Akinek a nagy óvodás, de van mellette kicsi tesó, hogyan oldja meg az ebéd utáni érte menetelt?

Nyilván nem is értheted a problémát, hiszen TE csak a lábadat lógatod otthon 😉

Mintöbbiek meg a másik gyereket/gyerekeket neveljük, háztartást vezetünk, ügyet intézünk stb

Ahogy azok is, akik dolgoznak. Szerinted ők nem intéznek ügyet? Nem vezetnek háztartást? Mert én ezeket megcsináltam munka mellett is. Ellenben egy kisbabával, aki a nap nagyrészét átalussza, nem sok plusz munka van. Most táppénzen vagyok, délelőtt megfőzök. Tudom, másnak ez egész napos megterhelő munka. Nekem valahogy 1-2 óra a max és főként fő magának. Takarítok, de mivel naponta teszem, nem nagy munka. Persze ahol áll a dzsuva, ott ez is megterhelőbb. Mosás, a gép megcsinálja.

Inkább azt látom, hogy az anyukák az embertpróbáli háziasszony létben reggeltől estig a járszótéren beszélgetnek. Leszámítva a déli alvást. Ami ok, mindenki azzal tölti az idejét, amivel szeretné, de akkor ne csináljunk már úgy, mintha a nagyobb gyerekre már nem lenne idő tőle. De értem én, mindig a legjobb a kicsivel, az aranyosabbal foglalkozni. A nagy meg elvan a zaciban.

Ne haragudj, de nehezen tudom elképzelni h neked van gyereked.

Akinek van, az pontosan tudja h ez mem így működik.

Még akkor is ha játszótérre viszi a gyereket. Közben azon jár az eszünk h mi mindent megtudnánk most csinálni otthon, de itt kell dekkolni.....

Szerinted csak addig van anyuka otthon, még az a gyerek kisbaba? Kb 2 hónap még az a baba "alszik egész nap" Sőt van akinek (pl nekem) csak 20 perceket aludt.

Igen sz@r úgy megfőzno h 3 részletben kell.

Nagyon nem látod át a helyzetet h milyen egy kisgyerekkel otthon

Nyilván nem látom át, csak 5 évig voltam otthon kisgyerekkel. Valahogy mindent meg tudtam csinálni, és nem szakadtam bele. Igaz, mi napi 1,5- 2 órát voltunk játszótéren, nem pedig délelőtt 3-at, délután 3-at. Mondjuk az is igaz, hogy é akkor a gyerekekkel játszottam, nem a többi anyukával trécseltem, amíg a gyerekek egyedül túrták a homokot.

Sőt, amikor a férjemmel váltott műszakban dolgoztunk, mert a nagyobbik lányom nem tudott óvodát kezdeni, viszont dolgoznom kellett, akkor is jutott időm mimdenre. Reggel öttől délután 3-ig voltam munkában, aztán 3-tól a gyerekkel játszottam, közben főztem (segített a lányom is). Előtte volt hogy járszótéren is voltunk. És akkor is rend volt, meg tiszta ruha.

Ahogy évezredeken keresztül képesek voltak a nők gyereket is nevelni meg háztartást is vezetni. Ebbe csak a mostani anyukák szakadnak bele. Elvégre ilyen nehéz dolga még sosem volt gyeses anyukának mint manapság. Hiszen minden gépesítve van : a gép mos, szárít, a mosogatógép elmosogat, ezernyi takarítási eszköz, szükség szerint ételt is lehet rendelni stb.

De gondolom tanyán laksz, ahol patakban mosol, főzéshez begyújtod a tűzhelyet, fürdéshez melegíted a kútról húzott vizet, kertet művelsz, állatokat tartasz. Mert ha így van, akkor valóban le a kalappal.

Attól h régen nem mertek arról beszélni a nők, hogy milyen nehéz a htvezetés-gyereknevelés esetleg munka egyszerre, még az volt. Pláne ha egy esetleg több olyan gyereke volt aki nem eszik alszik baba.

A háztartási gépek elterjedésével, bizony nőttek az elvárások is.

Nem 5 nadrágja van az embernek amit mosni kell, nem azt esszük ami van itthon, többnyire a lakótér is duplája (pl ma már sok helyen mindenkinek van külön szobája, nem egy szobában vannak a gyerekek) tehát több a takarítani való is.

"év ezredeken keresztül" együtt laktak a családok, tehát a nagymama, dédnagymama stb mind egy htban éltek. Nem 1 ember csinálta ezeket.

Az meg hogy Te mennyire frusztrált vagy a többi anyukától (nem tudom honnan vetted h a válaszolók egész nap a játszón ülnek és traccsolnak) nem is tudom h hogy jön ide.

Egyáltalában az utolsó válaszodnak semmi köze a kérdéshez!

Azt javaslom menj el pszichológus, mert sok benned az elfolytott feszültség.

Miről beszélsz hogy semmi köze? Valaki írta, hogy minek fordulok kétszer, mert ő is négy előtt hozta el a gyereket az oviból. Erre írtam, hogy én meg nem hagynám bent négyig, mert a gyereknek nem az az érdeke. Még akkor sem, ha nekem valóban úgy lenne kényelmesebb, hogy babázok itthon mint egy egygyerekes anya. De attól még nem vagyok az, és a másik két gyerekem ugyanolyan fontos, mint a kicsi.

És nincs bennem elfojtott feszültség (így j-vel). Csak egyszerűen képes vagyok beosztani az időmet úgy, hogy jusson mindenkire, akit tudatosan vállaltam.