Hagynád, hogy az óvónő büntesse a dajka meg rángassa a gyerekeket?
1 hónapja dolgozom egy óvodában.
Azonban sajnos gondolkodom, hogy itt fogom hagyni, mert én ezt nem bírom.
Óvónő vagyok.
Az óvónő társam nevelési stílusa a büntetés.
Ha valaki rosszat tett azt vagy kiküldi a csoportból vagy sarokba állítja. Ordibál vele. Soha nem mosolyog, nem ölelget. Nem törekszik arra, hogy szeretetteljes, nyugodt legyen a légkört. Egyébként kreatív, meg jó ötletei vannak, de fenyegetésekkel, kiabálással éri el a célját, hogy a gyerekek figyeljenek. A gyerekekre mindig azt mondja, hogy rosszak. A hibáikat még napokig felemlegeti.
Egy nagy nyalis is. Folyton jár a másik csoportba, ahol a főnök van. Napi 5x is átmegy szót váltani vele. És nem értem, hogy miért akar annyira bevágódni a főnöknek. Mindig eljár cigizni és ott hagy. Vagy ott hagy, mert elmegy bratyizni a szomszéd csoportba vagy a szakácshoz meg összevissza.
A dajka pedig még a váltótársamnál is rosszabb.
Vele sajnos szinte végig vagyok. Benn van velem egésznap. Szöges ellentétem a nő és még vele kell kajálnom is.
Folyton ordibál a gyerekekkel ő is. De ő még csúnyábban mint a váltótársam. Nagyon lenéző és bunkó a gyerekekhez.
A gyerekek kajálás közben egy mukkot se ejthetnek ki, mert màr ordibál a dajka. Számomra ez felfoghatatlan. Én bàtorítanám őket a beszédre, de sajnos a váltótársam is a csendes evés híve.
A dajka sajnos a szemeim előtt rángatta meg a napokban az egyik gyermeket, mert számara nem tetszőt tett.
Az alvás előtt rosszalkodót, meg kiküldték és szerencsétlen meg ott sírt a csoportszobán kívűl.
Rólam, amit tudni lehet, hogy én nem tudom azonosulni ehhez a negatív nevelési stílushoz. Utálom a légkört. Én kedves, tyúk anyós típus vagyok. Amit ők mindig mondanak, hogy NEM kéne.... de leszarom. Én vagyok az óvónő. Ha én egész nap mosolyogni akarok a gyerekekre, akkof mosolyogni fogok. Ha jön, mert megölelne megölelem, ha az ölembe ül megsimogatom a hátát.
Sose dicser a másik óvónő. Én mindig a pozitívat emelem ki. Folyton dicsérek. Nalam nincs rossz gyerek.
A gyerekek figyelnek rám és szeretnek, sokszor mondják milyen kedves vagyok. De ez zavarja a màsik óvónőt meg a dajkát.
Én max úgy büntetek, hogy ha egy gyerek nagyon nem tud pl. Körjátékozni kiültetem az asztalhoz és megkérem jöjjön vissza, ha szívesen es szépen fog jàtszani.
Én törekszem arra, hogy a legkör nyugodt, otthonra emlékeztetö legyen.
Mindig azt mondom nekik, hogy ők a legügyesebbek és legokosabb csoport. És hogy büszke vagyok rájuk.
Én hálás vagyok, hogy ők a csoportom és engem nem érdekel a gondnok, a vezető, a többi óvónő. Csak a gyerekek miatt tanultam óvónőnek és nem akarom ebben a negativitásban leélni az életemet.
A párkapcsolatomnak se tesz jót. Haza megyek és már sajnos nincs kedves semmihez, mérges és szomorú vagyok, hogy miért nem lehet egy nyugodt, kedves, boldog társam es egy normális dajka, mert a gyerekek meg édesek. Vegyes csoport. 25-en vagyunk amúgy..
A gyerekemet ide sose íratnám. Elszeretnék majd innen menni előbb utóbb. De azt se tudom mit mondjak majd a vezetőmnek. Szerinte minden dolgozi itt maga a töké. Elfogult és több ovit is vezet. Nem akarok magamról rosszat visszahallani, így legszívesebben nem mondanék semmit. Azonban ez a gyerekekbek se jó. Én nem lennék boldog ebben a csoportban és gyakran látom is, hogy ők sem azok.
válasza:Az óvodavezető egy eléggé szigorú nő.
Nála se lennék óvodás, őszintén megmondom!
Na ő se szokott mosolyogni, ő se szeretett teljes. Csak a saját kitalált módszereivel jön ő is állandóan és elvárja, hogy konzultáljak vele állandóan és azt csináljam, amiket mond, meg hogy járjak be ha délutános vagyok délelőtt néha, nézzem meg a foglalkozásait, hiszen ő nagyon ügyes.
Váltótársam buzgón jár. Én nem szoktam, mert főznöm kell, takarítanom kell otthon, van én nekem más dolgom is. Más se lenne egesz napos, ha nem fizetik azt ki.
Folyton azt várja kérdezzek, menjek hozzá át rendszeresen a csoportba.
Én csak arra vágyok, hogy legyen egy nyugodt, kedves óvónőtársam, hasonló személyiséggel, mint én vagyok. És legyen egy nagyon cuki dajka.
Mert a gyerekek mindenhol aranyosak. Nincs rossz gyerek.
Ez egy város, kis városról van szó.
Őszintén most már biztos, hogy államiba megyek át.
Utálom ezt az álszent bigott vallásossàgot, ami itt folyik.
Megmondom őszintén nem szoktam templomba járni. Nem szoktam mindennap imádkozni, de hiszek istennek és sokszor mondom, hogy hálát adok a páromnak és annak, hogy amúgy szeretem a munkám, a gyerekeket. Azt nem bánom, hogy ezt választottam, de engem ne akarjon senki egy kiabálós, negatív emberré változtatni.
Én sajnos itt meg se szólalhatok kb. Tudjátok én mondtam már a társamnak, hogy én más vagyok. Én szeretek a gyerekekre rá mosolyogni, kedveskedni, mert öröm látni, hogy fülig érő mosollyal mosolyognak visszarám.
Szeretem a közös, meghitt boldog perceinket.
De mikor ott van a dajka egyszerűen én is tiszta ideges leszek, mert elrontja az egész foglalkozásimat. Tartanám a gyerekeknek mikor az egyik gyerek pont megfog egy kisautót és természetesen megmondanám neki hogy tegye le és nézzen rám, de már a dajka ordít is rögtön rá. Felfoghatatlan számomra, mit megenged magának ez a nő. És egyszerűen ilyen a habitusa. Nem tudna változtatni se rajta, ha akarna se.
Öri barik a főnök a dajkám meg a váltótársam.
válasza:Nálunk 3 évig dolgozott vígan a vezető óvónő tudtával és áldásával olyan óvónő, aki napi szinten rángatta a gyerekeket, kiabált velük és rájuk ütött. (persze a szülők előtt mézes-mázas volt)
Sorra mentek el mellőle a kollégák, mert nem bírták elviselni amit művel. Végül mi szülők mentünk el a polgármesterhez, hogy ugyan csináljanak már valamit... Hát olyan hatásos volt, hogy még több, mint 1 évig itt volt és önként vonult nyugdíjba.
A dadus idegei is teljesen kikészültek mellette, de senki nem merte feljebb jelenteni a dolgot, mert kirúgással voltak fenyegetve, plussz a vezető valami bizottsági tag, ez miatt is tartottak tőle.
Az is szomorú volt, hogy amikor elkezdtünk aláírást gyűjteni ellene nagyon sokan azért nem írták alá, mert féltek, hogy akkor átkerül az ő gyerekük csoportjába, hiszen nyílt titok volt, hogy mi folyik ott
válasza:Szülők? Nem tudják,nem veszik észre,nem érdekli őket?
Merészelne csak egy rossz hangsúlyt engedni a gyerekem felé,megnézhetné magát.Nem hogy még rángatja meg a sarokba küldi..
Az utolsó napja lenne ép testrészekkel az biztos az ilyen degeneráltnak,és még büszkén mosolyogva vállalnám is a bűntetést amit kiszabnak érte,akkor is megérné.
Ki tudja hány ilyen van,és ezekre bízzuk a gyerekeinket ameddig dolgozunk..
Én sem emelek kezet a gyerekemre.Nem veszekszem,nem kiabálok,mert nem vezet sehová.Sarokba meg a pók való,nem a gyerek,abból se tanul semmit.
Ameddig minimum én nem teszem meg ezeket más még csak gondolni se gondolhat rá.
Krva szájukat,ilyenkor mindig mérges vagyok,és aggaszt hogy mi lesz,ha a fiam óvodába kerül.Ha már nem lehet azokban sem megbízni akik GYEREKEK felügyeletét vállalják akkor kikben lehet? Menj el így nyugodtan dolgozni,és nyugtatgasd magad hogy nem egy idegbeteg majmot fogtatok ki..
válasza: válasza:Majd megtudod 3 év múlva te is.
Ölelgeti egyáltalán ne is öklelgesse a gyereket
válasza:Szerintem pár év munka és néhány munkahelyváltás után rájössz te is, hogy hiába akarsz állandóan kedves lenni, nem járható út.
Igényük van a gyerekeknek a szigorra, csak ezt gyakorlatilag sehol nem kapják meg, mert manapság nem “menő”, egyáltalán rászólni a gyerekre is bűn.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!