Mennyire zavarhatja egy gyereket, hogy az anyja is abban az óvodában dolgozik, ahova ő jár?

Ez nagyon nagyon gyereke válogatja.

Nekem a nagylányom nem bírná elviselni, mindig ott van mellettem, ha én is ott vagyok.

De van olyan gyerek akit ez nem zavar.

A mi ovinkban a fiam egyik csoporttársának az anyukája dadus az óvodába. Csak a másik csoportba. Most kezdték a kiscsoportot.

Év elején elég nehézkes volt, mivel a fia nagyon sírt, hogy az anyukájával akar lenni, olyankor mikor már nagyon nem bírták megnyugtatni, akkor szóltak, hogy jöjjön át, nyugtassa meg. De ez csak tényleg az elején volt így, utána már megszokta a gyerek az ovit, illetve, hogy az anyukája a másik csoportban van és ott dolgozik, így már semmi gond nincs régóta.

Sőt, még néha beugrik a fiaink csoportjába is, ha éppen kevés a gyerek vagy a másik dadus szabin van. Kis településen élünk, kevés a gyerek, így van, hogy tényleg többször együtt van az összes gyerek, vagy a másik dadus van nálunk.

enyém imádta :)

amúgy miért ne mehetne oda bármikor?

nekem is volt olyan, hogy elesett, nagyon megütötte magát és átszólt a dadusa nekem, hogy ha ráérek menjek már át egy gyógypuszival mert vár a gyerekem :D

az udvaron mindig találkoztunk, de nem ért rá amúgy anyázni, ment játszani, hisz hintázni kell, motorozni, homokozni, focizni, magasról tett rám :)

olyan volt, hogy az ő csoportjában minden felnőtt beteg lett, így helyettesíteni kellett ott, akkor engem küldtek át és hát teljesen más! eleve ugye az ő csoportjának én vagyok "xy anyukája" nem pedig "xz néni", nyilván nem is akkor a szigor, hisz ők is másképp állnak hozzám mint az óvónénijükhöz :)

én nagyon szerettem azt az időszakot!

na meg ugye az se mindegy, hogy együtt jöttök, együtt mentek, nem kell még meló után a gyerekért menni.

ja és persze minden pletyiről tudsz a csoportjában ami azért nem mindegy :)

Nekem nagyon nem volt jó!

Bár anya csinálta rosszul, mert öltözni mindig elvitt a pedagógusöltözőbe, ott készülődtünk együtt hazafelé és emiatt én kiközösítve éreztem magam, nem szerettem, hogy én nem öltözhetek a többi gyerekkel együtt, csak ezt akkor kicsiként még nem tudtam megfogalmazni.

Anya mesélte, hogy mikor az udvaron játszottunk és megláttam, akkor is sírva szaladtam volna oda hozzá.

Én altatáskor sosem aludtam, mert féltem, hogy bepisilek.

egyszer anya helyettesített a csoportomban. Altatáskor piszkáltam a székeket, nem hagytam abba hiába szólt rám.

Erre anya kivitt a csoportszobából és az öltözőben a dadusnénik szeme láttára felpofozott. Emlékszem, nagyon szégyelltem magam, hogy ezt ők látták.

Szóval szerintem jobb, ha a gyerek nem abba az intézménybe jár, ahol a szülő dolgozik.