Hogyan tudhatnám meg, mi zajlik az óvodában (családi napköziben) amikor a gyerek ott van, szülő nincs? Ti kíváncsiskodtok?

Onnan tudom nagyjából, hogy mi történik egy napon, hogy:

- megkérdezem a kisfiamat, beszélgetünk pl. már az autóban is, hogy mi történt, mit játszottak, mi volt az ebéd, aludt-e, milyen volt a torna/kézműves/társasjáték stb. 3,5 éves, meglepően szépen el tudja mondani a történeteket. Ha olyat mesél, amiből érzem, hogy ez valami különleges dolog volt vagy neki fontos, benne nyomot hagyott, akkor azt ügyesen, szépen, nyugodtan tovább kérdezgetem

- teljesen természetes és normális, hogy reggel, amikor viszem és délután, amikor hozom el, rászánok legalább 10-15 percet és érdeklődök az óvónőknél, dadánál- mi újság, hogy viselkedik, mi történt, volt-e valami külünös dolog. Az elején én jeleztem, hogy engem ez minden nap érdekel, én az az érdeklődő szülő vagyok- szívesen veszem, ha elmondják. Ezért nekem nagyon jól esik, hogy megérkezéskor kérdeznem sem kell, azonnal elmondják, hogy mi történt. Érdekes, hogy tényleg mindig kapok hasznos infókat (ez a "jól evett, jól aludt" típusú nagyon semmitmondó). Pl. elmondják az aznapi programot, volt-e hiszti, nem alvás, megette-e az ebédet, veszekedett-e valamelyik társával stb.

- otthon, amikor hétköznap hazamegyünk szoktam hagyni a hazaérkezés után egy lazább 20 perc-fél órát. Ilyenkor a kisfiam vonatokat szokott építeni vagy legózik. Nem feltűnően, de szoktam figyelni a játékát- már abban a korban van, hogy elkezdi lejátszani a számára fontos dolgokat és nagyon jó kis képet lehet kapni arról, hogy mi maradt meg a fejecskéjáben, mi foglalkoztatja.

(pl. az egiyk kislány nem akar soha aludni, a másik kipacsálta a vizet és őt lefröcskölte stb.)

Ha hallom, látom, hogy pl. verekednek a vonatai vagy az állatai (ezt játszik és mondja az ovis neveket), akkor jobban rákérdezek, beszélgetünk róla és másnap rákérdezek az óvónőnél, hogy volt-e ilyen, mi zajlott pontosan.

Természetesen maximálisan udvariasan, nem számonkérően.

Azért azt sem felejtem el, hogy a kisfiamnak élénk a fantáziája- nem azt mondom, hogy nem hiszem el, amit állít- de fenntartással kezelek egy "megharapott xy" vagy "lekaratéztam Z-t" kijelentést. Eddig azt tapasztaltam, hogy amikor ilyen agresszív történéseket játszik, amögött valóban van egy valós történet, csak nem olyan horderejű. Pl. a játékait megbünteti, mert őt megharapta XY kislány- másnap kiderül, hogy harapás, verekedés nem volt, de lökdösődtek és elszedtek egymástól játékot stb. Szóval azért alapja van a dolognak, csak nem olyan dirket módon, ahogy látszik.

Számomra borzasztó fontos, hogy megbízzak azokban a nevelőkben, akik a hátköznapokat a kisfiammal töltik. Mielőtt beírattam, beszélgettünk többször is, eleve fontos volt az óvoda értékrendje, a leendő óvónők személyisége (több csoport volt, mind megnéztük, kölcsönösen ismerkedtünk és a kisfiammal mi is választottunk csoportot/óvónőket, illetve az óvónők is választottak bennünket- szerencsére összetalálkoztunk).

Ha felmerülne bennem egy szemernyi kétség is, hogy a választott óvoda és óvónő(k) értékrendje nagyban más, mint amit a családunk képvisel vagy számomra elfogadhatatlan dolgokat tenne- akkor bizony első dolgom lenne egy fogadóórán ezt higgadtan, nyugodt hangnemben megbeszélni és kifejezni a kétségeimet.

Erre bizony NEM alkalmas a reggeli-délutáni 10 perc. Én akkor nap közben felhívnám az óvónőt, kérnék egy időpontot tőle nap közbenre és bizony rááldoznám az időt, hogy kifejezzem neki, hogy bajban vagyok, kétségeim vannak, ezt és ezt tapasztalom és meghallgatnám, hogy ő mit gondol, hogyayn kezeli azokat a szituációkat.

Ha ez alapján az a benyomásom támadna, hogy nem vesz komolyan, bagatellizálja a problémát, nem érti meg a gyermekem stb. és ez olyan mértékű értékütközést jelentene köztünk, hogy úgy érezném, hogy a KÖZÖS munka sérülne, a gyermekem nevelése látná kárát, akkor én váltanék.

Ez azonban egy folyamat: nem hirtelen döntés és nem hiányos információk alapján.

Akármennyire is elkap az anyatigris hév, a fokozatosság elvét ajánlom és a maximális nyugalmat, tiszteletet. Szánd rá mielőbb az időt, energiát, hogy tisztázd a helyzetet.

Ha a bántalmazás is felmerül benned, akkor érdemes külső (nem ovis!) szakértőt is igénybe venni, esetleg gyermekpszichológust vagy nevelési tanácsadót- akik objektívebben tudják felméri a helyzetet, mint te, aki benne vagy ebben.

Minden jót.

Kedves Kérdező!

Sajnos egyet értek a 9. válaszolóval, DE! Sajnos van "szerencsém" óvodában dolgozni. Imádom a gyerekeket és eszem ágában nem lenne tettlegesen bántalmazni egyiket sem!!!! Inkább kifürkésztem mindegyik gyermek érdeklődési körét, mit szeret és mit nem, a szülővel egyetértve alkalmazom ezeket a megfelelő időben. Viszont tapasztalatból tudom, hogy vannak olyan pedagógusok, akik kicsit más elvet követnek, mint amit a mai kor szülője elvárna.

Sajnos az olyan óvónő aki szomorú módon bántalmazza a gyerekeket, az biztosan nem őszinte. Ha a fogadóórán jeleznéd az észrevételedet, nem mennél vele semmire. :( Csak olaj a tűzre.

Én csak azt javaslom, hogy beszélj szülő társaiddal, tudd meg, hogy az Ő gyermekük panaszkodik-e. Ha valóban bebizonyosodik számodra, hogy bántja gyermekedet, jelezheted ezt az Óvoda vezetőjével, ha úgy látod, hogy nem ért semmit a vezetővel való beszélgetés, a helyi önkormányzatnál tehetsz bejelentést.

De mindenképpen javaslom, hogy csak akkor fordulj a felsőbb szervekhez, ha 100%-osan megalapozott a gyanúd!!!

Ennek az eredménye az óvónő először figyelmeztetése majd felfüggesztése.

Az egyszerűbb megoldás az oviváltás. De nézz nagyon körül, nehogy egy ugyanilyenbe fuss bele.

Minden jót, kitartást kívánok! Érdekel a végkifejlet! Ha döntöttél, kérlek írd meg!

Előre is köszönöm!