Mit lehet kezdeni ezzel a helyzettel?

Az elejét elhiszem. Hogy most eszmélt rá, most kezdett el sírni.

De hogy emiatt megbámulnak, vagy épp még a gyereket se engedik hozzátok, na ez nagy kamu....

Fiam 1 évig orditva ment minden egyes reggel. Középsőt új oviban kezdte, ott is az első 2 hónap sírás volt.

Lányom szeptenber óta bölcsis, szeptember óta hagyom ott minden reggel sírva.

1x nem bámult meg vagy szólt be senki emiatt

Szerintem minden gyereknél van egy ilyen időszak.

A nagyobb lányom 1 évig volt bölcsis, sosem sírt ott sem és akkor sem amikor kiscsoportos lett. Középsős volt amikor 3 hétig minden egyes reggel az óvónénik szedték ki a a nyakamból.

Mire kiértem és benéztem az ablakon már vígan játszott.

Kisebb lányom 1,5 éve bölcsis, a múlt héten sírt először de 1 hétig hogy nem akar menni. 15 perc múlva kaptam a képet hogy teli vigyorral játszik...

Én is azt gondolom, csak beképzeled ezt. Én is néztem már síró gyerekre, meg az anyjára, de az járt a fejemben közben, hogy abszolút megértem a helyzetét, és úgymond "hát igen, velünk is gyakran előfordul, senki gond" gondolattal, közben lehet azt gondolta anyuka, mi a fenét nézek oda...

Az első éven úgy novembertől konkrétan ordítva ment be a fiam minden reggel. Ölben vitte be az óvónő, annyira nem akart menni... Most középsőben már szeret járni. A daduson láttam elsőben, annyira nem szereti, sok volt a gond vele, most meg kb ő a kedvence, és 4szemközt is mondta nekem, hogy annyit változott, nagyon jó irányba. Az óvónők empatikusan, türelemmel, sok sok megértéssel álltak hozzánk, engem is nyugtattak, hogy majd beszokik. Szülőktől én magamból kiindulva úgy gondolom, inkább megértéssel néztek ránk mindig, és nem az járt a fejükben, hogy na, már megint ez a gyerek... Vagy esetleg csak némi öröm, hogy nem éppen az ő csemetéjük sír, de aki szülő, az nem gondolom, hogy rosszindulattal tekint a helyzetre. Aki még igen, azt le kell tojni, mert az más tekintetben is pont annyit ér.