Unatkozna az oviban?

Vonatkozó végzettségem van, foglalkoztam sulis és ovis csoportokkal már.

Az ovisok sokszor csak arról beszélnek, ami aktuálisan megragadja a figyelmüket. Tehát nem reális pusztán abból következtetned, hogy mit mond egy óvodás gyermek. Ha sok mindent csinál, de a gyurma és a kirakó valamiért kiemelt figyelmet kap a gyermek számára éppen (negatív, vagy pozitív értelemben), akkor arról fog beszélni, de a többi tevékenységről nem biztos. Ha két hónapig az számára érzelmileg, ami megragadja leginkább, akkor két hónapig az lesz a sláger.

Sőt, az se ritka, hogy ha csinált tízfélét, és rákérdeznél, vajon mi mást csinált még az ovisban, akkor is csak a kirakót és gyurmát említené, ha pl e két tevékenység valamiért erősen lekötötte figyelmét (vagy fordítva: azért, mert pont azt a kettőt utálja mostanság). Hiába volt meseolvasás a pedagógus részéről, vagy körjáték, valamiért lehetséges, hogy annyira elmerült a kirakóban és gyurmában, hogy nem tudja felidézni fél óra múlva a többit.

Nem azt mondom, hogy sose tudja felidézni, csak azt, hogy fél órával korábbira az ovisok nem feltétlenül emlékeznek, sőt, az óvodások időérzékelése még rugalmas, képlékeny, zavaros. Hat évesen kezd az időérzék beállni.

Az ovisok rajza is ilyen: azt rajzolja nagyobbra, ami jobban érdekli, a többit kisebbre, vagy akár kihagyja. Ha pl alig játszik a tesójával, és nem is haragszik rá, akkor esetleg az a tesó ki fog maradni a rajzáról -mert esetleg abban a pillanatban érdektelen számára-, miközben, tegyük fel, lelkesen meséli a felnőttnek, hogy a rajz a családjáról szól. Legközelebb meg őt is odarajzolja spontán.

Attól függ, mi ragadja meg jobban érzelmileg.

Következésképp egyáltalán nem biztos, hogy unatkozik az oviban, sőt, nem valószínű, hogy unatkozik. Te is látod, hogy legalább az egyik óvónéni jó fej. És eléggé komplex az óvodai nevelés, hozzáteszem, tehát naponta változatos tevékenységeket végeznek a magyarországi ovikban.

A polc meg hiába van magasan, azért van a pedagógus, hogy levegye a gyereknek a könyvet, ha kéri. (Az viszont igaz, hogy sajnos nem minden pedagógus kellően empatikus, na meg az empatikus is lehet olykor feszült, figyelmetlen, de leginkább terhelt, 25-30 gyerekkel és egy halom adminisztrációval a vállán...)

Hány éves a gyermeked? Mintha arra utalnál, hogy ő még elég kicsi. Netán 3 éves? A három évesek egymással nemigen játszanak - csak amiatt említem, mert valaki erre fogta rá, megjegyzem: tévesen. (Hacsak nem tesókról van szó, akik együtt nőttek fel. De most nem ez a kérdés, hanem óvodai közeg.)

Kommentelted, kérdező, hogy a másik ovis szerint meg egymással beszélgetnek az óvónénik, vagy az óvónő a dajkákkal, egy ovis szerint. Na de ez se feltétlen releváns leírás az óvodai tevékenységekről, mondom, azért, mert az óvodás arról mesél éppen, ami pillanatnyilag érzelmielg megragadja!

Ennél fogva az óvodás korosztály hajlamos ösztönösen túláltalánosítani, vagy bagatellizálni, vagy jelentést szűkíteni. Megragadta a figyelmét, hogy az óvónéni és pl a dajka éppen beszélgetnek, és amikor mesél neked az ovis, érzelmileg ez vibrál a lelkében abban a pillanatban, hogy jaj de érdekes... Vagy például pont azért kiemelt számára érzelmeg aktuálisan, mert zavarja, hogy addig végig a gyerekekkel játszottak a felnőttek, most meg pont nem, hanem felnőtt a felnőttel diskurál...

Említetted azt is, hogy zéró kommunikáció a szülők felé:

ez egy fokig szakmailag indokolt, ugyanis egy átlag 25 fős csoportban (számolva a válásokat is) átlag 40 szülővel számolhatunk. Szorozd be egy perccel a negyvenet!

Ha naponta minden szülő elvárná hogy csak egy percet kommunikáljon vele mindegyik pedagógus, akkor az pedagógusonként napi 40 perc, amire közel sincs idő!

Tudod milyen feszített az óvodai meló?? (Havi netto 280 FT -ért ráadásul, nem mellesleg, mégpedig napi 6 és fél óra, plusz átlag két és fél óra munkában, azaz napi átlag 9 óra óvodapedagógiai munkában!! Úgy, hogy pár évvel ezelőttig kizárólag diplomásan lehetett valaki óvodapedagógus!! Amely kötelezettséget az ezredfordulón vezettek be.)

Ma már közel annyi munka az adminisztráció, papírmunka, pl szervezés, ütemtervírás, dekor készítés, másnapra készülés, jellemzésírás, stb., mint fejelszteni az ovisokat, törődni velük érzelmileg, és beszállni a testi gondozásba is a mosdón, meg öltöztetéskor, vetköztetéskor. (A hétvégi kötelező továbbképzéseket nem is említem.)

Régebben még differenciált nevelésre is maradt idő -értsd: egyéni fejlesztés-, ma meg már súlyos óvodapedagógus hiány van! Mo-on számos csoportban tehát sajnos nincs óvodapedagógus, csak ped asszisztens, a dajkák mellett. De vannak pl magánovik, ahol még dajka sincs, mert azon spórolnak anyagilag a magánovik, amin csak tudnak, sajnos...

Az említetteken felül jó, ha a lényegre, tehát a gyerekek fejlesztésére, nevelésésre marad elgendő idő...

Ossz és szorozz... Ergo: egyfelől nincs idő a szülőkkel konzultálni, csak kivételes esetekben, plusz szülői értekezleteken. Másfelől van egy halom szakmai titok, a gyerekekkel való történésekről, elsősorban pszichológiai észrevételek. Továbbá egy halom bagatell dolog, amiket viszont számos szülő sajnos felnagyítana, bolhából elefántot csinálna, pl minden ovis naponta elesik az udvaron egyszer, kétszer. Kis horzsolás, katonadolog. Az egy éves gyerek meg napi hússzor elesik, mert járni tanul. De ha az ovisokról elmondaná a pedagógus, hogy ma is elesett Katika kétszer, Pistike ma háromszor, és horzsolása van, akkor a szülők legalább 20%-ának égnek állna a haja, hiába esik el otthon négyszer is Katika, Pistike, és ez a 20%-a a szülőknek esetleg feleslegesen rabolná az időt a pedagógusoktól és óvodavezetőtől avval, hogy kiveri a balhét. (Na meg ezen felül, hogy napi egy percben elesélné a pedagógus a szülőnek, hogy MA IS meghorzsolta a lábát kint a gyermeke, nos, szorozd be minimum 40 szülővel csoportonként, pedagógusonként és naponta az egy percet...)

Ezen felül, a napi rutinról semmi értelme mesélni. Ma is volt meseolvasás csendes pihi előtt, mint minden nap az oviban, ma is volt édélutáni szaladgálás az udvaron, ma is volt számos fajta fejlesztő tevékenység (főleg a délelőtt folyamán), mint mindig...

Szerinted miről lehetne, és miről volna mégis köteles konzultálni a szülőkkel akkor a pedagógus...? Pletyizni akarsz? Arra nincs idő. Az oviban a pedagógus dolgozik, meg is szakad, akármilyen hihetetlen. És nagyon kevés pénzért, szinte mind diplomásan.

Nem pedig szülőkkel cseveg. Nem bántásból mondom, de gondold végig, soroltam az indokokat.

Természetesen kivétel erősíti a szabályt. De a kivétel nem általános tendenciát jelent.

Ez igaz mondjuk!Mikor a fiam volt ovis,ugyanez volt!Állandóan csesztették a gyerekek rgymást,mindig sírt.Mondtam,hogy szolj az óvónéninek,mire ő,szoltam,de csak beszélgetett tovább!😡Ez városon volt.

Most falun lakunk,ég és föld a két óvoda..nem egyszer láttam,hogy a síró gyerek óvó néni ölében ül,az udvaron eleinte megnéztem mit csinálnak.Ott is beszélgetnek ,nyiván,de ha meglátják pl.hogy a kis házban sokan vannak,már valamelyik óvónő megy oda.Közben mindig figyelik a gyerekeket,egy mindig körbe megy és nézi minden rendben van e.Ilyet egyik városi ovoban sem láttam.Sokkal családiasabb,barátságosabb stb.Itt tegezzük még a vezető óvónőt is!Szoval szerintem ti városba laktok.

Az a baj, hogy az ovi kényszer. Ha nem járatod, elveszik tőled. Minimalizáld az időt. Ha otthon tud lenni veled, jelents sokat beteget, ilyesmi.

Én is emlékszem erre. Brutális élmény.. Konkrétan mentális kínzás. Borzalom volt, pedig csak egy évet jártam oviba, akkor csak 1 volt kötelező......