Ovis anyukák! Ti foglalkoztok vele, hogy mit csinál a gyereketek pl. logopédiai foglalkozáson, vagy gyógypedagógiai fejlesztésen?

Állatira szeretném tudni, hogy mit csinálnak! De csak annyit tudok, amit a gyerek elmond. Ő meg emlékszik max 3-4 érdekesebb dologra, azt esetleg elmondja, és kész, már rohan játszani.

Szerintem egyébként nem ilyen direkt módon tanulják a hangokat. Inkább a hangképző szervek tudatos használatán van még a hangsúly óvodában.

Füzetük nincs (még), nem kértek. Ha lenne, minden alkalommal megnézném, mi van benne. Még jó, hogy vinnék füzetet, ha kérne a logopédus, hogyne vinnék. Nem lenne olyan elvárásom, hogy minden alkalommal valami újat találjak benne, hiszen a logopédia olyan gyakorlatokat igényel, amiknek általában nincs nyomuk a füzetben. És nem hinném, hogy a hatékonyság azon múlik, hogy milyen gyakran kapunk új gyakorlatsort.

Ha maga a logopédus nem ajánlana fel konzultációt, évente egyszer akkor is megpróbálnék bejutni hozzá, pláne ha nem tapasztalok javulást. Pár hónap alatt nem mindig van "látványos" változás, ezzel tsztában vagyok, úgyhogy nem számonkérő beszélgetésre gondoltam.

Engem is nagyon érdekelne, hogy mi történik.

A kisfiam középsős. Minden évben így év eleje körül van az oviban logopédiai felmérés- ezt is csak onnan tudjuk, hogy alá kell írni a beleegyező nyilatkozatot (persze, hogy beleegyezem, hiszen érdekel, a gyerekem érdeke is!).

3 éves korában direkt megkeresett a logopédus azzal, hogy nem zár rendesen a fogsora és gótikus jellegű a szájpadlása- nem tudtam nagyon mit kezdeni az infóval és azt sem, hogy most akkor nekem mit kellene ezzel csinálni?

Elmondta azt is, hogy kidugja a nyelvét a "lyukon", ha beszél- nekem olyan kétségbeejtőnek tűnt a dolog.

Utánaolvastam, utánakérdeztem másutt, mert az ovis logopédus azt mondta, hogy még várjunk. Azon erőlködött, hogy biztosan cumizik még (hát nem...).

Idén nem keresett meg külön (az óvónők azt mondták, hogy azokat keresik meg, ahol komoly baj van)- ezzel együtt én nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogy látja ezt a fogazat és szájpadlás kérdést és tudunk-e tenni valamit.

Szóval majd én "kergetem" az épületben, ha van olyan szerencsém, hogy reggel pont bent van, amikor én dolgozni megyek (mert más módon elérni nem lehet...)

Ha ajánlana fejlesztést, adna feladatot vagy bármilyen kivizsgálásra küldene, minden tanácsot és javaslatot természetese megfogadnék, hiszen ő a szakember.

Sőt, most is örülnék annak, ha koslatás nélkül visszajelezne, hogy tavaly gond volt, idén ez fennáll, nem áll fenn vagy van vagy nincs tennivaló.

Lánykám J-nek ejtette az R-t, tudtam, hogy ez életkori dolog és nem kell erőltetni, úgyhogy nem is igazán foglalkoztam a dologgal, de egyszer csak elkezdte zavarni őt. Próbálgatta, de nem ment, nekikeseredett. Mondtam, hogy semmi vész, keresünk logopédust ,ezen ne múljon. Szerencsére először megkérdeztem az oviban, hátha nem kell magánhoz járni kemény pénzekért. Mázlink volt, mert bár csak a középsőt kezdte akkor a lányom, befért a létszámba.

Ó, anyuka, karácsonyra pörögni fog az az r, mert amúgy gyönyörű a kislány beszéd (tudtam én azt :D ) - hangzott el szeptemberben a felmérés utáni első órát követően.

Kértek üres füzetet, plusz a munkafüzetet (nemtom melyik kiadó, tudod, a traktoros elejű hanggyakorlós) meg pár színes cerkát. Minden ott volt másnapra... csak éppen az első óra lett 3 hét múlva megtrtva. És aztán kb havi 1-2x volt logi, mert mindig vagy programjuk volt ,vagy beteg volt a gyerek, vagy a logopédus stb valami miatt mindig kimaradt.

Úgyhogy mi lelkiismeretesen hazavittük és gyakoroltuk amit csináltak, a gyerekem is lelkes volt, tényleg akarta, megjegyezte órán mi hogy volt ,mit csinálta kés főleg miként, és heti legalább 3x elővettük és csináltuk. De nem volt érdemi haladás, ilyen kevés valós fejlesztő órával.

Az első ígéret karácsonyra szólt, a második anyák napjára, utána már nem is mondott semmit ,csak mosolygott és elsietett látványosan, ha meglátott. Amikor mégis elkaptam, kedvesen tájékoztatott, hogy hát nem is tudja, miért nem perdült még be, olyan ügyes és lelkes a gyerek. Mondtam, hogy igazából ráérne nagycsoportban, engem nem is zavar, de a gyereket igen és lassan frusztrálja. Ami viszont már probléma. Kikértem a véleményét, hogy vajon én mit tehetek (semmit), tudok-e segíteni valahogy a dolgon(ennél többet nem tusok), vagy hogy van-e javaslata, merre próbálkozzunk továbblépni, ha esetleg ő úgy ítéli meg, hogy az óvodai keretek között nyújtotta lehetőségek nem adnak kellő támpontot a gondunk megoldásához... (ne vigyük máshová, bármikor bepördülhet, egy másik metódus megzavarhatja bla-bla). Mivel én nem vagyok kompetens, meg különben is lassan jött a nyári szünet, így ráhagytam. Ezt követően keményen egy órája volt a gyerekkel.

Hónapokkal később, a nyári szünet legvégén teljesen véletlenül prödült be a lánykámnak az r. Úgy, hogy előtte viszont hetekig elő nem vettük a logicuccot, nem engedtem rágörcsölni őt, megnyugtattam, hogy idén nagycsoport kezdésére kerestem neki egy másik nénit, aki igazán és tényleg minden héten viszi majd gyakorolni, meg különben ez a néni azt is mondta, hogy most pihenni kell a nyelvének és ne gyakoroljon, majd csak ha kezdődik az ovi.

Ovikezdés előtt nem sokkal elkezdte próbálni javítgatni amgát, próbálta prödítgetni és egyszercsak sikerült. Két nap alatt gyönyörű lett neki, az ovis logisnéni csak lesett ,amikor meghallotta, hogy neki már csiszolgatni sem kell rajta.

Kért füzetet a logopédus és vittünk is. Hetente kétszer volt foglalkozás. Az első egy-két alkalommal talán még nem volt gyakorolni való feladat beírva, de aztán minden foglalkozás után. Eleinte csak hangkapcsolatok (asz-ász-esz-isz...) később szavak, majd mikor már viszonylag jól megvolt a hang, akkor egy kis versike volt írva, amit meg kellett tanulnia. Nem volt hosszú, pár soros kis gyakorlat volt csak. Mi minden nap (na jó néha kimaradt) elővettük, és egyszer-kétszer elmondtuk az előző írt gyakorlatokat. Ez 5-10 percet vett igénybe. Volt, hogy oviba menet fejből mondtam a hangkapcsolatokat és a szavakat, a lányom meg visszamondta. Mindig tudtam, hogy hol tartanak, amit már tanultak és ki tudott mondani, azt a hétköznapi beszédében már én is javítottam, ha nem jól mondta. Amit még nem javított a logopédus, azt értelemszerűen én sem követeltem a gyerekemtől.

Így jó volt, könnyen ment a hangok javítgatása. Ami nehéz volt, az a bekerülés a csoportba....

Lányom nagycsoportos, szeptember elején volt nála a logopédiai felmérés. Kiderült, hogy pösze, de sajnos nem került be a csoportba, mert a "csak" beszédhibások várólistára kerültek, elsősorban azokkal foglalkozik a logopédus, akiknek szövegértési problémái is vannak vagy diszlexia-prevencióra is szükség van.

A szülői értekezleten a logopédus elmondta, hogy majd szükség lesz füzetre és munkafüzetre, és majd mindig fog adni házi feladatot, mert fontos az otthoni gyakorlás is. Ha majd tényleg elkezd járni a lányom, akkor biztosan gyakorolni fogjuk a feladatokat itthon is, bár nem tudom hogy, mert én is pösze vagyok és az apja is, úgyhogy lehet hogy a "mondd anya után" típusú feladatok többet ártanak mint használnak majd.

Egyébként a szülő bemehet az órára megnézni az órai munkát (nem hiszem, hogy élek majd ezzel a lehetőséggel, nem akarnám megzavarni a munkát), valamint fogadó órát is tart a logopédus, ahol lehet érdeklődni.

4 éves fiammal idén kezdett el csak foglalkozni logopédus, mert tavaly közölték, hogy mivel nincs 5 éves, így nincs logopédus sem. Elvittem nev. tanácsadóba, ahol kaptunk papírt, hogy a gyerek súlyos beszédhibás, intenzív egyéni logopédiai fejlesztést írtak elő. Erre a logopédus berakta a fiam 3 nagycsoportos mellé, köszi.

Beszédjavító Intézetből elzavartak, mivel a gyereket az óvodában kell a logopédusnak felvennie.

Füzetet vinnék, ha kérne a logopédus, ugyanakkor elmentem volna a fogadóórájára is, ami 8 órától volt egyik nap, de mivel még fél kilenckor sem volt bent az óvodában, így nem tudtam vele beszélni sem még.

Igen, volt füzet, sőt "könyv" is, (Gyakorlóanyag a pöszeség....), amit szerencsére megrendelt a logopédus, csak be kellett fizetni a pénzt.

Gyakoroltunk is heti 4-5 alkalommal biztosan. Külön bejelölte a folyamatosan gyakorlandó feladatokat (pl. r előkészítésére nyelvgyakorlatok, beszédészlelés fejlesztése), és emellett voltak aktuális feladatok is.

Azóta hallottam olyan logopédusról, aki év elején összehívja a szülőket, és elmagyarázza a pöszeterápia lényegét, bemutatja a gyakorlatokat, és megígéri a szülőknek, hogy amelyik gyerekkel nem gyakorolnak otthon, az nem fog fejlődni, vagy alig.

Én gyógypedagógusként dolgozom, még az ambuláns gyerekeknek is van füzetük, amibe felírjuk, hogy miket kell otthon gyakorolni. Ha feladatlapot kapnak, azt 90%-ban megcsinálják, a játsszanak a pötyi kirakóval így meg így és gyakorolja a gyermek a nyusziugrást naponta típusúaknál már kétségeim vannak időnként. De azt gondolom, ez a szülő felelőssége. Nekem meg kell adni a lehetőséget, ő meg vagy él vele, vagy nem.

Viszont akinél látom, hogy komolyan foglalkozik a gyerekével, ott én is nagyobb erőfeszítést teszek, hogy pl. biztosítsam neki a délutáni időpontot, ha máskor semmiképpen nem tudnak jönni. Aki meg úgy gondolja, hogy beadja hozzánk javításra a csemetét és készen kéri vissza, ott nem fáj a szívem, ha nem tudják megoldani a délelőtt 11 órai foglalkozáson a gyermek megjelenését.