Jogosan érzem, hogy ez "hiba" az óvónők részéről?

Kislányom szeptemberben kezdte az ovit, nehezen ment a beszokás, és sajnos őszi szünet óta még rosszabb a helyzet... a lényeg, hogy múlt héten arra mentem, hogy bedagadt szemmel, kipirosodott arccal, egyedül ül az asztalnál, sírdogál, én ránézésre láttam ,hogy valami nincs rendben, de oké, én gyermekem, én ismerem... mikor kérdeztem az óvónőt mi történt, olyan félvállról mondta, hogy rossz napja volt, egész nap sírt, nem aludt, nem evett... az öltözőben kislányom mondta, hogy nagyon fáj a füle, de szinte összeesett a fáradtságtól - kimerültségtől , ahogy beült az autóba, beájult... az óvónő másik kisgyerekkel kijött, s hallott mit mond a lányom, erre még ő panaszkodott, hogy nem lehet a lányommal kommunikálni, nem mond semmit... azért egy hőemelkedéses, egész nap síró, aludni nem tudó gyermeknél nem kellene gondolnia arra, hogy valami gond van? és az sem az én hibám, hogy ennyire nem találja a hangot vele... én úgy érzem, nem is foglalkoztak vele, elkönyvelték, hogy sírós, hadd sírjon... :( közben meg olyan középfül gyulladása volt, hogy a hallása is elment teljesen...ma ment azóta először, de olyan rossz érzéssel hagytam ott, elment a bizalmam az óvónőkkel szemben...