Miért dől el már óvodás korban a nemi szerepek elsajátítása?

Miért kell azt erőltetni, hogy FELADATAI vannak nemhez kapcsolódóan? A fiúk nem lesznek apák és nem kell akkor babázniuk?

Vagy a lányok nem vezetnek autót később, nem mehetnek mérnöknek, akár gépész szakirányon?

A nemi identitás igazán kamaszkorban alakul ki, addig annyi az össz identitás, hogy "én fiú/lány vagyok".

Jómagam csak autókkal, katonákkal, képregényhősökkel és egyéb, fiúsnak tartott játékokkal játszottam. A hajam is pár mm-esre volt lenyírva. Senki nem problémázott rajta, a női identitásom meg rám talált magától kamaszkorban.

Miért az óvodán múlna? Azt végképp nem értem, amikor erőltetik is azt a játékot, amit az adott gyerek nem szeret, mert ő babázás helyett autózna vagy fordítva.

Szerintem nem is a fiús mág lányos játékok sztereotípiáin múlik, hanem arról lehet szó, hogy 3 éves kor körül kezd kialakulni a testséma, megtanulja a gyerek a testrészeit, megtudja hogy a fiúknak fütyijük van a lányoknak meg punijuk, és hogy ő maga melyik csoportba tartozik, innentől kezdve kezdi a nemi szerepeket elsajátítani saját személyiségétől és a környezet reakcióitól függően.

Jó esetben a kislányok az anyukájukra szeretnének hasonlítani, őt utánozzák szerepjátékban is, babáznak, főzőcskéznek, takarítanak, a kisfiúk az apukájukat utánozva szerelnek, de ez lehet fordítva, vegyesen is.

Nekem van fiam is, lányom is, a nagyobbik fiam ovis korában állandóan kocsit szerelt meg gyöngyöt fűzött(!), a kisebbiknek 3 évesen babakocsi kellett meg baba, mert neki miért nincs babája, a lányom meg nos a fiúk után kocsizni akar, amellett hogy 3 éves korára egy ízig-vérig nő.

Szerintem a nemi szerepek elsajátítása nagyrészt függ a szülők által adott mintától is, amellett, hogy kinek milyen az adott személyisége. A gyerekek utánzással tanulnak, a környezetükben lévő felnőttek viselkedésmintáit utánozzák óvodáskorban. Ezért ez a kor lényeges ebből a szempontból.

Á, utolsó és utolsóelőtti - a kérdező kérdezze meg a pszichológust, szerinte miért ennyi a bizonytalan gyerek? Szerencsétlen óvónők (én nem vagyok az) már erről is tehetnek? Különben elbizonytalanodást éppúgy okozhat a nemi szerepek túlzott erőltetése is már egész pici kortól. Képzeld el, ha egy 3-4 éves kisfiú szeretne megnézni egy babaházat, és máris letromfolják, hogy az milyen lányos! Azt se tudja, mi van!

Természetes, hogy a gyerekek 4-5 éves korban érdeklődni kezdsenek a nemek és a nemi szerepek iránt, érdekli őket, mi fiús, mi lányos, de hogy attól lesz valaki meleg, mert azt látja, hogy az ember végüliseldöntheti, mi érdekelje?

Ennyi erővel ne legyenek férfi séfek vagy női informatikusok sem?

Én itthon nem erőltetek semmit a lányaimra, de tudják, hogy én nő vagyok, az apjuk férfi - mégpedig azért, mert ilyen és ilyen a nemi szervünk. Heteroként persze a konvencionális nemi szerepeket hozzuk otthon (mondjuk én szerelek jobban, a férjem kezeli az anyagiakat), de az egyik lányom Thomasos pizsamát kért nemrég. A másik meg nem ült rá vendégségben a WC-szűkítőre, mert az KÉK volt, és az fiúúúús :)

Kérdésedre válaszolva: teret engednék a nemi szerepeknek, de nem erőltetném, mert a nemi orientáció NEM ennek a függvénye úgysem.