Óvodában verekedés? Többi lent!

Szerintem abban az esetben, ha meg akarják verni, akkor semmikép ne hagyja magát. Az első ok az, hogy megverik, és az azért csak nem jó. A második, hogy kineveled belőle a férfiasságot. A harmadik pedig az, hogy ha hagyja magát, és nem veri össze azt, aki verekedni akar vele, akkor máskor is bántani fogják, mert "könnyű prédának" fogják tekinteni. De azt viszont nagyon neveld belé, hogy csak visszaüssön, és ne kezdeményezzen, valamint ezt otthon ne csinálja (egyébként ha normális a gyerek nem is fogja)

Üdv

Én ezt tanítottam neki : mondd azt aki verekszik, hogy "buta vagy és itthagylak", fordítson neki hátat, hagyja ott a p@csaba.

Az a baj a visszaütésnél, hogy az óvónő őt fogja meglátni és ő kerül büntetésbe. Sajnos ez mindig így van. egy 3 éves még nem tud kiállni az igazáért meg nem is fog hinni neki az óvónő.

Amikor már nagyobb megmondod neki ha bánt rúgd vissza, de úgy , hogy senki ne lássa :)

Én ezt most egy kicsit más szemszögből közelítem meg, remélem nem baj. Amikor oviba kerültem, úgy 27 évvel ezelőtt:), lett egy "barátnőm", aki aztán folyton harapdált, meg néha meg is ütött. Egy darabig ez ment, én meg szóltam aztán anyukámnak, meg az óvónéninek is, mert nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, de már untam, hogy folyton harapdál (3 éves voltam).

Mindketten azt mondták, hogy adjam vissza neki. Nem emlékszem semmi egyéb lelkifröccsre, vagy körítésre ehhez kapcsolódóan. Csak az rémlik, hogy az óvónő is olyan lesajnálóan mondta ezt, mintha azt gondolta volna, hogy "minek jössz nekem ide panaszkodni, már unom, add vissza neki, a te dolgod megvédeni magad" (persze ilyet sose mondott volna, de ezt éreztem)

Na én megfogadtam a tanácsot, és a következő alkalommal amikor a kislány megharapta a fülem, én visszaharaptam szintén a fülén. Nagyon meglepődtem a reakción: a kislány eszméletlenül sírni kezdett, és futott az óvónőhöz panaszkodni. Nagyon furcsa volt látni, hogy fájdalmat okoztam valakinek, és egy kicsi lelkiismeretfurdalásom is volt azért. De nem szidtak le engem, tudták mi a helyzet. Ezután többé senki sem bántott, és én sem verekedtem soha. Persze én lány vagyok, azért az gondolom másabb mint egy fiúnál, de a lényeg, hogy ettől az egésztől magabiztos lettem, és soha nem is bántott senki később, és én se mást. Felnőttként is úgy érzem, hogy bárki ellen megvédeném magam, ha szükséges lenne, de ez általában csak szóban fordul elő, mert erőszakos emberek nincsenek a környezetemben.

Egy fiúnál azért fontos szerintem, hogy magabiztos legyen, és meg tudja védeni magát, azért azt se szabad hagyni, hogy bárki üthesse, ő meg hagyja és csak sírjon miatta. Nem ettől lesz felnőttkorban erőszakos, és nem fog ártatlanokat verni, mert oviskorában visszaadott egy pofont a másiknak, aki vele egyenrangú.

Az már más tészta ha egy gyereket egész gyerekkorában ver az apja, akkor ezt a magatartást tanulja el, és később könnyen előfordulhat, hogy ő is nála gyengébbeket fog verni.

Volt egy bébiszitterem, aki bölcsiben volt gondozó. Ő azt tanácsolta, hogy ne mondja azt a gyereknek, hogy nem szabad verekedni, mert beletáplálom az agyába, hogy az egy bűnös dolog, tilos, stb. És ha az életben egyszer arra kerül a sor, hogy megvédje magát, le fog blokkolni. A gyerekkorban felvett szokások nagyon erősek - ezt tudjuk.

Én azt szoktam neki mondani, hogy ez fáj nekem, anyát nem bántjuk. Ha valamiért nagyon dühös, akkor pedig azt, hogy gyere bokszoljuk a párnát.

Meg fogja érteni...

Általánosságban pedig azt mondom, hogy akkor verekszünk, ha bántanak, magadat meg kell védeni. (És persze akkor, ha valaki bánt egy kislányt)

Kedves óvónő! ne nagyon menj a falnak ettől! Lehet, hogy neked ezt tanították az iskolában, de nem ez az élet. Az én lányomat is néha megütötték, és mindig mondtam neki, hogy hagyja ott, mondja neki, hogy buta, stb. Aztán amikor ez nem működött, akkor azt mondtam neki, hogy szóljon az óvónéninek, hogy bántják. Erre az óvónéni azt mondta nekem, hogy árulkodós a lányom, csináljak vele vmit. Na?

Most már én is azt mondom, hogy üss vissza, kislányom. És az sem érdekelne, ha a lányomat verekedősnek könyvelnék el.

(Az más kérdés, hogy nem üt vissza.)