sok nő nem képes felfogni,m hogy amikor megszületik egy gyerek, már önálló személyiség és nem az anya testének a része.