Az autisták tényleg nem szerepjátékoznak? Akkor nem értem. A lányom autista, most megy nagycsoportba, de jó ideje egész nap szerepjátékozik. Nagy fantáziája van.

Ha már oviban sikerült leszoknia a kiabálásról, nagyon könnyű dolgotok lesz később:)

Jaja, mindenki máshogy. Ez a diagnózis szubjektív megfigyeléseken alapul, a szülők, de a szakemberek sem fogjàk rendesen látni a valóságot.. a szakembernek nincs rá ideje, a többiek pedig vagy nagyon kedvelik, vagy nagyon nem a gyereket(szülő, rokon, óvónő), nem hiteles.. addig jó, ha van diagnózisa, amíg nem hátráltatja. Nyilván ha rázza a kezét, ismètelget, nem játszik rendesen és mániás érdeklődése van, esetleg csapkodja a fejét, körbeforog ha ideges, akkor más, de ilyen határeset gyerekeknél nem kellene autiként kezelni őket, sokat vàltoznak még.

Most ez van, később lehet más lesz. Ne engedd ki a integrálásból és olyannal legyen, aki nem utàlja nagyon. Ha kell váltsatok ovit(ehhez lakcímet kell változtatni, ha már papírja van, elég a tartózkodási), de úgy alapvetően nincs sokminden tennivaló, ki kell bírni, amíg nagyobb lesz és jó sok ingert adni számára.

Ha zavarja a zaj, akkor farmon kezdeni, vagy erdőben, majd játszóházban, ahol fokoztosan érkeznek a gyerekek(hétköznap délelőtt alig vannak). Otthonra sok videót nézni, amin gyerekbuli van, hogy pozitív élménye legyen a gyerekzsivajról, illetve zene sem àrt, had váltogathassa, melyik tetszik neki, meg hangoskönyvet.

Ahogy nálatok is megszokta idővel, enyhül az èrzékenysége, úgy nálunk is enyhült. Néha bejöttek új apróságok, kikoptak a régiek, aztán eltűntek az újak is. 3 éve kb az egyetlen mániás dolga, ami nem akar múlni, hogy nem mondhatom, hogy pisilni, mert mosdót kell, úgy nem tudják miért megy ki, és nem ciki neki:) mert ha megtudják, hogy pisil, az mennyire kínos..:)) az enyém már 11 felé közelít, jó sok mindenen vagyunk túl.

Bocsesz, privát helyett itt válaszolok. Önfejű volt szélsőségesen, nem nagyon hallgatott arra, amire épp nem volt kedve, viszonylag lassan tanult megfigyelésekből/hallás után és ha konfliktus volt, néha lökdösődött, odacsapott, vagy olyanokat mondott, hogy "sárgafogú". Illetve sokszor nem vette észre, ha már nem élvezi a másik a játékot, amiből szintén konfliktusa lett, bár szerencsére ezek olyan 8 éves kora körül megszűntek. Igazából a korai dolgai miatt(hangos volt, volt, hogy sikított, nem hallgatott a nevére, ment, mint a gép és kiszaladt volna az úttestre, ha nem kapom el, nem mindig volt félelemérzete, de 5 éves korára azért kifejlődött).

És amikor konfliktus volt, vagy számára nehezen viselhető történés érzelmileg(pl egy kissrác direkt eltaposott egy katicát), és rosszul kezelték, akkor bizony kegyetlenül ki tudott borulni, sírt, elszaladt, harapott, rugdosott. Nyilván idő kellett, mire megnyugodott, és akivel már volt konfliktusa, jól megjegyezte, jobban figyelte, és legközelebb már kisebb dolgoknál is utálta, meg nyilván észrevett más "rossz dolgokat".

Túlérzékeny volt, rosszul viselte a stressz, ez volt a legnagyobb baja, ilyenkor nem lehetett feloldani/bevonni másba, elterelni a figyelmét. Mindig kezdeményező, aktív és sikeresen barátkozó(rövidtávon a konfliktusok miatt, így pl pár napig-hétig volt csak jóban a másikkal oviban és nem bocsátott meg..), átlagon felül okos, tehetséges rajzban, kreatív játékokban, mozgásban, korán olvasott, nagyon korán jól számolt, remekül kirakózott.. ja és nem evett nagyon főtt ételeket--ezt a rugalmatlanság számlájára írták. Meg az önállóság sem nagyon ment neki a sok kudarc miatt úgy kell rávenni az önálló öltözködésre, ha pl nagypulcsit kell télikabáttal felvenni, mintha mással matekleckét íratnának:D Már pár éve kb bármit megeszik, de minimum megkóstol, de ugye majdnem 11..

Mára annyi maradt nála, hogy kicsit akadozik a beszéde, ha nagyon izgul, néha felcserél szórendet vagy nem teljesen van értelme, annak, amit mond, népszerű, kitűnően tanul, jó zenében, szeretik a tanárok, sportban is egész jó, bírják a humorát, de van, hogy néha kicsit túllő a célon, de csak normális mértékben.. de pl most bukott ki azon, hogy nem volt hajlandó megnézni a fiókban a leckefüzetet, 5x kellett vele veszekedni, lépésenként elmondom nem csinálja, csak felületesen, majd kijelenti, hogy nincs ott. Odamegyek, ott van, csak úgy éli meg, mintha nyúznák, hogy meg kell valamit alaposan csinálni, ami több ügyességet igényel, lassú alapos munka nem az ő asztala, de 6/10ből azért jól teljesíti ezt is. Már két éve várok a kód eltüntetésre, egyszer már majdnem levették, most fogok fellebbezni megint, hogy szedjék már le.. ugye ezzel a diagnózissal mindenképp SNIs besorolása van, amiért szegregálni akarták, mikor sulit váltottunk(nem kellett sehova, csak egymit tudtak felajánlani sni kóddal).

Borzalmas volt az ovi vége-suli első osztálya, oviban meg szabadultak volna tőle, minden hülyeséget összehordtak. Szerelmes volt valakibe(viszonzott), valaki párja akart lenni, mert barátnők voltak(a lány is sokszor akart az övé, de mikor nem, akkor "túlságosan kötődik, rugalmatlan" volt az auti tünet, mikor másokkal is játszott, csak volt, akiket preferált, mert kölcsönös volt az öröm..fú, tényleg nagyon rossz volt. Ha rendesen bánnak vele maradjatok ott, az a gyerek érdeke, más ne érdekeljen.. nem tartozol felelősséggel az ott dolgozókért.

Fura volt a gyerekem nagyon a pszichiáter meg is mondta, hogy nem tudja hova besorolni, mert ptsdre hasonlít legjobban, de soha semmi sem érte, hát rárakta ezt, mikor előtte 3 pszichiáter kizárta:D Azért a biztonság kedvéért rárakott egy érzelmi zavart is nagyon csúnya ferdítéssel(azért, mert mikor már másodszor kérdezte, hogy nehéz-e nevelni, mondani mertem, hogy igen, erre kihozta, hogy anya gyerek konfliktus, mikor csak oviban volt baja, itthon nem:)), és rárakta az adhdt is, mert nem figyelt a nevére és nem ha feszült volt, nem vett részt tevékenységben, kihozta, hogy kencentrációs nehézsége van, mikor a figyelemteszten majdnem minden részterület 90% felett volt, és hát.. az volt az erőssége.. Nagyon-nagyon sok szemét dolog van a világban. Végülis segíteni nem tudott senki(szorongást oldó gyógyszer meg az idő hatott), nem is baj, hogy kaptunk gyodot, mert hiába volt viszonylag jól, de pszichésen nem volt jól, és ez tönkrevágott minden területet.. a fejlesztések nem voltak jók semmire, és az sni csak hátráltatott. Ha újra csinálhatnám, kérném az auti kódot, nem kezelném autiként, sosem kapna snit, és megbeszélném az ovival, hogy csak délig fogom járatni, ha nem küldik snis vizsgálatra, és sokkal hamarabb próbáltam volna gyógyszert. Neki két pánikrohama is volt még oviban, halálfélelem, nem kapott levegőt..

Ismerősök is vannak, akik így csinálták végig, most totál rendben vannak, és mind az ország legjobb gimijeibe megy(6-8 osztályosok). Mi is, ha ezt a hülye kódot el tudom tüntetni. Szerintem látványosan okosabb gyerekekkel eleve nehezebb, máshogy élik meg a dolgokat, más összefüggéseik vannak, máshogy tanulnak.. pl az enyém nem akart pisilni oviban, ha nem érezte, hogy kell neki, és nem érezte a tekintélyelvűséget, hogyha az óvónéni azt mondja, akkor csinálni kell. Ő vitatkozott vele, amitől az óvónő kiakadt és rámzúdította, hogy nem fog neki magyarázkodni. Nyilván igaza volt az óvónőnek, de itt is látszott a gyerek más működése. Lehet az is hozzátett, hogy sosem ütöttem meg, sosem érzett fenyegetőnek felnőttet, a kezére se csaptam. Később már erősen szorítottam a kezét, pár hétre rá visszavett az erőszakosságból, de a mai napig sokszor tesztel, keresi a kiskapukat, hogyan tudna kijátszani.

Mindenki más nyilván, de az integrálásról nem szabad lemondani!

Szerepjátékozhat, semmit nem bizonyít. Az én kisfiam is megcáfolta majdnem az összes klasszikus felsorolt autista jellemzőt mégis az. Főzött kávét a kis konyhájaban és vitte oda a néninek meg akik a szobában voltak, mégis autista!

Nincs semmi ami kizárná sajnos!

Nagyon nehéz levetetni, kb 360 fokos fordulatot kell vennie a gyereknek ahhoz, hogy kis esély felülvizsgálat alkalmával eltüntetni róla. Ugyanúgy az SNI kategóriát ami vele jár, ezt szerintem akármilyen enyhe minden autista megkapja, legalábbis még nem láttam kivételt.

De azért vannak időszakos felülvizsgálatok szerencsére, hogy lássák hova fejlődött és aszerint lehessen alakítani a dolgokat.

"És minden autista sni-s, nem?"

Nem.

Az autizmus orvosi "kód".

Az SNI pedig oktatási besorolást jelent.

Az autizmus diagnózis nem "levehető". Amennyiben helyes a diagnózis (ezért nem szabad elkapkodni), akkor egy autista autista marad haláláig.

Viszont a sajátos nevelési igény, már más tészta.

Az igaz, hogy ha szakszolgálat elé kerül egy autista gyerek - ez eleve ugyebár akkor fordul elő, hogyha a diagnózisa olyannyira nehezíti a közösségi viselkedését -, akkor jellemzően automatikusan SNI-t adnak rá.

DE az a nem automatikus, hogy szakszolgálathoz kerüljön minden autista gyerek.

Vannak "jól funkcionáló" autik, akikről közösségben "nem derül ki", így el se jutnak szakszolgálathoz.

(Nem a szakszolgálat diagnosztizál, ez orvosi kompetencia, a szakszolgálatnal pedig bölcsészek ülnek, max. tovább küldhetnek).

A sajátos nevelési igény pedig le is kerülhet, ha a gyerek mar nem igényel oktatási intézményes megsegítést.

Nálunk 4 autista van az osztályban (integráló normál tanmenetű iskola).

Ketten BTMN-nel érkeztek, egyiküknél folyamatban van az SNI-vé átminősítés, másik marad BTMN mert nem igényel akkora megsegítést.

Egyikük eleve SNI-vel érkezett.

A negyedik meg egyáltalán nem rendelkezik oktatási kóddal és nem is lesz neki. Ő egy olyan kislány, aki talán túl jól is veszi az akadályokat. Nála arra kell majd figyelni, hogy a túlzott maszkolás mögött ne nenjen tönkre, de az iskolában nem szorul segítségre, így SNI se kell neki. Jól tanul és nincsenek kitörései, magatartási problémái. Azokat otthonra "tartogatja".