Hagynád, hogy az óvónő büntesse a dajka meg rángassa a gyerekeket?
1 hónapja dolgozom egy óvodában.
Azonban sajnos gondolkodom, hogy itt fogom hagyni, mert én ezt nem bírom.
Óvónő vagyok.
Az óvónő társam nevelési stílusa a büntetés.
Ha valaki rosszat tett azt vagy kiküldi a csoportból vagy sarokba állítja. Ordibál vele. Soha nem mosolyog, nem ölelget. Nem törekszik arra, hogy szeretetteljes, nyugodt legyen a légkört. Egyébként kreatív, meg jó ötletei vannak, de fenyegetésekkel, kiabálással éri el a célját, hogy a gyerekek figyeljenek. A gyerekekre mindig azt mondja, hogy rosszak. A hibáikat még napokig felemlegeti.
Egy nagy nyalis is. Folyton jár a másik csoportba, ahol a főnök van. Napi 5x is átmegy szót váltani vele. És nem értem, hogy miért akar annyira bevágódni a főnöknek. Mindig eljár cigizni és ott hagy. Vagy ott hagy, mert elmegy bratyizni a szomszéd csoportba vagy a szakácshoz meg összevissza.
A dajka pedig még a váltótársamnál is rosszabb.
Vele sajnos szinte végig vagyok. Benn van velem egésznap. Szöges ellentétem a nő és még vele kell kajálnom is.
Folyton ordibál a gyerekekkel ő is. De ő még csúnyábban mint a váltótársam. Nagyon lenéző és bunkó a gyerekekhez.
A gyerekek kajálás közben egy mukkot se ejthetnek ki, mert màr ordibál a dajka. Számomra ez felfoghatatlan. Én bàtorítanám őket a beszédre, de sajnos a váltótársam is a csendes evés híve.
A dajka sajnos a szemeim előtt rángatta meg a napokban az egyik gyermeket, mert számara nem tetszőt tett.
Az alvás előtt rosszalkodót, meg kiküldték és szerencsétlen meg ott sírt a csoportszobán kívűl.
Rólam, amit tudni lehet, hogy én nem tudom azonosulni ehhez a negatív nevelési stílushoz. Utálom a légkört. Én kedves, tyúk anyós típus vagyok. Amit ők mindig mondanak, hogy NEM kéne.... de leszarom. Én vagyok az óvónő. Ha én egész nap mosolyogni akarok a gyerekekre, akkof mosolyogni fogok. Ha jön, mert megölelne megölelem, ha az ölembe ül megsimogatom a hátát.
Sose dicser a másik óvónő. Én mindig a pozitívat emelem ki. Folyton dicsérek. Nalam nincs rossz gyerek.
A gyerekek figyelnek rám és szeretnek, sokszor mondják milyen kedves vagyok. De ez zavarja a màsik óvónőt meg a dajkát.
Én max úgy büntetek, hogy ha egy gyerek nagyon nem tud pl. Körjátékozni kiültetem az asztalhoz és megkérem jöjjön vissza, ha szívesen es szépen fog jàtszani.
Én törekszem arra, hogy a legkör nyugodt, otthonra emlékeztetö legyen.
Mindig azt mondom nekik, hogy ők a legügyesebbek és legokosabb csoport. És hogy büszke vagyok rájuk.
Én hálás vagyok, hogy ők a csoportom és engem nem érdekel a gondnok, a vezető, a többi óvónő. Csak a gyerekek miatt tanultam óvónőnek és nem akarom ebben a negativitásban leélni az életemet.
A párkapcsolatomnak se tesz jót. Haza megyek és már sajnos nincs kedves semmihez, mérges és szomorú vagyok, hogy miért nem lehet egy nyugodt, kedves, boldog társam es egy normális dajka, mert a gyerekek meg édesek. Vegyes csoport. 25-en vagyunk amúgy..
A gyerekemet ide sose íratnám. Elszeretnék majd innen menni előbb utóbb. De azt se tudom mit mondjak majd a vezetőmnek. Szerinte minden dolgozi itt maga a töké. Elfogult és több ovit is vezet. Nem akarok magamról rosszat visszahallani, így legszívesebben nem mondanék semmit. Azonban ez a gyerekekbek se jó. Én nem lennék boldog ebben a csoportban és gyakran látom is, hogy ők sem azok.
De én nem tettem volna, hisz örülök jelenleg, hogy van hol lennem, meg azóta én is látom, hogy sokszor a kedvesség nem feltétlen mód a fegyelmezésre.:/
Vannak nehéz helyzetek és van mikoe nekem is hangosan kell szólnom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!