Most akkor az óvoda rossz hatással van a gyerekekre, mert távol vannak a szüleiktől?

11. Ne viccelj, a szüleim 46-osak. Anyámnak már a szülei is eljártak dolgozni. Apám anyja polgári nő volt, ő nem dolgozott.

Ez mindig is réteg és hozzaállas, lehetőségek kérdése volt.

Derjaderjával értek egyet 100%-ig. Egy babának a szülőkre van szüksége, de kb hároméves kortól már kell a közösség. Nem, a stabil, saját szabályrendszerrel rendelkező közösséget nem pótolja a délutáni játszótér meg az ad hoc foglalkozások. Azok jók a bölcsis korú gyereknek, de nem egy ovis korúnak.

Sajnos manapság ez még inkább igaz. Már nincsenek nagycsaládok, többgenerációs háztartások, laza a nagyszülőkkel és az unokatesókkal a kapcsolat (ha egyáltalán vannak), általában van apa, anya még egy két testvér, de sokszor még ez sem. Esélyük sem lenne a gyerekeknek más szabályrendszert megismerni, más stabil gyerekközösségbe beszokni. Pedig igenis fontos, hogy minél korábban megtanulják konfliktusokat kezelni, csapatban lenni és működni. Sajnos a közoktatási rendszernek is megvannak a gátló tényezői (pl iskolában a csoportmunkát még kevés helyen forszírozzák), de otthon tényleg esélytelen hogy ezek a szocializációs folyamatok végbe menjenek.

Az meg hogy rossz élmények érik a gyereket... Igen, egy ovi lehet rossz, de ettől még helyénvaló hogy oviba kell járni.

"Régen a nőknek szinte nem is kellett elmenni dolgozni, mert a férfiak, azaz apukák keresték a pénzt, vitték haza a családnak.

Ilyen 50-es 60-as években születettekre gondolok."

Egy kicsit olvas, művelődj, mielőtt ilyen butaságokat leírsz.

Nem tudom, melyik korosztályra gondolsz egészen konkrétan. Az 50-es 60-as években születettek anyja általában már bőven dolgozott, a szülési szabadság 6 hét volt, utána mentek a gyerekek a munkahelyi bölcsibe, vagy vigyázott rájuk a nagymama. Ahol nem dolgozott az anyuka, ott sem azért volt általában, mert apuka annyit keresett, hanem mert a gépesítetlen háztartás és falun a gazdaság ellátása bőven kitett egy teljes munkaidőt. Ez az "apa dolgozik, anya otthon játszik a gyerekkel" életstílus legfeljebb egy szűk polgári rétegre volt jellemző, és rájuk is csak egy rövid ideig.

A dédanyám 1908-ban született, és dolgozott. Könyvelő volt. De rengeteg nő dolgozott már a századforsulón is a gyárakban, vagy cselédként, mosónőként. Nagyon gyakran úgy is, hogy volt gyerekük.

1967 után pedig jött a gyes. Ez már az 1940-es években született nőket is érintette, akik lassan 80 évesek lesznek.

Az 60-as 70-es években voltak olyan üzemi óvodák, amik éjjel-nappal működtek. Ha délutános műszakban dolgoztak a szülők, akkor a gyerekek délután mentek óvodába. Este 8-kor lefektették őket, aztán 10-kor keltették, mert vége lett a műszaknak, lehetett hazamenni.

Mindkét szülőm a '60-as években született és mindkét nagymamám dolgozott. Igaz bölcsödébe nem jártak a gyerekek, helyette a nagyszüleim váltott műszakban dolgoztak, az egyik délelőttös volt amikor a másik délutános, abban az egy órában amíg váltottak addig a 2 gyereket kikötözték szíjjal az asztal lábához, hogy ne tudjon semmi rosszat csinálni. Biztos károsabb lett volna nekik a bölcsi...

Sokkal zordabb világ volt akkor a kisgyerekeknek, nem kell a régmúlt időket idealizálni.

Én a saját környezetemben, a saját szememmel ezt nem látom.Mármint hogy siránkoznának a gyerekek a szülők után. Az enyém évvesztes, nem lett időre szobatiszta itthon volt velem 4 éves koráig és már mikor elkezdtem mesélni neki az oviról, gyerekekről stb.. alig várta. Kiscsoportban egyáltalán nem sírt. Az egyetlen problémája az ,hogy ő nem alszik délután és az alvás részét utálta.A kiscsoportban végig ott maradt délutánig, aztán megsajnáltam és mert megtehettük elkezdtem elhozni ebéd után( szerencsés vagyok, rugalmas a munkaidőm). A mellette lévő gyerekek 99% 1-2 alkalommal ha sírt max.Talán egy kislány volt aki a kiscsoportot minden reggel úgy kezdte hogy sírdogált, viszont pld az ikertesója lazán beséltál a csoportszobába.25 vannak egy csoportban és tök jól megvannak. Jól érzik magukat látszik rajtuk.

Lányom itthon volt nyáron kb másfél hónapot és most alig várja hogy végre mehessen oviba.Nem hiszem hogy azért mert traumatizálódott volna tőle.Azok az anyukák akikkel találkoztam és a gyerekük hosszabb időt kihagyott a nyáron mind ugyanezt mondják.