Ovikezdés és pelusprobléma ?

Majd leszokik róla....

Az oviban nem fog kakil, hazamegy, otthon kér egy pelust elvégzi és ennyi.

Ha te nem csinálsz ebből ügyet, ő is szépen leszokik róla

Felnőttként nekem olyan fura ez, a jaj nem kakilok más helyen. (Tételezzük fel, hogy a higiéniával minden ok) nekem ez azt jelenti, hogy valami gyerekkori elakadást hordoz még mindig, amit a tudatos, racionális, felnőtt énje se tud még elengedni.

A Dorci a legkisebb óvodás című könyvben pont van egy ilyen fejezet.

Egyébként 100% hogy nem akar majd az oviban kakilni - a legtöbb gyerek akinek egyébként nincs ilyen problémája sem teszi meg. Arra figyeljetek hogy rendszeres időközönként (2, nagyon max 3 naponta) mert ha nem akkor lehet belőle egy frankó székletvisszatartási probléma. Öcsémnek volt 3 évesen. 14 évesen még éreztük a hatását, Párizsban nyaraltunk és a 6. napon hashajtót kellett neki venni, mert nem tudott idegen helyen…

Általában olyankor van ez, amikor a szülő túldramatizálja a kakálást, a peluscserénél a fúj, de büdi, megint beszartál, meg a kézzel legyezi a szagokat, fintorog, stb. Viccnek gondolja, de valójában süt róla, hogy ez kellementlen dolog. Ezt átadja, a gyerek megérzi, hogy olyat csinál a kakával, ami kellemetlen.

Semmit nem kellene kakálás meg pelenkacsere közben csinálni a szülőnek. Nem kellene kommentelni, nagy feneket keríteni.

Fogalmatok sincs sokszor kedves szülők mit tesztek. Nemcsak ezen a téren persze, de ez borzasztó.

#7 Szerintem semmiféle pszichés sérülés nincs abban, hogy az ember "idegen helyen" általában nem kakil, ez inkább valamilyen ösztönös dolog lehet, hiszen nem tudatosan tartod vissza, hanem egyáltalán rád sem jön az inger.

A 8 hónapos babám pl még biztos nem tudatosan tartja vissza, de amikor nyaralni mentünk a nyáron 2x is, egyik helyen sem volt kaki az első 2 nap. Nem hinném, hogy véletlen egybeesés lenne.

Merem állítani, hogy ez állatoknál is így van, ha a macskádat költözteted (és a félelemtől nem kakil be útközben), akkor ő se fog az új helyen egy ideig nagy dolgot végezni.

A székletvisszatartás mindig pszichés. Nincs ilyen ösztön mert nem is lenne logikus. 4 kutyám van, kutyapanzióban dolgoztam Norvégiában, egy kutyánál sem tapasztaltam ilyet. Stressz hatására pont hogy inkább elengedik.

Az ember tudja tudatalatt (tehát nem tudatos cselekedettel) visszatartani úgy hogy még ingert se érez. Az már egy következő szint mikor érzi az ingert és tudatosan visszatartja (és itt most nem a természetes szobatisztasághoz kapcsolódó visszatartásról beszélek, amikor nem engeded el az utcán hanem megvárod, míg egy mellékhelyiségbe érsz).