Tanácstalan vagyok, mit tegyek? Most szokunk, de.

Kisfiam 2 évesen bölcsibe került, mert főiskolába jártam. Nagyon szerette, én is szerettem. Nyáron elballagott, a gondozónők azt mondták, ha nem dolgozom ne is vigyem. Akart menni, de nem vittem. Szerdán kezdődött a beszoktatás az óvodába, előtte hétfőn vittem bölcsibe, hogy egy kicsit visszaszokjon. És most jön a java. Az óvodai beszoktatás semmi nem volt. Szerdán reggel átkísérték őket a gondozónők, majd elmentek, mi ott maradtunk ismerkedni játszani. Igen ám, de 10 kor közölték az óvónők, hogy akkor a szülők távozzanak, a gyerekek maradnak. Mindenki nézett, de elmentünk. Persze az összes gyerek ordított. Ebéd után kellett értük menni, mondván minden rendben volt. Csütörtöktől már rendesen reggel kellett őket vinni, délre menni értük. De hol van itt a beszoktatás?? Sehol. Ha kérdeztem, hogy de most miért így, akkor az volt a válasz, hogy csak addig sírnak amíg látnak. Értem én, de ez kinek jó?! Mellesleg az óvónő már 2. nap zsarolta a fiamat, mert hamarabb mentem mint kellett volna és miután meglátott nem ült le ebédelni. Akárkivel beszéltem erről, mindenki azt mondta, ez nem így működik. Rosszul érzem magam az óvoda gondolatától és ettől a bánásmódtól. A kisfiam rettentő okos, de meglehetősen érzékeny gyerek és könnyen a szívére vesz mindent. A bölcsibe 3-4 nap alatt beszokott, egyszer nem sírt. Itt pedig minden reggel, be sem akar menni. Napközben is csak ül a sarokban, nézi a többit, az udvaron pedig az óvónő mellett. Ma, hogy mentem érte meglepődve kérdezték, hogy nem alszik ott? Mondom nem, majd csak ha én azt látom, hogy jól érzi magát és beszokott. Amíg megtehetem, hogy nem kell neki ott aludni nem is fog. Ez az óvónőnek nem tetszett, mert a többi is ott alszik már. Mit csináljak szerintetek???