Mennyire normális ez kiscsoportos korban?

Az én lányom ugyan volt bölcsis egy évig, de az oviban úgy fel van oldódva, hogy legszívesebben oda költözne. :)

A bölcsiben pokol volt. Undorító gondozók, mocskos szájúak, stb.

Kénytelen voltam járatni, mert nem tudtam másképp megoldani, átvinni meg nem tudtam, mert nem volt hely.

Nagyon sokat szenvedett ő is és a többi kis pajtása is ott. Azóta be is záratták azt a bölcsődét, gondozókat ki is rúgta az önkormányzat, mert a szülők - köztük én is - hetente jártunk a jegyzőhöz, polgármesterhez, stb.

De, mióta oviba jár (szeptember), mintha kicserélték volna. Nagyon jó óvónői vannak, a dadákat imádja és ez kölcsönös is. :)

Rengeteget fejlődött és sok mindenben megváltozott. Örömmel csinálja az "órai munkákat", az előadások alkalmával is próbálkozik lépést tartani (nekik ugye még nem annyira megy, mint a nagyoknak), mondja a mondókákat, bekapcsolódik a feladatokba.

Szerintem ezek nagyban az óvónőkön múlnak. Ha úgy érzed, hogy ők nem megfelelők, akkor érdemes lenne elgondolkozni egy másik ovin szeptembertől (most már nem venném ki erre a 2 hónapra).

Na akkor először is, ne aggódj, nem az óvodai mindennapokba láttál bele, hanem egy szereplős helyzetben láttad a kilányodat, amilyenben valszleg még életében nem volt. Az én kislányom mini csoportos korában végigsírta az egész évzárót (pedig az már május volt), szerintem az összes szülő őt szidta magában, hogy az óbégatásával elrontja a videofelvételt.... Most meg (nagycsopi) addig nyaggatott, míg oda nem mentem az óvó nénihez, hogy bekönyörögjem a gyerekemet az egyik elődandó mese szereplői közé...

Ne sírj, és legkevésbé se éreztesd a kislánnyal, hogy bármi gond van vele vagy a visekledésével. Még kicsi, jövőre majd jobban megy. Meg volt szeppenve, ennyi az egész. Dicsérd meg, hogy bátor volt, ügyes volt, mondd neki, hogy tudod, hogy ijesztő volt a sok idegen ember, de büszke vagy rá, mert nagyon aranyos volt!

Nálunk a kiscsoportosoknak még direkt nem is szerveznek ilyen szereplős programokat, mert sokan megijednek (még azok is néha, akik amúgy szeretnek a család előtt szerepelni).

Szerintem normális a lányod reakciója, egyrészt azért, mert úgy tűnik ő nem az a szereplő típus, másrészt nem is egy nagy ovi-rajongó. Így tehát nem csoda, hogy megijedt a helyzettől.

Amúgy az oviváltás lehet esetében nem rossz ötlet.

Lányom költözés miatt került át egy másik oviba, és mintha kicserélték volna. Valamiért úgy tűnt az első ovijában nem érezte jól magát, míg a második oviban szárnyakra kapott. Meg is lepődtem micsoda változást tud hozni az "ovicsere".

Unokaöcsém amúgy még 6 évesen, nagycsoportban is sírt szerepléskor. Most már 14 éves, de ki nem állna közönség elé. Vannak ilyen emberek. S ugye minél kisebb egy gyerek, annál jobban meg tudja viselni őt a szereplés (a kényszer).

tudod mit sz*r az óvoda eleve nem kellenének kötelező szereplős programok ilyen kisgyereknek,ha sírva adta elő ott már nem magától szerepelt az is tuti

te gyereked neked kell szeretni bátorítani az ilyenek után, és hagyd h gyerek legyen ne minifelnőttet neveljenek belőle.

NE felejtsd el, hogy ez nem a mindannpi vsíselkedése az oviban, hanem a nyilt napi szereplési helyzet.

A mindennapokat csak akkor tudnád tényleg megélni, ha olyankor, amikor nincs ott még egy rakás szülö meg egyéb idegen, és téged sem lát, nem tudja, hogy ott vagy, akkor tudnád titokban emgfigyelni.

Ugyanis igen valószínü, hogy olyankor egész másként viselkedik, nem úgy, ahogy a "kirakatban".

A helyedben az óvónövel beszélnék, hogy neki mi a véleménye, hoyg viselkedik a kislány normál esetben. De ha komolyabb gond lenne vele, akkor már jelezték volna.

Viszont kivenni az oviból nagy hiba lenne, mert ezzel megakadályozod, hogy megtanuljon beilleszkedni egy közösségbe, megtanulja az ottani viselkedési szabályokat és el tudja fogadni azt. Ha mindjárt kivesezd, akkor a probléma késöbbre tolódik csak - mert iskolába kell járnia, akár tetszik neki, akár sem -, ezen kivül akkor már "el fogja várni" a tapasztalata alapján, hogy onnan is kivedd.