Mi a véleményetek a pályakezdő óvó nénikről?
Sziasztok. Én egy pályakezdő óvó néni vagyok. 7 új kis csoportos érkezik a vegyes csoportomba.
Egy 4 éve, szintén pályakezdőnek mondható kolléganőm van, aki 30 éves.
Hallottam a titkárnőtől, hogy panaszkodott egy anyuka, hogy nem örül, hogy két fiatal, pályakezdő óvó néni van, nincs így állandósága a gyermeknek, el fognak majd menni úgy is szülni.
Sajnos beteljesült a gondolata, hiszen hála istennek összejött a régóta várt babánk. 2 hónapot dolgozok, de őszintén nagyon kellemetlennek találom, hisz kolléganőm is 30 éves és nyilván ő is akar babát, lassan.
Én a főnökömre kicsit mérges vagyok, hogy miért tett minket össze, hisz van másik két csoport, ahol régóta két nálunk 15-20 évvel idősebb, tapasztaltabb van.
Sajnos az oka azonban az, hogy megmondták a főnöknek, hogy ők felmondanak, ha szét választja őket, hisz 15-20 éve összeszokott munkatársak, hasonló pedagógiával.
Azonban nekünk is szükségünk lett volna egy tapasztalt személyre, aki segít bennünket. Valószínű, hogy majd megint pályakezdőt sikerül majd felvenni.
Számomra is kellemetlen ez a helyzet, mert sokszor azt látom, hogy a többi csoport mumus csoportnak nevez minket. Arányaiban is nehéz, mert sok fiúnk van. 9 lány a 27-ből. A többi csoportban meg több a lány, mint a fiú és én ezt is mondtam a főnöknek, hogy ez így nem jó, de ők kikövetelték maguknak, hogy náluk legyen a több lány, ahelyett, h egyazon arányban lenne.
Mindegyis engem ez már nem is érdekel.
Kíváncsi vagyok nálatok mi a helyzet? Mi a véleményetek a pályakezdő óvó nénikről? Ti is féltek ilyen csoportba íratni a gyermeketeket?
Egyébként mi pályakezdők én úgy gondolom nagyon lelkiismeretesek, motiváltak vagyunk. Csak egyszer tényleg mi is elmegyünk babát várni.
Nem tervezek visszamenni csak ha már nem akarok több gyereket és hiszem, hogy az már úgy sokkal jobb lesz.
válasza: válasza:
válasza:Kicsit off topik, de olyan jó olvasni, hogy ilyen emberien álltok a várandós kollégákhoz.
Sajnos én tanítóként most olyat kaptam három év után a szülőktől, amit sosem fogok elfelejteni. Szerintük tönkreteszem a gyerekük évét, nem igaz, hogy nem bírtam fél évet várni, nekik ez most mekkora törés lesz...
13 Annó nekem is hatalmas törés volt, hogy az imádott tanító nénim elment az utolsó évre. Borzasztóan sírtam emlékszem. Még hozzá elég rossz tanítót kaptam, ami miatt még jobban hiányzott. Azonban sajnos ő azt az indokot adta, hogy már nem szeretne tanító lenni, mert nem fizetik meg és másra vágyik.
Én akkor nem értettem meg a fizetésbéli okot, gyerek fejjel és azt éreztem, hogy mi nem adunk neki elég örömöt. Szerintem a várandóságot gyerekként azonban szerintem teljesen el lehet fogadni. Hisz ez tényleg az élet rendje. Szomorúnak találom, hogy mi szeretjük minden szülő gyermekét, mert mind aranyos. Azonban mi is vágyunk egy aranyos gyermekre. Főleg, ha már minden feltételünk adott hozzá, akkor nagyon rossz érzés várni, hogy na még a munka is legyen megfelelő, hogy nehogy nagycsoportost hagyjon ott az ember. Illetve a mi biológiai óránk is ketyeg. :) 4 év tanítói egyetem, aztán 3 év munka után szerintem teljesen korrekt, hogy elmentél.
Egyébként én arra gondoltam, nem tudom mennyire jó ötlet, hogy mivel már van egy kicsi hasam, hiszen 14 hetes vagyok. A gyerekek meg nagyon könnyen ugrálnak rám. Szeretnék majd egy picit nekik beszélni a várandóságról. Meg fogom engedni nekik, ha akarják simogassák meg a hasam vagy mondjanak neki valamit, amit szeretnének. Gondoltam, hogy egy ultrahangfotót is beviszek, hogy megértsék, hogy tényleg ott egy picike baba. Hiszem, hogy így az elengedés sokkal könnyebb lesz. Sok mindenkinek nincs testvére és így láthatja, hogy miként nőtt ő maga anyuka hasába. :)
válasza:Őszintén, én "csak" 12 hetes vagyok, de nem kezdem meg a tanévet. Veszélyeztetett vagyok, mert volt vérzésem a 7. hétben, viszont azóta nincs, tehát ha nagyon akarnék, levenné a dokim a státuszt és mehetnék, de nem javasolta. Tesit is tanítok, ott repül a labda, néha emelni kell padot, szekrényt, szőnyeget. 600 tanulónk van, hiába jó az immunrendszerem, félnék a sok betegségtől.
A gyerekek amúgy nagyon jól reagáltak, persze néhányan sírtak picit (én is, mert hiányozni fognak nagyon), de inkább velem örültek. A szülőkön akadtam ki teljesen. Elkeserítő volt a reakciójuk. Főleg, hogy tényleg imádom a gyerekeiket, és ez kölcsönös részükről is.
A nővérem óvónéni, ő sokáig dolgozott terhesen. Elmondta a gyerekeknek egy mese segítségével, hogy mire kell figyelniük és nagyon ügyesen megértették. Szerintem is beszélj velük, megértik ha a saját szintjükön mondod el. Néha biztosan kell majd figyelmeztetni őket, hogy óvatosan közeledjenek feléd, de szerintem nem lesz ebből gond.
A keresztlányaim is ovisok, most tudják, hogy vigyázni kell rám, nincs birkózás.
Nagyon figyelmes és kedves tőled, hogy így bevonod őket! Örömteli babavárást és jó munkát kívánok neked a kicsikkel!
válasza:"Szeretnék majd egy picit nekik beszélni a várandóságról. Meg fogom engedni nekik, ha akarják simogassák meg a hasam vagy mondjanak neki valamit, amit szeretnének. Gondoltam, hogy egy ultrahangfotót is beviszek, hogy megértsék, hogy tényleg ott egy picike baba."
Ez nem jó ötlet. Nem tudhatod, volt-e már téma a családban, mit mondtak a gyerekeknek otthon erről a szülők. Nem a te dolgod felvilágosítani őket a gyerekvállalásról.
válasza:Utolsó! Nem felvilágosítást akár tartani. Ha mondjuk megműtenék a térdét, akkor is beszélne róla a gyerekekkel, hogy tessék vigyázni az óvónénire, mert ez és az történt.
Nyilván nem azt fogja nekik elmagyarázni, hogy a milyen pózban készült a gyerek, de azért azt sem várhatod el tőle, hogy pocakkal úgy tegyen, mintha mi sem történne. Egyrészt ez a saját gyerekére veszélyes, másrészt láttál már óvodást? Rá fognak kérdezni, ez biztos, főleg azok, akiknek esetleg van kistesójuk vagy láttak már terhes nőt.
válasza:Köszönöm szépen a válaszokat! Kedves tanító néni, boldog babavárást kívánok neked. :) A mesére én is gondoltam, ami tényleg ovisoknak való:) Azonban a neten sajnos nem találtam, úgyhogy majd rendelek a témában könyvet, mert van csak meg kell venni:):D Ez később is jó lehet. És akkor beszéd helyett elég lenne a mese is. :)
Természetesen nem fogok válaszolni olyan kérdésre. Az óvodások tényleg mindent is megkérdeznek.
Egyházi az óvodánk és főleg arra szeretnék tényleg 1-2 mondatban kitérni nekik, hogy a jó Istennek nagyon hálásak a szüleitek és én is, hogy édes anya lehetek és mennyire vàrja az anyuka meg az apuka a gyermekét és maga az isteni csoda, hogy egy pici emberkéből milyen nagy lesz.:) és biztos el lesznek hülve a pici fotón. Meg kitérek arra, hogy így most már csendesebbnek kell lenni a csoportban, mert fejlődik a kicsi füle:D (az óvodában alapjáraton nagy a zaj:DDD) meg hogy óvatosan kell közelíteni, nem nekem futni, hanem sétálva lehet jönni megölelni. Meg most ölbe se fogom tudni őket venni ezt is el akarom nekik mondani, mert sajnos akaratlanul is belém könyökölnek, számomra ez lesz a legnehezebb, mert nagyon szeretem, ha jönnek az ölembe. :)
Ezeket a saját érdekemben el kell mondani.
A hasamon fogják látni majd pár hét múlva. Most még egyáltalán nem látszik, mert még csak 13 hetes vagyok.
Ha esetleg tényleg feltennék a hatalmas kérdést, hogy a baba hogy keletkezik a pocakban, akkor szerintem szinte minden szülő úgy válaszol, hogy úgy, hogy anya meg apa nagyon szereti egymást és nagyon akar egy kisbabát. :)
És ha kérdezi, hogy még is hogy, akkor elismétlem a mondatot.:D De nem biztos, hogy felvetik a kérdést, meg szerintem már felvetették otthon hisz, a legtöbbnek már van tesója vagy láttak már terhes nőt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!