Rossz anyának érzem magam, mert úgy érzem elrontottam a beszoktatást. Meg tudnátok nyugtatni?

Az ilyen törésnél nem rád haragszik, ö még másképp fogja fel, csak nem bízik meg benned, nem tudatosan, csak egy reakció...

Ezt akkor felejti el, ha ezen dolgoztok és többet ez nem fordul elö. Akkor nem marad meg benne, de ha ez tovább is így megy, az ovit utálni fogja, és benned meg nem bízik meg.

5-sel értek maximálisan egyet!!!

Mi az hogy első nap bevittétek és már mennetek is kellett??,Ez tényleg kínzás egy kisgyerekkel..nem is csoda hogy így reagált a kislányod!

Én még a volt bölcsis kisfiammal is bent maradtam első nap 1 órácskát az oviban pedig a fél bölcsicsoport ebbe az oviba jött tehát ott voltak a pajtásai illetve egy volt bölcsis gondozója is ott volt velük reggel 2 órát az oviban!

Szerintem ha tudod vidd át másik oviba persze úgy hogy lefixálod hogy anyás beszoktatás lesz!!Ha pedig nem akkor itt megbeszélném az ovónőkkel,vagy a vezetővel hogy márpedig te szeretnél egy kicsit maradni a lányoddal!

A kislányoddal pedig beszéld meg,mond el neki te sem így gondoltad!

Na most a végén már az jön le a dologból, hogy az óvónők mind szívtelen dögök és a kérdező (meg az 5-ös beszoktatást javasoló ősanyuka) a mintaanya és aki másképp csinál az nem is törődik igazán a gyerekével...

Menjetek Waldorf oviba, fogjátok felnőtt koráig a kezét és neveljetek belőlük anyámasszony katonáját!!!

Kedves kérdező,

érzem amit érzel...

Az én lányom már 3 múlt, járt bölcsibe is, és ráadásul elég laza is, tehát a bölcsibe is elég jól, és hamar beszokott.

Én akkor is, és most is mindig azt mondtam neki reggel, hogy ha nem érzi jól magát, akkor szóljon, és nem kell bemennie...:-)) Mert tényleg így éreztem...és képzeld el, hogy soha az 1 év alatt, míg bölis volt, 1x sem mondta azt, még az elején sem, mikor sírva ment be, hogy eljön velem...és most az oviban is ez volt.

Az első 4 napot reggel végigsídogálta, de mikor ott az ovi ajtajában megkérdeztem, hogy akar-e hazamenni, mindig nem volt a válasz..értitek ezt??

Sztem a sírás az újtól való félelem, és hogy egydeül kell otmaradnia, de a kiváncsisága, meg a játék azért izgatja...

Nagyon nem értek egyet én sem, hogy ilyen kicsiket szoktatás nélkül otthagyni egy tök új helyen, és ennyi ember közt, amivel még pluszban meg kell küzdjön, hisz eddig max. a 6-8 fő szülinap volt a legtöbb ember körülöttük, 20-25 gyerek visítása, nyervogása, anya sehol, csomó szabály, ááá, tök gáz nekik...

nagyon jól teszitek, hogy innen elviszitek, ha a te kislányod ilyen, akkor menni kell, és a lelkifurdallásodat is nagyon értem, de hidd el, hogy a gyerekeink ezt nagyon is érzik, és tudják, hogy nem akartál rosszat neki, és hogy megbántad. Én most már látom, hogy míg felnő a lányom én sem 1-2x fogok tőle bocsánatot kérni, hisz emberek vagyunk, tévedünk...a lányod meg fog benned bízni, nagyon jól csinálod!!!

5-s vagyok.

Nálunk pl pénteken jól ment a nap, de hétfön óriási félellemmel volt. Elöször az óvonö mondta, hogy akkor menjek és majd kicsit sír, de éreztem a félelmet és nem mentem el. Mondta az óvonö, hogy akkor maradjak még az nap, de ha nagyon nem változik a napokban akkor lesz egy hirtelen vágás. De hétfön félóra velem játszás után bele melgedett és mondta, hogy mehetek, akkor kicsit sírt, de mire mentem már boldogan várt. Ma reggel is boldogan indultunk, de ma csak 5 perc volt a közös játék majd elengedett és egész délután ott volt, teljes nagy örömmel várt, mindenféle dolgokat csinált.

Szerintem egy anyának éreznie kell mikor van féleme a gyereknek és mikor csak hiszti a sírás.