Boldogan kezdte az óvodát, de most egész nap sírt. Mit tehetnék?

Lányom februárban kezdte az ovit, előtte nem járt bölcsibe. Beszoktatni kb nem is kellett, rögtön lett egy kis barátnője, rohant befele minden reggel oviba. Múlthéten azonban elkezdett sírni ebédnél, azt mondja, hogy mondogatják neki, hogy egyen, kóstolja meg, finom, stb. Sosem volt egy nagy evő, pár falatokkal elvan, gyümölcsöt nagyon szereti, de jó húsban van, nem vékony. Úgy érzem, hogy mivel ez egy új helyzet neki, ahol más szabályok vannak, jobban be kell tartani a szabályokat, úgy gondolja, hogy kényszer az evés, neki muszáj bent enni, ahogy pl muszáj neki a széket betolni, elpakolni mindig mindent, stb. Nyilván itthon is vannak szabályok, de az más. A gyerekek is mondogatják neki, hogy finom, kóstolja meg, meg a nevelők is, és hiába nem akarnak rosszat, ez így sok neki. Erre jött rá, hogy egy másik kisgyereknek mondták a nevelők hogy ha nem viselkedik visszaviszik a bölcsibe, de csak viccből, és ezt is magára vette, egész hétvégén ezen szomorkodott, hogy őt ne vigyék el bölcsibe. Előző héten az ebédet leszámítva nagyon jól elvolt játszott, na de ezen a héten mélyzuhanásba kezdtünk. Hétfőn már nem akart menni, pedig előtte úgy kelt, hogy kb kiugrott az ágyból, hogy mehet-e oviba. Hétfőn nem vittem, bementem beszélgetni a nevelőkkel, hogy mit kellene, hogy kellene, ne adjanak neki enni, ha nem kér, pár falatot sem, érjük el, hogy úgy érezze, nem kényszer, hanem van választása. Itthonra vettünk matricát, amit gyűjthet meglepiért ha ügyes bent. Plusz megbeszéltem velük ezt a bölcsis dolgot is. Tudja a lányom, hogy beszéltem az ovónőkkel, megbeszéltük, hogy kedden megy oviba. Reggel felkelt, el is indultunk, de amint leparkoltunk, elsírta magát, és onnantól konkrétan egész nap zokogott értem. Az öltözőből ment ki, rángatott engem is, hogy menjünk haza. Kint ültem, végig hallottam mi van bent, próbálták terelni, nyugtatni, puszi, ölelés, minden, a kis barátja is próbálta, de semmi nem használt. Végül ebéd előtt elhoztam, mert kb fél órával előtte sikerült megnyugodnia, és úgy látták a nevelők, hogy jobb, ha nem stresszeljük be még az ebéddel újra. Kijött mondta, hogy a végén jól erezte magát, picit sírt de kisírta magát es most jobb neki. Egész délután jókedvű volt, mintha mi sem történt volna, de most este alvásnál újra pityergett hogy nem akar menni.

A szívem szakad meg, nem tudom, mitévő legyek most. Az oké, hogy sírnak elválásnál,na de egész nap...?

Félek, hogy a bizalma is sérül felém.