Boldogan kezdte az óvodát, de most egész nap sírt. Mit tehetnék?
Lányom februárban kezdte az ovit, előtte nem járt bölcsibe. Beszoktatni kb nem is kellett, rögtön lett egy kis barátnője, rohant befele minden reggel oviba. Múlthéten azonban elkezdett sírni ebédnél, azt mondja, hogy mondogatják neki, hogy egyen, kóstolja meg, finom, stb. Sosem volt egy nagy evő, pár falatokkal elvan, gyümölcsöt nagyon szereti, de jó húsban van, nem vékony. Úgy érzem, hogy mivel ez egy új helyzet neki, ahol más szabályok vannak, jobban be kell tartani a szabályokat, úgy gondolja, hogy kényszer az evés, neki muszáj bent enni, ahogy pl muszáj neki a széket betolni, elpakolni mindig mindent, stb. Nyilván itthon is vannak szabályok, de az más. A gyerekek is mondogatják neki, hogy finom, kóstolja meg, meg a nevelők is, és hiába nem akarnak rosszat, ez így sok neki. Erre jött rá, hogy egy másik kisgyereknek mondták a nevelők hogy ha nem viselkedik visszaviszik a bölcsibe, de csak viccből, és ezt is magára vette, egész hétvégén ezen szomorkodott, hogy őt ne vigyék el bölcsibe. Előző héten az ebédet leszámítva nagyon jól elvolt játszott, na de ezen a héten mélyzuhanásba kezdtünk. Hétfőn már nem akart menni, pedig előtte úgy kelt, hogy kb kiugrott az ágyból, hogy mehet-e oviba. Hétfőn nem vittem, bementem beszélgetni a nevelőkkel, hogy mit kellene, hogy kellene, ne adjanak neki enni, ha nem kér, pár falatot sem, érjük el, hogy úgy érezze, nem kényszer, hanem van választása. Itthonra vettünk matricát, amit gyűjthet meglepiért ha ügyes bent. Plusz megbeszéltem velük ezt a bölcsis dolgot is. Tudja a lányom, hogy beszéltem az ovónőkkel, megbeszéltük, hogy kedden megy oviba. Reggel felkelt, el is indultunk, de amint leparkoltunk, elsírta magát, és onnantól konkrétan egész nap zokogott értem. Az öltözőből ment ki, rángatott engem is, hogy menjünk haza. Kint ültem, végig hallottam mi van bent, próbálták terelni, nyugtatni, puszi, ölelés, minden, a kis barátja is próbálta, de semmi nem használt. Végül ebéd előtt elhoztam, mert kb fél órával előtte sikerült megnyugodnia, és úgy látták a nevelők, hogy jobb, ha nem stresszeljük be még az ebéddel újra. Kijött mondta, hogy a végén jól erezte magát, picit sírt de kisírta magát es most jobb neki. Egész délután jókedvű volt, mintha mi sem történt volna, de most este alvásnál újra pityergett hogy nem akar menni.
A szívem szakad meg, nem tudom, mitévő legyek most. Az oké, hogy sírnak elválásnál,na de egész nap...?
Félek, hogy a bizalma is sérül felém.
Igen, az én gyerekem kell sajnálni, mikor ÉN törődöm az érzéseivel. De itthon az a normális, mikor a kedves szülők úgy állnak a gyerekhez, hogy "nekem is rossz volt, túléltem, ő is túl fogja élni"...
Az egyik tanács pont az volt, hogy külföldi fórumokon kérjek tanácsot, mert az itteni emberek arra mennek, hogyan rúghatnak bele az emberbe minél nagyobbat 😉
Oké, értjük, és sajnáljuk a gyereket, de mindenki leírta egyértelműen, hogy az ő érdekében annyit tehetnél, hogy nem szólsz semmiért senkinek, csak pozitívan viselkedsz előtte, pozitívan beszélsz az oviról, biztatod te is, nem mondasz neki ilyeneket, hogy beszéltél az óvónővel, ne érezze azt, hogy itt valami megoldandó probléma van, úgy csinálsz mintha az oviba járás a világ legtermészetesebb dolga lenne, nem egy megoldandó probléma. Ezt kell tenned. Hagy sírjon, mélyről is, legalább kiadja magából a stresszt, a sírás nem valami tragédia, hagyod hogy az óvónők akik erre képzett emberek megoldják és nem toporogsz ott.
Várni 1-2 hónapot, ha akkor sem változik a helyzet, akkor esetleg lehet tanácsot kérni, óvónőtől, óvoda pszichológustól, akárkitől.
Sajnos nem akarod megérteni, hogy ez nem a gyerek érzelmeinek a semmibe vétele, hanem pozitív megerősítés, biztos háttér biztosítása a gyereknek aki bizonytalan, neki egy magabiztos, nyugodt anya kell most mikor épp leválik, nem egy stresszes toporgó óvónőhöz szaladgáló.
Sajnálom, hogy nem bírod megérteni.
Az utolsó jót ír.
Azért én is beszéltem volna az óvónővel hogy ne tukmálja az ételt. Ha éhes eszik, ha nem akkor nem. Ha éhes marad így járt, majd mégegyszer eszik valamennyit. De nem kell megemlíteni neki hogy beszéltél vele.
Baromi rossz lehet így látni a gyerekedet de ismétlem magam az utolsó jól írja.
33, gondolom neked fáj ha valaki otthon ül".
"Én csak azt szeretném, ha újra boldogan járna be. Mert én is boldog voltam, hogy rohan be és jól érzi magát"
Megpróbálom meg egyszer elmondani, amit szeretnék, bár neked nagyon nehéz, mert iszonyatosan görcsölsz és ugraaz azonnal bármi apróságra, ami nem tetszik. Nagyon jó és nagyon fontos törődni a gyerek erzéseivel, nem ignorálni, hinni neki stb. De te itt most felé azt közvetíted, hogy az, hogy nem jó valami az oviban, óriási probléma, ami A TE HANGULATODAT IS BEFOLYÁSOLJA. Neked itt derűt kéne sugározni, biztonságot adni, támogatni az oviba járását. De te nem ezt teszed, hanem pánikolsz, rettegsz, azt mutatod neki, hogy ha ő nem szereti az ovit, akkor TE SZOMORÚ VAGY. Tehát ha jo hangulatot akar otthon, akkor szeretnie kell az ovit. De ő most nem szereti. Pesig muszáj lenne, mert te akkor vagy boldog. De ő nem szereti megsem. Érted az összefüggést? Nem teheted indirekt módon se függővé a te hangulatodat, a kettőtök viszonyát az ovitól. Így most teljesítenie kelle valamiben, amiben nem tud egyelőre. Ne kelljen szeretnie az ovit. Tudom, hogy kényelmes volt, amikor boldogan rohant be, de most van egy nehéz időszaka, és ez TERMÉSZETES. Támogasd abban, hogy elfogadod a nehéz érzéseket, teret adsz nekik, de te magad attol még az a szokásos derűs, vicces anya vagy, aki szoktál lenni akkor is, amikor csupa jó volt oviba menni. De most, hogy nehéz, te is szomorú vagy, szorongsz, túlmagyarázol neki. Ne függjön az otthoni hangulat attól, hogy ő szeret-e az oviban vagy nem. Néha jo dolgok történne, néha rosszak, de barmi van, otthon mindig jókedv van, nem csak akkor, amikor ő vidáman megy oviba, hanem akkor is, amikor valami miatt nehéz.
Ennel jobban már nem tudom elmagyarázni, hogy min kéne valtoztatnod. Ha ebbe is csak azt látod bele, hogy szerintünk le kéne szrnod a gyereked érzéseit, akkor mi itt többet sajnos nem tudunk segíteni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!