Anyukák! Szabad ilyet igérni a gyereknek?

Az ígérettel nincs baj.

A gondolkodás menettel annál nagyobb.

Mit gondolsz,jó kedvéből sír?

Nyilván szorong.A sírás feszültség oldó.mennyivel lesz jobb ha nem sír mert meg akar neked felelni , majd pszichés alapon lesz beteg, az elfojtott szorongástól?

Én azt erősíteném hogy ott biztonságban van , ha hiányzom akkor vinnék be valami párnát vagy játékot amit megölelhet,anya illatú.Ha úgy érzi sírnia kell sincs semmi baj.ne fojtsa el. Attól nem lesz boldog hogy nem sír és beszokni sem fog , csak neked könnyebb a lelked,neki meg adsz egy életre való lelki gubancot.

Nálunk sem volt beszoktatás. Az első három héten sírt utánam, minden héten kicsit kevesebbet, a negyedik héten kezdek reménykedni, hogy megszokja, hogy anya nincs vele. Már volt olyan nap, hogy csak elalvásnál volt pár perces pityergés. Minden reggel megbeszéljük, mikor megyek érte (mindig ugyanakkor, de jó, ha hallja), megígérem, hogy sietek érte, és viszek valami apróságot. Az első hétvégén mi is fagyizni voltunk, de inkább egy rudi vagy egy-két keksz a dobozból, amit viszek neki. Nem is mindennapos, ha elfelejti, nem emlékeztetem rá, de ha kéri, akkor viszem neki, mindegy, hogy otthon eszi meg, vagy hazafelé. Ja, még azt is ajándéknak tüntetem fel, ha pénteken apával tudunk érte menni.

Ne csinálj ebből gondot magadnak, a kislányodnak meg biztosan jól esik majd, hogy amit megígértél, be is tartod.

A nagytesó is sokat segít majd azon, hogy megszeresse az ovit, de a legtöbb gyereknek kell idő, hogy megszokja, feldolgozza az anyahiányt.

Az én lányom attól a naptól kezdve nem sír az óvodban, hogy megígértem neki, hogy kap egy túrórudit, ha legalább megpróbálja jól érezni magát. Addig mereven elzárkózott mindentől és mindenkitől, nem volt hajlandó részt venni a közösségi játékokban. Semmi, csak sírt.

Egy nap leültem vele, és elmagyaráztam, hogy mennyi mindenről marad le, ha így viselkedik. Megkrdeztem, higy látta- e ezt a játékot, vagy amazt. Nem... De miért nem? Hiszen jaátszhatna vele, ugyanannyi joga van azzal játszani, mint a többieknek. Ő már a csoport, egy közösség tagja, hát élvezze! Sírni szabad, de csak ha oka van rá, de én bizony úgy látom most nincs oka sírni. Az ovi egy csuda jó hely, ahol játszhat a saját barátaival, anya pedig jön érte! És ha legalább megpróbálja, hogy egy picit is nyit mások felé, én megjutalmazom egy túrórudival.

És láss csodát, aznap csak kicsit pityergett reggel, meg is kapta a finomsáot. Másnap máregyáltalán nem sírt, harmadnap már mosolyogva jött kifelé. Azóta mindennap az az első mondata otthon, hogy kéri a túrórudit.

14-es vagyok. Azt hozzátenném, hogy nem csak nekem akar megfelelni. Az óvónői is látják a változást. Míg kezdetben begubózott, nem nyitott senki felé, most csacsog, be sem áll a szája, ő kezdeményez. Nem mindenki felé, de van már 2-3 barát, akivel szívesen játszik. És bizony mosolyog nap közben.

Harmadik hezét kezdte meg az oviban.

Nemtudom miért pontoztátok le 0-ra a 11-es válaszolót mert nagyon is igaza van...jó lehet egy kicsit keményen fogalmazott de a lényege igaz!

Miért ne sírhatna??Miért ne adhatná ki magából a feszültséget??Miért ne hozhatná reggelente anya tudomására akár sírással,hogy hiányzik neki az anyukája,hogy neki ez a helyzet most új és nem igazán jó!

3 évig otthon volt családi meleg légkörben most meg mindenkivel osztozkodni,alkalmazkodni kell ráadásul vannak szabályok:most van evésidő,mossál kezet,add oda a játékot stb!!!

Ne fojtsa el a sírást!ha egy új munkahelyre kell mennetek ti nem vagytok feszülte,idegesek??Legszívesebben bőgnétek a sok változástól,idegességtől,új helyzettől stb!!

No és ebben az előttem szóló óvónő is megerősített,ő is ezt írja,ez a véleménye!

Persze nekünk anyukáknak az volna a legjobb ha első nap boldogan,mosolyogva berohanna a csoportszobába...de ott elgondolkodnék,hogy lehet a 3 év alatt valamit nem jól csináltam(mintha azt mondaná a gyerek Juhhéé végre nem anyáavl kell 0-24-ben lennem)Na,ez sem volna jó igaz???

kedves Kérdező!!

Én ezzel nem akartalak bántani téged de el kell fogadni,hogyha egy gyerek megkezdi a közösséget akkor bizony sír!És ez így van rendjén!!!