Ha osztálytalálkozó van, "csoporttalálkozó" miért nincs a régi ovistársakkal?

Mondjuk ha helyi oviba jár valaki, és a helyi suliba megy tovább, akkor jobb esetben pár gyerek az osztálytársa is lesz. A többire meg úgysem emlékszik senki. Oviból te mire emlékszel? Nekem olyan az egész, mintha végig be lettem volna rúgva: pár képkockán kívül semmi nincs meg. Aztán vadidegen emberekkel leülni, hogy na, ovi után merre vezetett utad, hát... Nem tudom, nekem ez fura.

Osztálytalálkozó sincs mindenhol. Nálunk a középiskolait senki sem szervezte meg. (Hála az égnek) Az általános iskolait meg olyan szerencsétlenül, hogy vagy 5 ember ment el, pedig arra lehet elmentem volna én is. De már az általános iskolai osztálytársaimra sem emlékszek mindenkire.

Amúgy mi a helyzet az ovis vegyes csoportokkal? Ott hogy oldanád meg?

Így belegondolva, én egyetlen ovis csoporttársamra sem emlékszem. Egy nevet nem tudnék megmondani.

Nyilván ha valaki nagyon szeretne egy ilyen találkozót, akkor az oviból biztos lehet kérni valami névlistát, de szerintem felesleges.

Más is írta itt, hogy nem is emlékszik szinte semmire abból az időszakból. Amúgy néhány dolgon kívül én sem.

Idegen emberekkel meg nem sok kedvem van programokat szervezni.

28N

Ez az "emlékezni dolog" érdekes... :) Habár vannak, akikre emlékszem oviból, olyannyira nem mindenkire, hogy -férfiként- egyszer a városban egy régi barátom bemutatott egy szintén férfi barátjának, ő pedig idővel a barátnőjének. Na most, többen jártunk a városban hasonló helyekre kikapcsolódni annak idején, így velük is összejártam olykor. A srác kapcsolata kezdett bizonytalanná válni a barátnőjével, de még így se akartam összejönni a csajával, holott egyre inkább gyengéd érzelmeket kezdtem iránta táplálni.

A sztori érdekessége az, hogy a lánnyal elkzedtünk egyszer kicsi korunkból sztorizgatni:

- Jé, nálatok is történt ilyen az ovitokban? :) Jé, nálunk az is történt, hogy...

- Jé, nálunk is volt ilyen! Már legalább két hasonlóság, két ovi között. :)

Egy szó mint száz, kiderült, hogy azonos oviba jártunk, a lány és én, úgy, hogy totál nem emlékeztünk egymásra, míg akkoriban, huszonévesen szinte beleszerettem -az én szemszögemből nézve- IDEGEN (!), újonnan megismert lányba. Vele semmi közös emlékem nincs, ahogy neki sincs rólam semmi.

Azonban közös emlékeink vannak, mint kiderült, rengeteg közös emlékünk az ovinkból. Ráadásul azonos ovis csoportba jártunk évekig, mint utóbb kiderült. Az eseményekre és közös pajtások közül sokakra emlékszünk, és hogy kivel mi történt, egymásra meg azonközben nem, hogy gyengéd barátság szövődött közöttünk később, tehát huszonévesen (idővel lett egy párom, aki eléggé féltékeny is lett a csajra, utóbbival -az ex-ovis pajtásommal- már puszipajtások lettünk huszonévesen, mire összejöttem aztán egy másik lánnyal).

Máig nem értem, hogy lehettünk egymásra ennyire vakok az oviban... :)

A slusszpoén, hogy elhoztam neki azt a néhány ovis csoportképet, amim volt, neki egy se maradt. És a lány megismerte saját magát a fotón, mutattam, ott állok a fotón mellette mint óvodás korú. :D Ha nem mutattam volna meg magam, kb úgy reagált volna: "és ez a fiú vajon ki volt...?" Épp úgy, ha ő nem mutatta volna meg önmagát a fotón, hogy "na, erre a lányra egyáltalán nem emlékszem, nem tudod, ki lehetett?"

Hát ő! :D

Még én vagyok: egyes srácok arca viszont annyira nem változott ovi óta, hogy kb harminc évesen, amikor összefutottam egyik ovis pajtásommal, azonnal megismertük egymást úgy, hogy 6-30 éves korunk között nem láttunk egymást, semmit nem tudtunk egymásról, ennek ellenére egymás nevére is emlékeztünk!

(A másik fiúval egy ált.isk-ba kerültünk, az egyszerűbb eset, és később is összehozott minket az élet. Na meg volt egy fiú az utcánk végéből.)

A jelen és az előző hozzászólásom alapján számomra valószínűsíthető, hogy akik emlékeznek is valakikre az oviból, töbnyire az azonos neműek közül jellemző, mivel általában azonos neműek játszanak egymással kicsi korban jóval többet.

Persze ez többségében jellemző, nem minden esetben.

És még így se mindenki rémlik!

Egy kicsit hadd sztorizgassak még, ha már témánál vagyunk. (Akinek unalmas, úgy is átugorja.) Kivétel erősíti a szabályt (még mindig a hím nemű hozzászóló vagyok), ugyanis fiú létemre volt egy lány, akire jól emlékszem, pedig nem voltam belé szerelmes. Csak hát, egyszerűen olyan jó volt vele kibeszélni a bábszínházat, annyit nevettünk rajta, visszaemlékezve, hogy a kislány mozdulataira jól emlékszem, ahogy a mászókán csipaszkodott és ott emlegettük a bábszínház poénjait. Ugyehát vele már akkoriban volt közös pont, a bábszínház. És mintha Dóri lett volna a neve, bár ez már homályos... Rémlik, hogy fekete hajú-szemű volt, igzándiból, visszagondolva, tetszett nekem az arca... mégsincs sokkal több emlékem róla.

Aztán van egy ovis kislány, akire szinte csak azért emlékszem arcra és teljes névre, mert egyfelől szerencsétlennel komoly baleset történt, másfelől egy akkor jól ismert énekesnővel teljes névazonossága van (névrokonok).

Továbbá, egy ízben ikerlányok kerültek az ovis csoportunkba. Nem gyakran látni ikreket, és egy ovisnak ez pláne újdonság. Csak az arcuk rémlik, de az viszonylag jól. És sose tudtam, melyik-melyik. Ja igen, és most egy Nelli nevű lány is beugrott, és hogy ő kancsal volt!

Ezek a példák mind mutatják, hogy egy ovis számára valami különleges kell jellemezze a pajtását, hogy emléke legyen róla, vagy egyszerűen csak rendszeres együttjátszás:

kancsal volt / ikrek voltak / velem egy utcában lakott / együtt játszottam vele sokat / ismert énekessel névrokon / súlyos baleset érte oviban, stb...

Ált.iskolából is van pár arc, aki alig rémlik, na meg előfordult iskolai áthelyezés alsóban, emiatt is van pici képszakadás... De azért az ált isk más... Rengeteg emlékem van, arcok, események, suliból...