Elsősorban óvónőkhöz szól a kérdésem. Ti lecserélnétek a munkahelyeteket irodai munkára? (napi 9 óra, de sokkal magasabb fizetés)

Én dajkaként nem. Ha óvónő lennék, lehet lenne, mikor elgondolkodnék rajta, de én nem bírnám a monoton irodai munkát.

Gondolkodás nélkül elvallalnám az irodai munkát. Méltánytalan, ahogy az óvodapedagógusokkal bánnak. Jelenleg itthon vagyok GYED-en, de biztos, hogy nem megyek vissza óvónőnek minimálbérért. Nevetséges ez a pénz, a felelősség pedig óriási. A túlmunkáról ne is beszéljünk, meg arról, hogy a saját költségemen kell megvenni a foglalkozáshoz az anyagokat, mert az óvodában szinte semmire nincs keret. Gyomorforgató.

Én igen, de neked kell mérlegelni, hogy mennyire vagy elhívatott a szakmádat illetően

Én irodai dolgozóként gondolkodom most szakmaváltáson, mert egyszerűen hiába keresek viszonylag(!) jól, boldogtalan vagyok ebben a munkakörben. És bölcsődei gondozónak vagy óvónőnek gondoltam tanulni (2 éves a kislányom, a bölcsivel nagyon pozitívak a tapasztalataink), szóval én pl helyet cserélnék velük, igen :D Más kérdés, hogy az szerintem is borzasztó méltánytalan, ahogy pénzben és úgy általában közvélemény szintjén mennyire becsülik meg a munkájukat, pedig hát a mi saját gyerekeinkről gondoskodnak, nevelik őket, ez azért egy kicsit sem apróság.

Nincs az a pénz amiért óvónő lennék.

Nem csinálnék mást, amíg meg tudunk élni így. Nyilván ha a gyerekek evése vagy a fűtés gondot okozna, akkor otthagynám, de ha magamat nézem, nem. Megbolondulnék egy monoton irodai munkától.

nem tudnék irodában dolgozni, pedig van még plusz két diplomám. imádom a munkám, a gyerekeket, ebben örömömet lelem.(26.évet fejeztem be)

Nem tudnék más munkakört elképzelni magamnak, belehalnék az irodai munkába. Másrészt szeretem, a hivatásomnak tekintem. Szeretem az állandó nyüzsit, a váltakozó feladatokat, az érzelmeket, nagyokat nevetünk minden nap. A fizetés valóban borzalmas, de így is szépen élünk, szerencsés vagyok.