Asperger-szindrómát kommunikáljuk az óvodának vagy se?

Nagyon köszönöm a rengeteg hozzászólást, észrevételt és véleményt. :)

Egy ideje érezzük, hogy gyermekünk más a kortásaihoz képest, de úgy igazán csak ősszel merült fel bennünk szülőkben az autizmus. Felkerestünk egy fejlődéspszichológust és egy gyógypedagógust, akik előzetesen megerősítették a gyanúnkat, majd nem sokkal később megkaptuk a diagnózist a gyermekpszichiátertől. Ezzel bezárult a kör, ki lett mondva, hogy a kisfiam autista. Tudom, hivatalosan nincs különbség autista és aspergeres között, de a gyermekpszichiáter az Apsergeres kifejezést használta, ami számomra megnyugtató. Továbbá azt vettem észre, ha azt kommunikálom a családnak/ismerősöknek, hogy a gyermekem Aspergeres, akkor az kevésbé hangzik vészjóslóan, mintha azt mondanám, hogy autista. Az autista szótól félnek az emberek.

A fejlesztéseket magánban elkezdtük abban a percben, hogy a gyógypedagógus javasolta. A fejlesztéseket mindenképppen folytatni fogjuk.

Most, hogy megvan a diagnózis, de nincs SNI státuszunk, lehetőségünk van kislétszámú magán intézményekbe járni és magánban folytatni a fejlesztéseket.

Ha viszont megkapjuk az SNI státuszt a Pedagógiai Szakszolgálattól, akkor a környéken csak nagyobb létszámú (20-24 fős) csoportokba tud járni a gyermekem és szinte csak állami óvodák jöhetnek szóba.

Ahogy írtam, én első körben SNI státusz párti voltam, és jó lenne olyan intézményt találni, ahol délelőtt biztosítják a fejlesztéseket.

Ugyanakkor látom, hogy a klasszikus állami rendszerben sok gyerek van egy csoportban, kérdéses, hogy az óvodák tudják-e biztosítani a szakszolgálat által előírt fejlesztőórákat, stb.

Ami totál elbizonytalanított: itt gyakori kérdéseken olvastam , hogy vannak családok, akiknél sokkal később derült ki, hogy a gyermekeik Aspergeres, és így a gyerek olyan intézményekbe járhatott, ahova SNI-sként nem járhatott volna és összességében jót tett a gyereknek, hogy "normálisnak" kezelték és nem voltak megbélyegezve.

Szóval ez a gondolatmenet az, ami most megborított.