Mit tehetnék? A bátyám autista és félek hogy tönkremegy a családom!
Előre is bocsánat, ha hosszú lesz, de kérem akinek van rá ideje és türelme olvassa el és segítsen!
Én 22 éves vagyok, a bátyám 25. Első ránézésre nem biztos hogy megmondaná róla bárki is hogy autista, csak másképp kommunikál, szavakkal, olyasmi mód mint a beszélni tanuló gyerekek, ezen kívül nincs nagyon semmi szokatlan benne, de ellátni nem tudja magát. A probléma az hogy mostanra nagyon agresszív és hisztis lett.
Mikor tizenévesek voltunk akkor nem volt probléma, akár 3 napot is elvoltunk kettesben, amíg a szüleink dolgoztak. Akkor jött be a számítógép és ő azzal lefoglalta magát, nem volt egy hangja se. Aztán mivel én is iskolába jártam, anyumék elvitték ilyen napközis foglalkoztatóba. Egyedül nem lehet hagyni mert bárkit beengedhet a házba. Ott kezdett el először durván viselkedni, verekedett, harapott, ezért nyugtatót kellett utána szednie. Az évek során nagyon meghízott a nyugtatótól, most 105 kg, pedig már anyum nem ad neki többet.
Aztán én elmentem egyetemre, egy másik városban tanultam tovább, így csak hétvégén voltam otthon. Apum vállalkozó, anyumnak nincs munkája, apával szokott menni ha kell segíteni. A tesóm így a nap 99%-ában anyukámmal van, mert ha muszáj akkor viszik magukkal dolgozni. Más rokonra nem számíthatunk, magunk vagyunk.
Mostanra annyira elfajult a helyzet, hogy anyum a sarki kisboltba se tud elmenni, mert amint kiteszi a lábát az ajtón, a bátyám megállás nélkül üvölt utána. Ha látja hogy anya beszélget valakivel, akkor elkezd levegővétel nélkül beszélni, hogy ők ne hallják egymás társalgását, közben zavarná el az illetőt, akivel beszél. Kisajátítja anyát. Anya pedig kénytelen engedni neki, mert csak akkor hagyja abba. Ha elmennek egy boltba és a tesóm meglát valamit, ami kell neki, addig hajtja, amíg anya meg nem veszi. A múltkor is 10 ezer forintot költött el, csak játékra! ami utána azonnal a polcra került és többet se lett felé nézve. Így is nagyon sok játéka van tesómnak, de mindegyik csak addig kellett neki amíg meg nem kapta, másnap már más kell neki és szerintem tudja ő is hogy ha megállás nélkül hajtja, akkor anya úgyis megveszi neki. Ha cukrászdába akar menni, akkor azzal is addig zaklatja anyát, amíg el nem viszi.
Én pedig már azt látom, hogy az anyám teljesen kifordult magából :( nem tudok vele normálisan beszélni, minden apróságért leüvölti a fejemet, ha mérges akkor a földhöz vágja a tárgyakat. Gyakorlatilag albérlővé váltam egy 3 tagú családban (már itthon vagyok, nem járok az egyetemre mert államvizsgára tanulok). Ha itthon nincs étel, akkor elmennek hármasban étterembe enni, én pedig egyek amit találok... Nagyon ritkán kapok pénzt, mert nem szívesen adnak nekem, de abból az 1-2 ezer forintból is sokszor én veszem a kenyeret, a tisztítószereket, stb és még a kaját amit eszek. És anya iszonyat fukar velem szemben. A múltkor vettem natúr ízű medvesajtot mert csak olyan volt a boltban, aztán ő vett tejszíneset, abból kivettem a dobozból 2 db-ot erre rámförmedt hogy "jó lenne ha azt ennéd amit te vettél".
A tesómmal is idegbetegként viselkedik, olyanokat mond neki hogy "fogd már be a pofád", "kussolj mert szétverlek", "beadlak intézetbe te r*hadék", egy időben erre tényleg elhallgatott, de mára már csak még jobban bedurvul tőle, hadonászik, vicsorog. Persze anya senki másnak nem hagyja hogy akár csak egy "gyere ide"-t mondjon mert akkor jön a "nem tudsz normálisan beszélni Gabikával? Úgy mond hogy: Gabika, kérlek gyere ide szépen". De most már a szép szó se működik nála. Többször volt már olyan hogy csak én voltam itthon vele, erre az ablakban elkezdett ordibálni a járókelőknek. Amikor rászóltam, hogy ezt nem szabad, hagyja abba, akkor többször volt már hogy nekem esett, megharapott, kitépte a hajam, a földre szorított és megpróbált rámfeküdni (105 kg az 53 kg ellen...), a ruhámat széttépte. Mostmár a legenyhébb szólásra is így reagál. Amikor erről anya tudomást szerzett, mindig jól elverte. Ez is csak egy ideig működött, attól félek hogy tesóm egyszer anyának is neki fog így esni :( A barátom mesélte egyszer, amikor látta őket buszon, hogy tesóm lökdöste anyám, vicsorított rá meg ilyenek, mert már nyűgös volt.
Próbáltam már beszélni anyával, hogy ez így nagyon nem jó, segítséget kéne kérnie. De nem hallgat rám, szerinte a tesóm különleges eset amit senki nem tud és nem is fog tudni megérteni, csak ő, mindenki más hülyeségeket beszél. Ápolónő is volt egy időben, de nem volt túl bizalomgerjesztő a helyzet, ezért anya többet nem akar. Szakemberről hallani se akar.
Rettenetesen kétségbe vagyok esve. Anya persze utál azért is mert nem akarom majd tovább gondozni a tesómat, azt hiszi azért mert szégyellem. De ez nem igaz, én csak nem akarom veszélyeztetni a saját és a leendő családom épségét :( De nem érti meg, szerinte a tesóm imádnivaló, akit nem lehet nem szeretni. Mintha nem akarná látni a rossz viselkedését.
Huuuh,nagyon sajnalom,konnyes lett a szemem,ahogy olvastam...:(((
erdemben jo tanacsot nem tudok adni,talan ha van lehetoseged az allamvizsga utan rogton dolgozni elkoltozhetnel alberletbe...a tesodnak orvosi segitsegre van szuksege es az a gyanum,h anyukadnak is...:(((apukadrol nem irtal,hogy o hogyan viszonyul a dolgokhoz,talan o lehetne a szovetsegesed,hogy rabeszeljetek anyukad:surgosen tenni kell vmit,amig nem tul keso....:(( mindenesetre szoritok Nektek,hogy rendbejojjon az eletetek!!!!
Pedig szakembertől kellene segítséget kérnetek! Napirendet és valami tevékenységet beállítani a bátyádnak. Az autisták számára nagyon fontos a napirend, és valami amivel elfoglalja magát, illetve az élethosszig tartó fejlesztés. Ahogy megszűnik a fejlesztés, az állapotuk elkezd leromlani.
Érdemes lenne gyors segélyként, egy autista krízisközpont segítségét igénybe venni. Ahová 3-4 hétre be lehet adni és ott "beállítják" a napirendjét és elkezdik leszoktatni az antiszociális kezelhetetlen viselkedésmintákról. ELKEZDIK! Amikor haza viszitek, akkor nektek kell folytatnotok a krízisközponttól kapott "recept" alapján. Így nagy valószínűséggel számára és számotokra is sokkal könnyebb lesz az együttélés.
Azonban véleményem szerint ebben a korban már el kellene kezdeni beszoktatni egy JÓ lakóotthonba, mert ott sokkal jobban érezné magát egy strukturált környezetben, napi rendszeres programokkal, és értekmes munkával. Én többször szoktam átutazóként aludni az egyik ilyen lakóotthonban, és beszélgetni az ott lakó auti fiatalokkal (20 év felettiek), és nagyon jól érzik magukat. A szülők hétvégére viszik őket haza, ami nagyon fontos számukra. De azt a lakóotthont kifejezetten szeretik.
48/F érintett szülő
Először is javaslom, hogy fordulj az Autisták Országos Szövetségéhez, és kérj tanácsot!
Másodszor: ahogy írták, a szakértő segítség, az autizmus-specifikus eszközök használata nagyon sokat segítenek. Ha jól értem, jelenleg semmilyen értelmes elfoglaltsága nincs...
Vannak nagyon jó intézmények, amelyek autistákat (is) foglalkoztatnak, akár bentlakással, akár bejárósként, de a lényeg, hogy értelmes elfoglaltságot, sikerélményeket, szórakozási lehetőséget, társaságot is nyújtanak számukra (bár utóbbi az autistáknak kevésbé fontos, de hát azért szükségük és igényük van társakra nekik is!).
Szóval szerintem tényleg érdeklődj az AOSZ-nál, hogy mik a lehetőségek, és egy komplett listával menj anyukádhoz. Tény, hogy nagyon kevés helyen értenek az autizmushoz, ezért valahol meg tudom érteni édesanyád hozzáállását, hogy ezt úgysem értik, úgysem tudnak segíteni... de ahol értenek hozzá, ott tudnak, hidd el!
Az előző válaszoló biztos jószándékú, de az autizmusról nem sokat tud.
Kérjetek segítséget, ahogy a többiek írták. Ha a szüleid erre nem hajlandók, kénytelen vagy elköltözni. Nem élheted az életüket, és nem oldhatod meg a problémáikat. Nagy a kísértés, de NE PRÓBÁLD MEG!!!
Mindenképp segítség kell...első nekifutásra anyukádnak, mert teljesen torz a látása, szegény beledilizett ebbe a helyzetbe...:-((
Én hirtelen azt mondanám, hogy menj el a helyi családsegítőbe, és ott beszélj valakivel, mondd el mi van, házha van vmi szociális munkás, aki kimegy, és beszélne anyukáddal, és hogy mit is lehetne tenni...a tesódnak iszonyú ereje lehet, sajnos simán lehet tényleg, hogy anyukádnak is nekimegy, ha anyiukád valamit nem úgy csinál, vagy pl. már nem bír, mert mondjuk épp nincs már rá pénze, hogy elmenjenek a cukiba..egy autista ezt nem érti meg, muszáj lenne segítséget kérni...
te pedig tényleg mentsd az írhád, mert ahogy látom anyukád téged is kizár, pedig te tényleg sokat segítettél, de ez ár sok..mint ahogy anyukádnak is..
Nagyon sajnálom, nem értem, hogy ez hogy lehet manapság...
Kedves Kérdező!
Nagyon átlátom a helyzeted én is ugyanígy vagyok.
Az én bátyám is autista és prader willi szindrómás "gyerek" Én most 14 vagyok, ő 18, és rendkívül agresszív, én egy szót sem szólhatok neki mert tudja hogy fiatalabb vagyok. Sajnos nekünk elváltak a szüleint, így csak édesanyánkra számíthatunk, így az ellátása nagyon nehéz. Próbáljuk kollégiumba vinni, mivel én suliba járok anyum pedig dolgozik és kettőnket tart el egyszerre. Nagyon kilátástalan a helyzetünk mert már nem sokáig járhat iskolába, anyukám fizetése véges, én pedig nem szeretnék 8. osztáy után dolgozni menni, szeretnék továbbtanulni. Ktartást nektek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!